Történetek

Visszateres a munkaba

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés

Jim érezte hogy elfogja a vágy. Ledobta a ruháját miközben Yu Yan-t bámulta. A maradék két láb kiásása a korábbiaknál lassabban ment, mert a férfi állandóan a magát ujjazó és simogató nőt bámulta és merevedése is zavarta a munkában. Amikor végzett, nehezen kimászott a gödörből. Egy kicsit lihegett, majd a nőhöz ment és arcát annak ágyékába temette. Amikor Yu Yan elélvezett, lábai erotikus ütemet vertek a férfi hátán.

Megszólalt a telefon… a vonalban Gabriel kétségbeesett hangja szólt.

- Meghaltak mind érted!? Mindenki az ágyában fekszik és kurvára nem mozdul! Anyám, apám, a tesóm, a családom.
- Próbáltam telefonon segítséget hívni, de senki nem válaszol! Átrohantam a szomszédokhoz, de nem nyitottak ajtót, kiszaladtam a házból és nem volt az utcán senki!

kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella

-Kifelé mind a hárman! Gina, rajtad nem igazán lepődök meg. Rajtad sem Larissa. De benned Stephanie nagyot csalódtam. Azt hittem okosabb vagy annál hogy mérgezd magad. -Sajnálom asszonyom! Ígérem hogy többet nem fog megtörténni. -mondta a lány fejét lehajtva. -Ebben biztos lehetsz. Gondolom tisztában vagytok az új törvényekkel és tudjátok hogy mi a büntetése az iskolai területen történő droghasználatnak. -Ki leszünk rúgva? -kérdezte lelkesen mosolyogva Gina.

*ring* *ring* *ring* majd csönd, mint minden egyes nap. Reggel van, tudod te is mint mindenki, érzed hogy nem akarod.

kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella

Porcelánfehér bőr, sziporkázóan kék szemek. Ez volt az a két fő tulajdonságom, amivel mindig is kitűntem a tömegből. Mind az emberek, mind a vámpírok terén. Amikor még emberként éltem, elviselhetetlen volt a kín, amit a kirekesztettség miatt éreztem. Sose sérültem meg úgy igazán, és ha mégis a sebeim pár nap alatt begyógyultak, mintha ott sem lettek volna. Betegségeket sem kaptam el soha. És ez csak még több okot adott az embereknek, hogy éreztethessék velem a különcségem.
Egy...

Nobvel rövid története.