Vámpírharc 3.

-Haza kéne vinni.
-Persze! És mi lesz a bevezető szöveg? Kiszívták a vérét? Meg jótanácsként, hogy ne engedjék a napra, éjszakai életet él? Erre ne is gondolj, Ben.
-Bármikor visszatérhetnek, jó lenne indulni! Nem szeretnék még egyszer összetűzésbe kerülni velük. Szerintem ti sem.
-Várjatok! Hadd gondolkozzam! Csendet!
Pár percig töprengve magába fordult, és a fejét törte. Gondolatban felvonultatott minden eshetőséget, és a lehetséges következményeket.
-Oké. Kitaláltam. Vigyük a titkos bázisunkra. Ott tartjuk, amíg ki nem találunk valamit. Utána kell nézni valahol, neten, vagy esetleg néhány tudományos vagy történelmi könyvben, hátha van még remény.
-Nem! Mi az, hogy van még remény? Az előbb nem így fogalmaztál! Nem zárhatod őt be!
-Hidd el, addig jó, amíg nincs magánál és nem járkál szabadon. Ha egyszer megtapasztalja a vér ízét, akkor még nehezebb lesz. - csitította Nick kedvesen, és végigsimított karján. Elgondolkozva álltak pár percig, majd Jason felkiáltott:
-Igen! Ez az! Rájöttem! Olvastam valamit ezzel az esettel kapcsolatban. Ha megöljük azt, aki megvérezte őt, akkor visszaváltozik.
-Akkor kire kell vadásznunk?

Hát...Hogy is mondjam...Valra, a vámpírok egyik legerősebbikére. Nehéz ügy, az biztos. Főleg, hogy nem tudom, hogy lehet megölni. Bármikor eltűnhet, amikor csak akar. Ellen nem érnek semmit a szívbe döfött karók meg ezüst golyók. Ellene más kell. De azt csak ők tudják. Van egy gyenge pontja, azt kéne megtalálni. Először le kéne lassítani, vagy megakadályozni, hogy eltűnhessen. Ahogy idősebb lesz egy vámpír, úgy lesz nagyobb ereje és több képessége. Például egy fiatal, azaz max. 150 éves vámpír még nem tud olyan gyorsan közlekedni, meg helyet változtatni.
Amelyek viszont a fővámpír leszármazottai, - neeem, nem Draculának hívják, az igazi neve titok, azt suttogják, nem szeretné felfedni vezetéknevét, mert ezzel veszélybe sodorná leszármazottait, és kitudódna, hol rejtőzik - mások. A fővámpírt csak úgy emlegetik: A Véresszájú.
Ők már születésüktől fogva villámgyorsak, és nagy hatalommal bírnak. Az ő gyengéjük senki más előtt nem ismert. Márpedig Val közéjük tartozik. Akik nincsenek a vérvonalban, soha nem fognak tudni suhanni, mint a gondolat, és nem sérthetetlenek.
-Az is lehet, hogy lelkileg lehet csak megtörni. Mindenre gondolnunk kell. Erre senki nem számítana, mi? Ki akarna valami tök egyszerű megoldást találni egy hatalmas vámpír megölésére? Ésszerű, nem? De ki tudja?
-Végül is, ha jobban belegondolunk. Sokan próbáltak már rájönni a titkára, hányszor ki akarták már irtani, de semmire sem jutottak. De ilyet!
-De hogy lehet egy vámpírt lelki ráhatással meggyilkolni? – kérdezte Sandra lehiggadva, és egy zsepit keresett.
-Találgatok. Ez csak most jutott eszembe. Még eddig nem volt időm jobban elgondolkodni rajta.

