- Hamarosan meghozzuk a döntést: vesszen, vagy ne vesszen. - visszhangzott a fejemben.
A probléma 2 évvel ezelőtt kezdődött: sétálgattam a Duna-parton. Hullámzott a folyó, enyhe szellő fújdogált, dalolni tudtam volna a boldogságtól. És akkor és ott az idill megtört.
Egy hangosan ugató kutya szakította félbe jóleső magányomat. Hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a hűs hullámokba. Figyeltem, ahogy úszik; boldogan csaholt a parton ülő gazdájának, aki éppen telefonált. Pár mondatot sikerült elcsípnem. Valami húscafatokról volt szó, egy elrabolt dologról és maffiáról. Kezdtem berezelni, hova keveredtem, mi ez az egész?
Egy nagydarab fickó a Duna-parton és meggyilkolt valakit?
Rabol, öl és a maffia tagja? Megrettentem, otthon akartam lenni, az eb még pár kört úszott, majd feltűnésmentesen elhagytam a helyszínt. Aznap rosszat álmodtam, izgalmas volt, én voltam a 007-es.
A korai ébresztő nem tett jót a fejfájásomnak, rosszkedvűen mentem be dolgozni. Délelőtt tízkor tűzriadót jelentettek a céghez. Hazaküldték a dolgozókat, engem is, nem sok kedvem volt betegen húzni az igát, jól esett a kényszerpihenő. Belépve a lakásajtón a marcona férfit pillantottam meg a kedvenc fotelemben. Leesett az állam, most mi van?
Hatalmas táska volt nála és furcsa szag terjengett a lakásban.
Csak annyit mondott, hogy ne féljek és bocs, hogy betört a lakásomba, de a Duna-parton megtalálta a pulóveremet és a tárcámat, azt hozta vissza. Láztól csillogó szemekkel bámultam rá és hirtelen elsötétült a világ.
Ennek már két éve. Semmire nem emlékszem az elmúlt évekből, csak az előző sztori dereng és egy mondtat: "vesszen vagy ne vesszen, hamarosan meghozzuk a döntést."
De hát élek, nem ölhetnek meg. Nem látok, csak érzek és tudom, hogy baj van. Ezek el akarnak veszteni. - ÉLEK, élek - kiáltotta a belső hang és kinyílt a szemem.
Minden világossá vált: kórházban vagyok. Elmesélték, hogy a lakásomban eszméletlenül talált rám a barátom két évvel ezelőtt. Minden héten egyszer egy izmos, magas férfi látogatott meg. Titokzatos jótevő. Fizette a hasztalannak tűnő kérdéseket, beszélt hozzám és én minden szavára emlékszem. Jó barátom volt, ő a fejszés gyilkosom.
Még mindig érzem a furcsa illatot körülötte, mely belengte a kórházi szobát, hallom boldog kutyája eszement ugatását. Látom, amint hatalmas táskájából fűrészt, kalapácsot vesz elő. Asztalos.
A megmunkált fa különös illata lengi körül, húscafatokat a kutyája eszik.
Maffia pedig az előző esti film címe volt.
De akkor hogy kerültem ide?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
2024-10-22
|
Horror
Mia a 33 éves modell most elmeséli nekünk élete egyedi és egyben legszörnyűbb élményét.
2024-10-18
|
Merengő
Szeveroonyezsszkben hullott a hó, Vasilisa a 20 éves lány teát főzött a szamovárban. Barna,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások