1.fejezet
Az eső szakad rettenetes szél fúj mindenhol patkányok, denevérek vannak, a cipőkön itt-ott megpihen néhány csótány, elég bizarr ez a hely.
-Mi történt? - kérdeztem undorodva.
-Egy hullát találtak a templom alagsorában, senki nem tudja, hogy mi történt.
-Vigyen oda.
Ahogy a templom felé mentünk a felügyelővel, rossz érzésem támadt, olyan volt mintha valaki figyelne minket. Ahogy beléptünk a templomba ott várt minket a pap kócos haj, kipihent arc, valószínűleg felébredt.
-Dícsértessék atyám, el mondaná, hogy mi történt?
-Hajnali 2-3 körül arra lettem figyelmes, hogy valami vagy valaki el kezd írtózatosan hörögni, nem tudom mire hasonlítani, de félelmetes volt. Nagyon megijedtem, lementem az alagsorba és körülnéztem. Először nem vettem észre semmit, de aztán megpillantottam a hullát.
-Ismerte az áldozatot? - kérdeztem sajnálkozva.
Igen, igen ő volt a templom könyvtárának vezetője, mellette volt egy hobbija, természetfeletti kutató volt. Mindig azt hajtogatta, hogy nem vagyunk egyedül, egyik éjjel mesélte, hogy olyan érzése van, mintha figyelné őt valaki.
-Figyelné valaki? - csodálkozva kérdeztem.
-Igen.
-Nekem is ilyen érzésem volt, ahogy jöttünk be a templomba. Sándor atya, megmutatná merre van a hulla?
-Persze.
Ahogy mentünk le az alagsorba dögszag csapta meg orrom és mindenhol patkányok szaladgáltak. Elővettem a fegyverem, de rám szóltak, hogy ne lőjek, mert itt antik tárgyak vannak és elég drágák, szóval visszaraktam a fegyverem.
Itt antik tárgyak, na persze, gondoltam magamban.
Mindenhol pókhálók borítják a tárgyakat és ahol a hulla fekszik ott én nem lennék szívem szerint.
-Tehát ő lenne az?
-Igen.
-Mielőtt megvizsgálnám a hullát, elmondaná nekem, hogy jött az áldozatnak ez a természetfeletti kutatás?
-Hát a mítoszok szerint minden éjjel vérszívó démonok lepték el a templom kertjét és nem akarta el hinni attila, így hát a megszállotja lett ennek az egésznek és hát annyira kereste, kutatta a lényeket, hogy képes volt a sírokat is kiásni, hogy bizonyítsa, hogy csak mese.
-Értem, térjünk rá az áldozatra.
Amint odaléptem a hulla felé, egyből kiszúrta a szemem, valami az arcába bele volt vágva, egy felirat REDITUS. A másik, ami meglepett, harapás nyomok voltak a nyakán, az arcán és az alkarján és ahogy láttam, olyan volt a teste, mintha ki lenne száradva.
-Atyám maga tud latinul, igaz?
-Persze!
-Le tudná fordítani azt, hogy reditus?
-Azt jelenti, visszatértünk.
-Hmm, érdekes, köszönöm a felvilágosítást.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Hozzászólások