Történetek

Most éppen meleg kapualjat keresek. Félek - s egyre jobban félek ¬az őszi esőtől...
Ilyenkor, őszelőn, ha a háziasszony ki nem rúg hőn áhított s nehezen meglelt rejtekemből, álomra szenderülvén eszembe jutnak cicakorom szép emlékei...

Senki nem tudta igazán megfogalmazni, mi, de valami határozottan volt a lányban. Mindenki, aki csak ismerte, egyöntetűen vallotta, hogy valami megfogta őket benne: talán a megnyerő modora, a kedvessége, vagy csak a szeméből sugárzó életszeretet? Ki tudja. Mindenesetre Kirsten Jade mellett nem lehetett úgy elmenni, hogy nem fordult meg utána az ember...

Ennek már két éve. Semmire nem emlékszem az elmúlt évekből, csak az előző sztori dereng és egy mondat: "vesszen vagy ne vesszen, hamarosan meghozzuk a döntést."
De hát élek, nem ölhetnek meg. Nem látok, csak érzek és tudom, hogy baj van. Ezek el akarnak veszteni. - ÉLEK, élek - kiáltotta a belső hang és kinyílt a szemem...

A szem a lélek tükre. Mennyiszer halljuk ezt a közhelyet. Lépten nyomon belebotlunk, és mindahányszor belebotlunk elsiklunk felette. Igazándiból bele sem gondolunk mit is jelent ez az egyetlen mondatocska. Talán még az eredetét sem ismerjük. Honnan van, ki az, aki ezt mondta? Aztán kimondjuk, ízlelgetjük a szavakat. A legszebb és legtisztább szavakat, mit valaha hallottunk. Szem, lélek, tükör...

A narancssárga sáv az égen már halvány kékeszöldre váltott, ahogy telt az idő, úgy éreztem, mintha az éjszaka felé vinne a busz engem. A csupasz fák fekete sziluettjei most olyannak tűntek, mint papírból kivágott díszletek a színes háttér előtt. A sötétség mindig is taszított, és féltemmel töltött el, de abban a pillanatban inkább a biztonságot jelentette számomra...

Csak annyit mondott, hogy ne féljek és bocs, hogy betört a lakásomba, de a Duna-parton megtalálta a pulóveremet és a tárcámat, azt hozta vissza. Láztól csillogó szemekkel bámultam rá és hirtelen elsötétült a világ...

Az erdei állatok neszei, a növő falevelek finom hangja elnyomta a háborgó medve őrjöngését. Különben is együtt voltak, csak a szép számított. A szerelem egy szakma, amibe bele kell tanulni, élvezni kell, meg kell érteni, művelni kell, érte kell élni. Medvemorgás, tappancsok dobogása... X és E szembetalálta magát a macival. Gyönyörű barna bundáján selymes fény tükröződött. Harcoltak a vadállattal, ágak törtek, az avar felbolydult, vércseppek hulltak...

Lehet, hogy vannak, de akkor sem fogom elhinni neki, mégpedig azért, mert én teljes szívemmel és lelkemmel HISZEM, hogy az álom nem lehet több, mint illúzió, amire azért van szükségünk, hogy az agyunk el tudja foglalni magát valamivel. Lehet, hogy elsőre őrültségnek hangzik, de gondolj csak bele egy kicsit jobban. Ha téged bezárnának egy sötét helyre, ahol semmihez nem tudsz kezdeni, és a leghalványabb remény sincs a menekülésre, akkor bizony megőrülnél. Lehet hogy nem azonnal, de idővel...

Gyerekkorom távolából dereng egy régi emlék. Forró nyári délutánon a kiskertben lepkék után szaladtam. Egy árnyas fordulóban két fa közé volt kifeszítve a háló. Csak arra emlékszem, hogy fémes pengések közepette feszült arcomra a sok vékony szál, s már orromon ült a nagy barna lény, majd megindult a nyakamra, a gallér mögé...

Miért szeretem a férjem? Miért lett ő a gyermekem apja?
Összetett és bonyolult a válasz. Sohasem gondolkodtam rajta, így még számomra is talány.
„Mit eszel rajta? – kérdezte eleinte többször az öcsém, aki már régóta jól ismerte őt. – Olyan érzéketlen, olyan nyers, olyan magának való!” ...