Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Asszisztencia: Szia! Lesz folytatás?
2026-05-16 12:44
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Zed75: Tetszik, hogy ez már egy hossz...
2026-05-15 17:34
Norbi.79: Elnézést de nem tudom hogy sik...
2026-05-13 18:23
Gábor Szilágyi: Lesz folytatása?
2026-05-08 19:50
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Arachnofóbia

Arachnofóbia
A nyolckarú rémség
Mottó: Ha valóság lesz az álom, csodálkozhatsz, mert megláttad a jövőt. Ha álom lett a valóság s mégis csodálkozol, nem jól ismered a múltat.
Sohasem szerettem ezeket az állatokat.
Gyerekkorom távolából dereng egy régi emlék. Forró nyári délutánon a kiskertben lepkék után szaladtam. Egy árnyas fordulóban két fa közé volt kifeszítve a háló. Csak arra emlékszem, hogy fémes pengések közepette feszült arcomra a sok vékony szál, s már orromon ült a nagy barna lény, majd megindult a nyakamra, a gallér mögé. Emlékszem még az iszonyatra, ahogy igyekeztem kisöpörni onnan, miközben a hideg futkosott a hátamon, pedig kellemes meleg nap volt akkor régen... Nem szeretem vadászhajlamukat sem, mindig sajnálattal néztem a hálóba gabalyodott áldozatokat.

... Ültem, vagy álltam, már nem tudom, lehet, hogy a kettő közt félúton voltam éppen. A mennyezetre meredtem, néztem az ablakon beszűrődő fényeket - az is lehet, hogy belülről jöttek. Fehér volt a fal is, a mennyezet is. Ekkor indult felém. Vékony szálát megeresztve függeszkedett és közelített hozzám. Barna volt, vagy szürke, nem emlékszem. Nem tudom miért, de úgy éreztem, én vagyok a célpontja. Csak ereszkedett, s lassan a vállamra ült, mint mikor búcsúnál hajtja fejét e helyre a hűtlen. Karjai hajtincsként simogatták arcomat. Elrettentett a gondolat: kezemmel hadonászva igyekeztem ellökni, de mindahányszor sikerült letaszítani, a vékony fonal - mint az inga, ahogy leng -, vissza-visszahozta. Elült bennem az iszonyat, többször is arcomhoz ért közben, de nem éreztem mást, csak a sima érintést. Megfoghatatlan illat lengte körül. Nem bírtam tovább. Kezeimmel a szálat kerestem - el kellene tépni -, de acélos fonata csak körülfonta ujjaimat, ragacsot hagyott kezemen, érintése mély gödröket vállamon, barázdákat arcomon s tán hajamra is hullott belőle néhány szálacska, nézzétek csak!...

Ma sem szeretem őket. Ha hallom a háló szikár pattogását, mindig kiráz a hideg, mint azon a délutánon. De mégis: csodálom tehetségüket. A legjobb takács se szőhetne szebb, erősebb kelmét - valahol olvastam, hogy selyemként használva, fonva és szőve golyóálló textília készíthető fonalából.
A többi: bocsánatos bűn...
Hasonló történetek
20704
Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama "franciába". Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a "lovagló" választ kaptam...
32633
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tűzmadár ·
Remek.

Sztrájk ·
Gyógyítható, ha az ember gyógyulni akar belőle.

Magam nem a pókoktól irtóztam - a meztelencsigáktól. Nem félelem ez, valamiféle iszonyat inkább, valami ésszel fel nem fogható, mély ösztön.
mára már megfogom ha kell, lesózom, hogy pusztuljon meg ott, ahol van. Utána percekig sikálom a kezem, bőröm vonaglik, ahol hozzám ért.
Gyűlölöm.
Tűzmadár ·
Gyermekkoromban anyám, és „nevelő” apám felküldött egy eperfára, hogy a kánikulában kézifűrésszel gallyazzam le, mert a szerteágazó korona nem fért el kivágásakor a kertünkben. Nyüzsögtek rajt a hernyók, alig volt tiszta rész. Máig érzem a fejemre, félmeztelen testemre potyogó, rajta mászó, a tenyerem, az ujjaim alatt nyálkássá málló testüket…

Sztrájk ·
Tessék, ennyi eszem van. Én sem írtam véleményt.

Szépen megfogtad az érzést. tetszett. Nem hosszú, sallangos, semmi felesleges nincs benne. Szép.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: