Történetek

Márt csak ez kellett. Egy gyilkossági ügy kora reggel. Felháborító, hogyan gondolkodjon az ember, ha nem hagyják, hogy rendesen kialudja magát! Dörmögve magában kikászálódott az ágyból, és felhúzott egy farmert. Kicsit megtornáztatta izületeit mindkét lábában, majd felkattintott egy kis falilámpát...

Időközben az ellenség hatalmas hadsereget toborzott, és megindult seregeivel Ondero város felé. Először 9000 kilőtte nyilait a sátrakra, azután felgyújtottak mindent. Ondero és Andrewy hadserege megküzdött az ellenséggel, de egyikük sem tudott győzni. Eközben a köztársasági vitorlázók elrepültek az ellenség félelmetes erődjéhez, a halálerődhöz. Sok gépet felrobbantottak a halálerőd ágyúi. Egy vadászgép kilőtte az erőd energiagenerátorát...

Nem leszek hullarabló, határoztam el, ne vettem el a fegyvert a kezéből. Valahonnan kerítettem egy zászlót, talán a falon volt és leesett a padlóra. Felvettem és betakartam vele a holtat. Ekkor láttam, mi van ráírva:" A fegyverek nem ölnek embert! Az emberek ölnek, embert!" Legszívesebben elhánytam volna magam! Letérdeltem a hulla mellé...

Most már senki sem mosolygott. Mind valami vonzást éreztek, amikor felfedezték ezt a barlangot, és rátaláltak a kijárat közelében a megdönthetetlen bizonyítékokra.
Eközben mindnyájan elővették saját köteleiket, és hozzákötözték a végét a földhöz erősített vaskarikához, mely segítségével majd visszatalálnak a kijárathoz, a kötél másik végét pedig derekuk köré kötötték. Elosztották egymás között, ki merre tartson, és a barlang mely részét fedezze fel...

Csak álltam a kifagyott buszmegállóban a távolban kutya ugatott és nem tudtam hallok e még újra emberi hangot. Kiderengtem. Minden sivár volt sötét .. távolról a tó fényei villóztak. Kitettem a kezem. A hüvelyk ujjamat felfelé fordítottam és neki vágtam az útnak...

- A Sötét Nagyúr nem tudja, hogy ti ismeritek a titkát – világosította fel őket Piton. - Azt sugalltam neki a jelentésem alkalmával, hogy Dumbledore túl éretlennek tartotta Pottert, hogy elmondja ezeket a tényeket, s helyette inkább engem avatott be. Mivel a jóslattal kapcsolatban a Nagyúr már rádöbbent, hogy Dumbledore nem mondott el nektek fontos dolgokat, minden szavam elhitte...

Ereje egyre jobban gyengült, nem is beszélve az egész testébe nyilalló fájdalomról. Arca eltorzult, szédülni kezdett a vérveszteségtől. Jason fájó szívvel elfordult a látványtól, hányingere lett. Val hirtelen kihúzta fogait a félájult Marc nyakából, és eleresztette. A fiú a földre rogyott. Szeme lecsukódott...

- A francba, megdöglött! – hőkölt vissza ijedten egy tizenhat év körüli fiú. Gyerekes hangja őszinte rémülettel adózott a rettenetes látványnak.
- Húzás innen! Mire vártok, barmok!? Azt hiszitek, én voltam? Különben is, nem látott senki! Nyomd már az a gázt, tökfej! – hisztériázott a bandavezér, főleg azután, hogy Szilárd, a jól kereső értelmiségi szülők féltett csemetéje csak másodjára tudta elindítani pörgő kerekű autóját...

Nem volt túl szép srác. Nem tolongtak körülötte a lányok, vagy ha tolongtak, akkor csak azért, mert kiönthették neki a szívüket, vagy csak egyszerűen beszélgetni akartak. (Persze ez is jelenthetett valamiféle vonzódást.) Rá mindig támaszkodtak, mindig meg is hallgatott mindenkit. A vállára vette azokat a problémákat, amikkel nem is ő küzdött...

Hirtelen valami elsüvített a füle mellett. Valami hatalmas test. A professzor a földre vetette magát, nehogy valami eltalálja. Lehunyta szemét és befogta füleit. Így térdelt pár percig aztán mivel már nem érzett semmi hasonlót fölemelkedett. Ahogy elvette a kezét a fülétől a hangok, amelyek kezein csak torzan hatoltak át most kristálytisztává váltak. Olyan volt mintha mindez valós lenne. Ahogy körülnézett nem hitt a szemének...