Történetek

Léptek követik egymást, távolság foszlik semmivé zabolázhatatlan szágudása által. Az út túl rövid, vagy a lendület nagy? Hiába a hideg, az ismerősként ráköszöntő est, a szemerkélő esőcseppek, mik pillájára ragadva kristályos ragyogásba vonják a környéket. Menni kell, tenni kell valamit, meg nem állhat. Tovább viszi lába, akkor is, ha fáradt...

. Amint először felsírtam, megcsapta orromat az elnyomott félelem bűze.. Ekkor már tudtam. Nem vagyok olyan, mint a többi. Teltek az évek, és én egyre növekedtem. Emlékszem a házunkra.. Állandó félhomály uralta, gyakori vendégek voltak nálunk a sápadt szinte már félholt emberek. Mint később megtudtam, az én világrajöttöm okán keresték fel anyámat, hogy gratulálhassanak minden vámpírok királynőjének...

- Ezen az órán az elemi pajzs varázslattal fogunk megismerkedni. Az idén nem sok új varázslatot veszünk, és csak az ünnepekig tanulunk újat, azután ismétlünk a utolsó vizsgákra. Sokat fogunk gyakorolni, és mint mindig, mindenhol kevés új dolgot veszünk. Tehát az elemi pajzs megvéd minden elemtől, legyen az tűz, jég, víz, föld vagy egyéb varázslatfajta. De nem ez a legerősebb pajzs, majd még arról is tanulunk. A varázsige: Alas Elemental. Próbálkozzatok...

- Transportus Lirien... - a szóra hófehér köd vette körül őket. Majd egy hatalmas fény villant fel, Harry és Daniel is becsukták a szemüket. Úgy érezték az egész ház forogni kezd, de mikor kinyitották a szemüket egy kicsi kőszobában voltak, körülöttük 3 sárga kör pulzált. Mind a hárman kiléptek a körből és a szobából...

Tanár úr vigyázzon! A táblán van egy fekete lyuk és egyre csak nő! Megeszi a tanár urat is! Már késő! Elaludtam. Biztosan alszom, mert csak álmomba merek arra gondolni, hogy az iskolába hagyják az embert aludni.
Hé! Alvó embert nem illik zavarni. Mi van? Hozzám beszél? ...

Éreztem, hogy valami gyökeresen megváltozik, s hirtelen száguldani kezdtem hátrafelé, míg végül, mintha zuhanásból érnék földet, felébredtem.
Ismét az ágyamban voltam félhomályban úszó szobám sarkában. Mikor kinyitottam a szemem, tekintetem az órára szegeződött: hajnali fél négy. Lassan kibontakoztak előttem álmom részletei. A fák, a béke, s végül a bénultság is...

- Hát tudod mit csinált.
- Meg..
- …csalt, igen. Hazudott. Hát rossz bélyeg lett. Így az ember inkább elfelejti a szép dolgokat, és csak a rosszakat látja. Lefényképezve.
- Hogy...
- értem? Szóval, ha eszembe jut, akkor egy-két lábon járó rossznak gondolom. Vagy fénykép-rossznak...

Harry és Ginny azonnal hátra fordultak, s most megpillantották a zaj forrását, mely a bokrok felől közeledett feléjük. A bokrokat széthajtva és a fák takarásából előlépve egy tucat kentaur vágtatott a tisztás felé, hogy társaik segítségére siessenek. Az első roham egyszerűen átugrott Harryék feje fölött és a halálfalókra rontott, lábdobogásukkal megrengetve a földet...

E nap sorsfordulót hozott mindkettőnk életébe, heti rendszerességgel szerettük egymást. A gond abból származott, hogy férje buszsofőr volt és a menetrendhez kellett igazodni. Ez azt jelentette, hogy mikor tudtuk viszi a buszt, mi akkor találkoztunk. Igaz ez bennem némi feszültséget okozott és nem voltam igazából önmagam...

Az Éden nagyon termékeny hely volt: víz, növények és állat is akadt bőven. A közösség valóban békés volt és kiegyensúlyozott – bár néha túl elvont volt Nittynek, aki szerette volna kicsit egyszerűbben szemlélni a világot.
Nitty gyorsan beletanult az alapképességek használatába. Képes volt kis koncentrációval búvópatakokat, és vaksötétben utakat találni. Megtanulta meghallani az infra- és ultrahangokat. Akaratlagosan ki tudta szűrni a zavaró ingereket, amik a környezetből érkeztek....