Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella
kortárs, epika, kispróza, novella, elbeszélés
Minden ember fél az ismeretlentől. Az idegen emberek, sötét szobák és ismeretlen állatok megrémíthetik...
Egy mozgássérült pasi és egy egészséges nő egymásra találása
kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella
Friss hozzászólások
scowfield: Várom a folytatást.
2019-08-20 17:30
d.o.m: Szub a végsőkig. Tetszik. Megí...
2019-08-20 14:38
Lady Xanax: Jó ez a sztori - egy gyöngysze...
2019-08-19 22:37
kamilla10: Ez jól sikerült. Érdemes türel...
2019-08-19 15:53
motka: Formás husi, én is szívesen ke...
2019-08-18 20:40
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Rémek temploma

                                                                                  1.fejezet


Az eső szakad rettenetes szél fúj mindenhol patkányok, denevérek vannak, a cipőkön itt-ott megpihen néhány csótány, elég bizarr ez a hely.
-Mi történt? - kérdeztem undorodva.
-Egy hullát találtak a templom alagsorában, senki nem tudja, hogy mi történt.
-Vigyen oda.
Ahogy a templom felé mentünk a felügyelővel, rossz érzésem támadt, olyan volt mintha valaki figyelne minket. Ahogy beléptünk a templomba ott várt minket a pap kócos haj, kipihent arc, valószínűleg felébredt.
-Dícsértessék atyám, el mondaná, hogy mi történt?
-Hajnali 2-3 körül arra lettem figyelmes, hogy valami vagy valaki el kezd írtózatosan hörögni, nem tudom mire hasonlítani, de félelmetes volt. Nagyon megijedtem,  lementem az alagsorba és körülnéztem. Először nem vettem észre semmit, de aztán megpillantottam a hullát.
-Ismerte az áldozatot? - kérdeztem sajnálkozva.
Igen, igen ő volt a templom könyvtárának vezetője, mellette volt egy hobbija, természetfeletti kutató volt. Mindig azt hajtogatta, hogy nem vagyunk egyedül, egyik éjjel mesélte, hogy olyan érzése van, mintha figyelné őt valaki.
-Figyelné valaki? - csodálkozva kérdeztem.
-Igen.
-Nekem is ilyen érzésem volt, ahogy jöttünk be a templomba. Sándor atya, megmutatná merre van a hulla?
-Persze.
Ahogy mentünk le az alagsorba dögszag csapta meg orrom és mindenhol patkányok szaladgáltak. Elővettem a fegyverem, de rám szóltak, hogy ne lőjek, mert itt antik tárgyak vannak és elég drágák, szóval visszaraktam a fegyverem.
Itt antik tárgyak, na persze, gondoltam magamban.
Mindenhol pókhálók borítják a tárgyakat és ahol a hulla fekszik ott én nem lennék szívem szerint.
-Tehát ő lenne az?
-Igen.
-Mielőtt megvizsgálnám a hullát, elmondaná nekem, hogy jött az áldozatnak ez a természetfeletti kutatás?
-Hát a mítoszok szerint minden éjjel vérszívó démonok lepték el a templom kertjét és nem akarta el hinni attila, így hát a megszállotja lett ennek az egésznek és hát annyira kereste, kutatta a lényeket, hogy képes volt a sírokat is kiásni, hogy bizonyítsa, hogy csak mese.
-Értem, térjünk rá az áldozatra.
Amint odaléptem a hulla felé, egyből kiszúrta a szemem, valami az arcába bele volt vágva, egy felirat REDITUS. A másik, ami meglepett, harapás nyomok voltak a nyakán, az arcán és az alkarján és ahogy láttam, olyan volt a teste, mintha ki lenne száradva.
-Atyám maga tud latinul, igaz? 
-Persze!
-Le tudná fordítani azt, hogy reditus?
-Azt jelenti, visszatértünk.
-Hmm, érdekes, köszönöm a felvilágosítást.
Hasonló történetek
2831
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
1897
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
Hozzászólások
JuS ·
Ne haragudj meg rám, a stílusom olyan, amilyen (kinek mi: nyers, szurkálódó, bunkó stb.), de a hozzászólásomat segítő szándékkal írom. Már a bevezetőd elriaszt az olvasástól. Központozás? Helyesírás? Használd őket, figyelj rájuk! Fojtatás pedig semmiképp ne jöjjön, sokkal inkább folytatás. Hiszen a fojt és a folyik két különböző jelentéssel bíró ige. Egyébként egy fejezetnek ez igen kevéske, de tudom, hogy manapság ez a divat, mert hát kinek van ideje sokat olvasni?! (Többek közt nekem sincs, de ha már rászánom magam, akkor nem ekkora terjedelemre vágyom.) -- És akkor konkrétabb dolgok a teljeség igénye nélkül: "Egy hullát találtak a templom alagsorában, senki nem tudja, hogy mi történt." De tudják, egy hullát találtak, az történt. Inkább azt nem tudják, hogyan került oda, mitől múlt ki, miért pont ott stb. "Ahogy beléptünk a templomba ott várt minket a pap kócos haj, kipihent arc, valószínűleg felébredt." Ha ott várt a pap, akkor elég egyértelmű, hogy felébredt és ébren volt, nem csak valószínű. Ami valószínű, az például az, hogy korábban talán a legjobb álmából ébreszthették fel. Na, és hol a tagolás? >> Ahogy beléptünk a templomba, ott várt minket a pap. Kócos haj, kipihent arc, valószínűleg felébredt. > De ez a második mondat még így sem jó. Lehet ilyen "minimalistán" is jellemezni, de akkor az maradjon meg jellemzésnek, ne keverj hozzá egyebet. Vagy: Kócos haja, kipihent arca arról árulkodott, hogy nemrég ébredhetett/kelhetett ki az ágyból. De amúgy a jelenet nappal vagy éjszaka játszódik? Vagy hajnalban? Az utóbbi két esetben nem életszerű, hogy kipihenten ébredjen a pap. -- Az irodalminak szánt írásokban (regények, novellák stb.) a számokat (néhány eset kivételével) betűvel szokás kiírni. Vagyis nem 2-3, hanem kettő-három. -- Valamire hasonlít valami, de valami_hez_ hasonlítunk másvalamit. -- Egy templomnak van könyvtára? -- "Először nem vettem észre semmit, de aztán megpillantottam a hullát." Ezt te magad is így mesélnéd el, ha találsz egy holttestet? Nem érzem életszerűnek. -- Az első mondatod jelen időben van, a történet többi részét múltban meséled. Nem látom indokoltnak az első mondat jelen idejét. És én itt abba is hagyom, de a további mondatokkal is hasonló gondok vannak. Tudod, amíg kezdő vagy, érdemes olyan témákban írni, amikben igazán otthon vagy. Ha nem értesz valamihez, de mégis írnál róla, akkor olyan karakter szemszögéből tedd, akinek a részéről nem gáz, ha szintén nincs otthon adott témában. Úgy vélem, fiatal vagy, így érdemes lenne korban hozzád közelebb álló karaktereket használnod, mert a felnőtt párbeszédeid nem hitelesek. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének felnőttek a történeteidben, de inkább apránként "adagold" őket, főleg magadnak, hogy jobban ráérezz és beletanulj a felnőttes stílusba, szóhasználatba.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: