Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
kaliban: Tényleg nagyon jól sikerült! G...
2026-04-09 00:19
CRonaldo: Klassz! Még írj!
2026-04-08 10:01
Petike76: Tetszett. Több ilyet!
2026-04-08 06:16
Zed75: Nagyon jó volt olvasni a törté...
2026-04-05 20:58
Zed75: Szia Csacska Macska
2026-04-05 20:57
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Arachnofóbia

Arachnofóbia
A nyolckarú rémség
Mottó: Ha valóság lesz az álom, csodálkozhatsz, mert megláttad a jövőt. Ha álom lett a valóság s mégis csodálkozol, nem jól ismered a múltat.
Sohasem szerettem ezeket az állatokat.
Gyerekkorom távolából dereng egy régi emlék. Forró nyári délutánon a kiskertben lepkék után szaladtam. Egy árnyas fordulóban két fa közé volt kifeszítve a háló. Csak arra emlékszem, hogy fémes pengések közepette feszült arcomra a sok vékony szál, s már orromon ült a nagy barna lény, majd megindult a nyakamra, a gallér mögé. Emlékszem még az iszonyatra, ahogy igyekeztem kisöpörni onnan, miközben a hideg futkosott a hátamon, pedig kellemes meleg nap volt akkor régen... Nem szeretem vadászhajlamukat sem, mindig sajnálattal néztem a hálóba gabalyodott áldozatokat.

... Ültem, vagy álltam, már nem tudom, lehet, hogy a kettő közt félúton voltam éppen. A mennyezetre meredtem, néztem az ablakon beszűrődő fényeket - az is lehet, hogy belülről jöttek. Fehér volt a fal is, a mennyezet is. Ekkor indult felém. Vékony szálát megeresztve függeszkedett és közelített hozzám. Barna volt, vagy szürke, nem emlékszem. Nem tudom miért, de úgy éreztem, én vagyok a célpontja. Csak ereszkedett, s lassan a vállamra ült, mint mikor búcsúnál hajtja fejét e helyre a hűtlen. Karjai hajtincsként simogatták arcomat. Elrettentett a gondolat: kezemmel hadonászva igyekeztem ellökni, de mindahányszor sikerült letaszítani, a vékony fonal - mint az inga, ahogy leng -, vissza-visszahozta. Elült bennem az iszonyat, többször is arcomhoz ért közben, de nem éreztem mást, csak a sima érintést. Megfoghatatlan illat lengte körül. Nem bírtam tovább. Kezeimmel a szálat kerestem - el kellene tépni -, de acélos fonata csak körülfonta ujjaimat, ragacsot hagyott kezemen, érintése mély gödröket vállamon, barázdákat arcomon s tán hajamra is hullott belőle néhány szálacska, nézzétek csak!...

Ma sem szeretem őket. Ha hallom a háló szikár pattogását, mindig kiráz a hideg, mint azon a délutánon. De mégis: csodálom tehetségüket. A legjobb takács se szőhetne szebb, erősebb kelmét - valahol olvastam, hogy selyemként használva, fonva és szőve golyóálló textília készíthető fonalából.
A többi: bocsánatos bűn...
Hasonló történetek
24033
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
24992
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tűzmadár ·
Remek.

Sztrájk ·
Gyógyítható, ha az ember gyógyulni akar belőle.

Magam nem a pókoktól irtóztam - a meztelencsigáktól. Nem félelem ez, valamiféle iszonyat inkább, valami ésszel fel nem fogható, mély ösztön.
mára már megfogom ha kell, lesózom, hogy pusztuljon meg ott, ahol van. Utána percekig sikálom a kezem, bőröm vonaglik, ahol hozzám ért.
Gyűlölöm.
Tűzmadár ·
Gyermekkoromban anyám, és „nevelő” apám felküldött egy eperfára, hogy a kánikulában kézifűrésszel gallyazzam le, mert a szerteágazó korona nem fért el kivágásakor a kertünkben. Nyüzsögtek rajt a hernyók, alig volt tiszta rész. Máig érzem a fejemre, félmeztelen testemre potyogó, rajta mászó, a tenyerem, az ujjaim alatt nyálkássá málló testüket…

Sztrájk ·
Tessék, ennyi eszem van. Én sem írtam véleményt.

Szépen megfogtad az érzést. tetszett. Nem hosszú, sallangos, semmi felesleges nincs benne. Szép.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: