Fiú. Fiatal és erős. Mint általában a 18 évesek. Buli, drogok, szex és alkohol. Édes alkohol. Éveken át. Mint a barátok. Szórakozás. Élet. Ebből állt neki a Minden.
Otthon volt. Épp egy átmulatott éjjel után borogatta sótól kimart homlokát és lüktető halántékát. Imádta ezt az érzést. Imádott másnapos lenni. Mindig arra emlékeztette, hogy épp mit csinált múlt éjjel. Épp kivel kefélt vagy épp melyik haverjával itta le magát hányásig. Bár a kettő nem zárta ki egymást.
Gyakran megesett, hogy éjjelente alkoholban úszott. Szexuális lebegésben. Hogy miért csinálta ezt az egészet? Félt. Ennyi az egész. 18 éves és erős. De félt. Rettegett. Rettegett attól, hogy ez az egész véget ér egyszer. Vége szakad mindennek. Nem voltak céljai, csak reményei. Döntésképtelen volt. De nem volt mit tenni. Hiába a nógatás. Tulajdonképp a töke teli volt a nógatásokkal. A szüleivel de még a barátaival is. Gyűlölte őket, mert tudták mit tegyenek és nem féltek. De leginkább magát gyűlölte.
Fuldoklott. Odalépett az ablakhoz. Kinyitná. Friss levegőért. Egyedül volt, pedig a ház tömve a „családdal”. Az emberekkel, a testekkel, akikkel lakott. Szerették Őt, de Ő nem szerette őket. El akart menni, de tenni nem akart érte. Kényelmes volt. Annak nevelték.
Kezét az erkély kilincsére rakta. Közben dolgozott az elméje. Lüktet és gondolkozik. Felesleges dolgokról. Felesleges emberekről. Feleslegesen.
Katt. Lenyomja a kilincset. Gondolatban már az erkélyen van és pipázik a sűrű, mocskos levegőből. Lélekben. A teste csak most nyitja ki a zárt. Egy mozdulat. Csak egy mozdulat. Ennyi az egész. Egy ember, aki kinyitja az erkélyajtót és retteg, hogy mindennek vége lesz.
Kirobban az üveg. Szilánkokra. Egy nagy darab törik csak le belőle. Egy nagy darab, ami épp elég egy embernek. A tüdejébe fúródik. Hanyatt vágódik. A csattanásra odarohan az egész „család”. Sírnak. Zokognak. Ő meg megfullad. A saját vérében. De már nem fél. Már nem él.
A Maradék meg csak sír. Zokog, de nem tesz semmit. Szép kis család.
Véletlen volt? Félsz, hát robban az üveg. S a tested mellett egy kavics hever. Egy szilánk elég egy testnek, s egy kavics elég egy üvegajtónak. Gyilkos-matematika. Az enyém.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások