Arachnofóbia
A nyolckarú rémség
Mottó: Ha valóság lesz az álom, csodálkozhatsz, mert megláttad a jövőt. Ha álom lett a valóság s mégis csodálkozol, nem jól ismered a múltat.
Sohasem szerettem ezeket az állatokat.
Gyerekkorom távolából dereng egy régi emlék. Forró nyári délutánon a kiskertben lepkék után szaladtam. Egy árnyas fordulóban két fa közé volt kifeszítve a háló. Csak arra emlékszem, hogy fémes pengések közepette feszült arcomra a sok vékony szál, s már orromon ült a nagy barna lény, majd megindult a nyakamra, a gallér mögé. Emlékszem még az iszonyatra, ahogy igyekeztem kisöpörni onnan, miközben a hideg futkosott a hátamon, pedig kellemes meleg nap volt akkor régen... Nem szeretem vadászhajlamukat sem, mindig sajnálattal néztem a hálóba gabalyodott áldozatokat.
... Ültem, vagy álltam, már nem tudom, lehet, hogy a kettő közt félúton voltam éppen. A mennyezetre meredtem, néztem az ablakon beszűrődő fényeket - az is lehet, hogy belülről jöttek. Fehér volt a fal is, a mennyezet is. Ekkor indult felém. Vékony szálát megeresztve függeszkedett és közelített hozzám. Barna volt, vagy szürke, nem emlékszem. Nem tudom miért, de úgy éreztem, én vagyok a célpontja. Csak ereszkedett, s lassan a vállamra ült, mint mikor búcsúnál hajtja fejét e helyre a hűtlen. Karjai hajtincsként simogatták arcomat. Elrettentett a gondolat: kezemmel hadonászva igyekeztem ellökni, de mindahányszor sikerült letaszítani, a vékony fonal - mint az inga, ahogy leng -, vissza-visszahozta. Elült bennem az iszonyat, többször is arcomhoz ért közben, de nem éreztem mást, csak a sima érintést. Megfoghatatlan illat lengte körül. Nem bírtam tovább. Kezeimmel a szálat kerestem - el kellene tépni -, de acélos fonata csak körülfonta ujjaimat, ragacsot hagyott kezemen, érintése mély gödröket vállamon, barázdákat arcomon s tán hajamra is hullott belőle néhány szálacska, nézzétek csak!...
Ma sem szeretem őket. Ha hallom a háló szikár pattogását, mindig kiráz a hideg, mint azon a délutánon. De mégis: csodálom tehetségüket. A legjobb takács se szőhetne szebb, erősebb kelmét - valahol olvastam, hogy selyemként használva, fonva és szőve golyóálló textília készíthető fonalából.
A többi: bocsánatos bűn...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-20 00:00:00
|
Történetek
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-13 00:00:00
|
Történetek
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Hozzászólások
Magam nem a pókoktól irtóztam - a meztelencsigáktól. Nem félelem ez, valamiféle iszonyat inkább, valami ésszel fel nem fogható, mély ösztön.
mára már megfogom ha kell, lesózom, hogy pusztuljon meg ott, ahol van. Utána percekig sikálom a kezem, bőröm vonaglik, ahol hozzám ért.
Gyűlölöm.
Szépen megfogtad az érzést. tetszett. Nem hosszú, sallangos, semmi felesleges nincs benne. Szép.