-Ez így nem stimmel. Valami nem világos előttem. Ha azt mondod, ennyire erős, akkor miért élünk még mindig? Már rég megölhetett volna. Nem azért mondom, mintha baj lenne.
-Nem tudom. Jó kérdés. Valamit akar egyikünktől. Vagy többünktől. Lehet, hogy ez az egész a három héttel ezelőtti eseményektől kezdve csak azért volt, hogy csapdába csaljanak. Van valami, amit nem tudunk? Talán valamilyen módon kapcsolatban vagyunk velük?
-De Marcot megharapta. - háborodott fel Sandra.
-Az is lehet, hogy csak azért élünk, mert szeret eljátszadozni az áldozataival. Olvastam egy s mást, de ezt inkább nem mesélem el. Hagyjuk! Valami hatalmas titka lehet.
-És a követei?
-Nem, ezt elfelejtheted, Nick. Bármikor ellenük fordulhat egy, ha elege van a rabszolgaságból, és van elég lelki ereje. Főleg, ha csak nemrég vérezték meg, amikor még folyton változik - hol ember, hol vámpír. Ja! Valra pedig kár pazarolni az energiát, amíg nem tudunk róla semmit. Kés, karó nem fúródik belé, max. 2-3 cm-re, ami minimális fájdalmat okoz. Teste ez alatt a vékony bőrréteg alatt sérthetetlen, mint az acél.
-Jó. Akkor azt mondd meg, mi a francot kezdjünk az infóiddal, ha nem tehetünk ellene semmit?
Jasonnek nem kellett válaszolnia, mert Benjamin félbeszakította mondókáját.

-O ó! Srácok, elkéstünk!
A vámpírok félkörben álltak mögöttük, elzárva a kivilágított utca felé vezető utat. Csak egyfelé menekülhettek, a nem éppen bizalomgerjesztő sötétség felé, ami lehet, hogy a halálba vezetett. Mindegyikük szembenézett a fenyegető alakokkal.
Az összes vámpír vigyorogva-vicsorogva araszolt feléjük. Ők támadás helyett inkább a védekezés taktikáját választották. Egyikük hasa szét volt lyuggatva, mégis nagyon elevennek tűnt. Eközben Marc ujja megrezzent a hátuk mögött. Szemhéja hirtelen felpattant, és szeme vörösen izzott. Felült, majd nyakát nyújtogatva és zsibbadt végtagjait megrázogatva felállt.
A vámpírok csapata, élükön Vallal, egyre hátrább és hátrább szorította a társaságot. Talán csapda?
Sandra beleütközött valami keménybe. Megfordult.
-Marc! magadhoz tértél? Segíts! - ujjongva átölelve, nem is gondolva arra, hogy ott állnak egy méterre a vámpírok.
-Ne Sandra! Lépj el tőle! Ő már nem Marc!
-Hátra arc, srácok, és futás! kiáltott fel Ben. Mind ezt tették. Nem kellett kétszer mondani. Sandra vonakodva, végül mégis ellökte magától a szobormereven álló srácot, és követte a többieket.
-Hé, várjatok meg! Igazatok van. Most már elhiszem.

Marc bevárta \"új barátait\", és lassan, fenyegetően, mint egy beprogramozott robot, úgy közelített régi barátaihoz.
Ahogy Jason futás közben hátranézett, látta, hogy üldözőik kb. 10 méterre vannak lemaradva. Kevés! Megtorpantak. Előttük magas fal tornyosult. Zsákutca.
-Csapda volt, a francba is! Szemetek!
-Nyugi, Sandra! Ti pedig készüljetek! - mondta Marc. - Te húzódj a falhoz, nem akarom, hogy bajod essen!
A gyilkosok megálltak megálltak öt méterre, beszorítva a fiatalokat a három fal és maguk közé. Ők felemelték fegyvereiket, és elszántan várták a folytatást.
Marc fénylő szeme visszaváltozott. Ez valahogy jobban tetszett mindegyiküknek. Ebben a pillanatban meglepő fordulat következett. Val és a zavart Marc másik oldalán álló férfi összekacsintott, majd Val egy nagy kést előhúzva, beledöfte azt a fiú hasfalába. Marcot kínzó fájdalom járta át. Sandra felsikoltott, és nem törődve semmivel, és senkivel, odarohant a lassan összeeső fiúhoz. Mivel elhagyta vámpír ereje, a penge könnyedén átfúrta testét. A kés nagyon mélyre hatolt.
-Te rohadt szemét! - ordította kétésgbeesve.

Közrefogták a lányt és barátját. Val elrántotta a sérült hasát szorító fiú mellől, és maga elé húzta.
Szóval, kölykök! Hajítsátok el a fegyvereket, de azonnal, különben ez a szépség is kap egy-két szúrást, csak éppen egyenesen a szívébe. Tudtam, hogy bedől a trükknek, és ölelő karjaimba rohan. Okos lány vagy, Sandra! - mondta gúnyosan a lány fülébe. - Látod? A barátodnak is rosszul esik egy kicsit a dolog. Miattad fognak meghalni mindazok, akiket kedvelt. Még élhettetek volna...két-három hetet.
Marc tagadóan rázta fejét, de megszólalni nem tudott a fájdalomtól. Nem értette, mire jó ez az egész.
-Neeeem? Mindenesetre szépen összegyűltünk.
Sandra tudta, hogy meg sem érzi, sarkával taposta Val lábát.
Kényszeredetten eleget tettek a követelésnek, és maguk elé dobálták a különböző szerszámokat. Nick a táskáját is odavetette.
-Hé, hé! A rejtett cuccokat is! Ne nézzetek ennyire hülyének! Ki vele! Ide az összeset! Jó lesz.
-Nincs rejtett fegyverünk.
-Akkor kivágom a szívét!
-Te...állat! - sziszegte Marc. - Szereted nézni az áldozataid szenvedését? Hogy is hívják az ilyen...őrülteket? Nem...akar a nyelvemre jönni...mazochista?
-Kussolj be! Senki nem szólt hozzád! - kiáltott rá az egyik vámpír, és hatalmasat rúgott a sebébe. Fejét és oldalát további rúgások érték. Dühösen kiköpte szájából az összegyűlt vért. - Rohadtak!

Mindhárman lecsatolták derekukról és bokájukról a késeket, pisztolyt stb.
-Jól van! Most rúgjátok ide!
Miután engedelmeskedtek, a szolgák felszedték az odarőgott tárgyakat - egész különöeósek is akadtak közöttük Nick fegyvertárából - és rájukfogták.
-Hogyan...
-...tudnak a szolgáim hozzáérni az ezüsthöz, úgy, hogy nem halnak meg? fejezte be Val Jason megkezdet mondatát. - Ó, már megint azok az érelmetlen hülye vámpírmesék! Nem mesefilmekkel kellett volna töltened ezt a három hetet!
Nem csak AZZAL töltöttem...Persze, csak ha a vérbe jut...
-Helyes. Most pedig búcsúzzatok el Sandrától!
-Mííí? Neeem! - kiáltott fel Marc. - Itt vagyok én.
Val felemelte a kést, készen arra, hogy könyörtelenül lesújtson vele. Húzta az időt, kiélvezve minden pillanatot. A vámpírok ujjongva várták, hogy még több vér folyjon.
Marc érezte mindjárt újra vámpír lesz. A vámpírok most nem foglalkoztak vele, izgatottan lesték urukat, és nem vették észre, mit csinál Marc. Odakúszott Val lábához. Gyomra összeszorult, teste megremegett, és hegyes fogai megnőttek. Egy gyors mozdulattal elkapta a lbát, két kezével megszorította, és összezárta állkapcsát a férfi bokáján.
Val meglepetésében felkiáltott, és eleresztette barátnőjét.
-Fuss! - zihálta.
-De ne arra! - kiáltott fel, mikor az Nickékhez futott.
Nem hagylak itt!
-Te dög! Fogjátok le! - kiáltott Val a szolgáinak. Két oldalról meg is ragadták és felemelték. Szúrt sebe a vámpírgének felülkerekedése miatt kezdett begyógyulni, de az ütések okozta zúzódások és az arcát borító karmolásnyomok nem tűntek el, továbbra is gyötörték, de sokkal kevésbé.

-Nem vagy semmi! Tényleg! Nagyon küzdesz a vámpírlét ellen, ennyi idővel a megvérezésük után nem sokan támadtak még ellenem. Minden elismerésem, de ne erőlködj! Már késő! Feleslegesen fáradozol.
-Nem! Ez egyáltalán nem igaz! NE higgy neki! - biztatta Jason. Hitetlenkedve figyelte Val gonosz tekintetét, ahogy Marc szenvedésén mosolygott. Kedve lett volna lenyomni a torkán az öklét. Hogy lehet valaki ilyen gonosz? Százszorosan vissza kellene kapnia. Mennyi vérontást követett el, hány száz éven át gyötörte az ártatlanokat! Ennek véget kell vetni És most is itt vigyorog, csakhogy az ő legjobb barátján, és nem tud mit tenni. - Ne add fel, kérlek! Te nem vagy gonosz!
Ekkor eszébe jutott, mi történt pár napja, amikor este verekedést hallottak, méghozá két vámpír között. Ha sikerül eszébe juttatnia ezt neki is, akkor, akármilyen hihetetlennek tűnnik, erőfölénybe kerülhetnek. Csak jól kell osztani a lapokat. Taktika. - Marc! Ta vagy az adu ász! Gondolkozz! Jusson eszedbe a keddi nap! Mit láttunk azon az estén? Tudod, mit kell tenned! Rajta!
Marc lehajtotta fejét. A vér utáni vágy egyre fokozódot benne. Megpróbált ellenállni, de ez egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Éhség gyötörte, és nem vegetáriánus kajára fájt a foga. Átformálódó szervei akadályozták abban, hogy Jasonre koncentráljon. Figyelme el-ellankadt.

-Mire gondolsz? - kérdezte suttogva Nick.
-Cssss! Ne zavarj meg! Rajta áll vagy bukik minden. Legalábbis ezen az éjszakán. A jövő pedig...
Marc zavartan megrázta fejét. Kezdte lelki ereje is cserben hagyni. Lehajtotta a fejét. Szemét behunyva próbált minden külső behatás ellen védekezni, és csak barátja szavait ismételgette. Nehezére esett, izzadni kezdett.
A vérszívk ahomlokukat ráncolták, nem értették, milyen tanácsot ad egyik \"falat\" a másiknak. Megzavarodva tekingettek a másikra, hogy végre valaki magyarázza meg, mire kell vigyázniuk. Sehonnan nem kaptak megnyugtató választ. Sőt, semmilyet. Val viszont tudta. És azt is tudta, hogyaz jó ötlet tőlük. Most már Marcban is tudatosodott, mire volt a célozgatás. Val felhördült.
-Vigyázzatok! Harapni akar!
Ám hiába figyelmeztetett a veszélyre. Marc megtámaszkodott a felkarját durván markoló vérszívók vállán. Nagy lendületet vett, felemelte lábát,és egy 10 pontos hátraszaltót csinálva magasan felettük, megszabadult a két fogdmegtől. Mögéjük huppanva puhán a tlapára érkezett. Villámgyorsan beleharapott rögtön két vámpír nyakába. Még egy harmadikat is megharapott a karján, közben odarúgott pár fegyvert Jasonékhoz. Kissé jobban érezte magát, miután a késszúrás teljesen eltűnt.

A meglepetéstől azok védekezni sem tudtak. A sérült tagok felordítottak. Testük tűzforró let, majd lángra lobbantak. Egymásnak és a falaknak rohantak, és pár másodperc mőlva csak három kupac hamu maradt belőlük. Mivel a fiú még nem volt teljes egészében vámpír, egy kis fejfájáson kívül semmi probléma nem érte a vámpírok vérével való érintkezés után.
Val odaért, és méregbe gurulva egy hatalmas pofont vágott le neki, Marc a hátára zuhant, és még kb. öt métert csúszott a földön. Kezével és lábával lassítot a lendületen. Hátát felhorzsolták a kisebb-nagyobb kavicsok, kövek. Megfordulva feltérdelt. Ekkor Val a lapockájánál belemarkolt felsőjébe, felrántotta a földről, és a málladozó falat közelebbről megismertette Marccal. Marc valahogy nem igazán örült ennek, de a másikat ez nem zavarta. Csillagokat látott.