Történetek

Egy általunk Bercinek elnevezett (mi úgy gondoltuk fiú-süni)(ismertetőjegye az orránál hiányzott egy darabon a szőr), szóval ez a Berci főként tejimádó volt. A mesebéli almát (tudjátok, amikor cipeli a hátán a tüskéi között) kutyába sem vette. A tej, az bezzeg igen. Macskát megszégyenítő módon tudott lefetyelni...

A család döntése végleges volt: ha még egy gödör lesz, Tuki nem kerüli el a megkötést, nem lesz több szabad rohangálás, lakásba ki-be járkálás, megszűnik a szabad élet minden előnye. Mint mondottam Tuki okos volt, felfogta. A következőképp cselekedett...

Mindenki az eget leste, hol a gép, ami értünk jön? A végére valahogy vártam, hogy a busz a magányosan ácsorgó repülőhöz forduljon. Közelebb érve sem lett nagyobb. A közelgő zajra kinézett a stewardess, és egy hanyag láb mozdulattal kilökte a lépcsőt...

Hogy nem vetted ezt eddig észre, te marha! Igen. Miért nem vette észre? Mert teljesen más gondolatok jártak a fejében, a szokásos dolgok, amiket az ember, nap, mint nap elvégez, azok teljesen kitörlődtek, és helyüket más vette át. Az örökös rágódás az élet gyötrelmein, a cigaretta, aminek már a rabjává vált, és ha nem vigyáz, akkor könnyen a halálát is leli benne...

Különösebb fóbiám semmiféle állatka iránt nincs, de az egér, hát az mégiscsak egér.
Gyorsan számot vetettem a lehetőségekkel: felállok és futok, maradok és reszketek, hangosan beszélni kezdek hozzá, hátha odébbáll. Végül is lesz, ami lesz alapon, maradtam. Csendben. Nem bántam meg...

A fiú párás szemmel próbálta magához édesgetni az alig nagyobb, mint kölyök állatot. Végre lenne valaki, aki csak vele, csak neki, ...
A költözés izgalmai, a család lehetséges szétesése, apja néha hónapokig tartó távolléte, anyja szokásainak megváltozását hozta magával, kevesebbet ért rá foglakozni vele, akkor sem olyan bensőségesen, mint régebben, hanem csak futólag, sietve, kapkodva...

Végül csak kijött az igazság, csak kiszedtem, kikényszerítettem. „azt akarok csinálni, amit akarok, akkor és odamenni, ahova akarok, akkor akarok bebaszni, amikor akarok” Jesszusom, kiráz a hideg. Csak van igazság. Nem kell neki a teher, a felelősség, a hangos lelkiismeret. A semmi jobb, a kötetlen, szeretetmentes, de „akkor és azt, amit akarok” semmi. Vagy csak egyszerűen nélkülem...

- Túl ideges vagy hogy átlásd. A csaj, ha hazamész, vagy ki sem mozdul, és letagadja magát mindenkinek, vagy összeszed egy tápos fiúbandát, és velük bevédi magát. És mit vártál? A srác, miután elköltözöl, megelégszik heti egy alakalommal, hogy láthasson? Lefeküdtetek már?
- Nem. Még nem.
- Hát akkor meg pláne. Ott van neki Bianka, helyben, gondolom Ő, hogy elszedje előled, már széttette a lábát. Ha hazamész semmire se mész. Persze megpróbálhatod...

Egyre aktívabban, gyorsabban szedte lábait. Ideges rángató, remegő mozgással valamit a távolban már érzékelt, valamiféle "remény" töltötte el.
Ekkor érte ismét egy megfoghatatlan, egy szörnyűséges "érzet". "Szavai" nem voltak rá, félelme nőttön nőtt. Talán hanghullám formájában, talán erő formájában tört rá. Egész testét megremegtette...

A lángvágós nem fogadta meg a tanácsot, hanem George felé lépett. Ez súlyos hibának bizonyult. Az éjjeliőr meghúzta a ravaszt. Az ellenfele kezére célzott, de amint tüzelni kezdett, a huligán ösztönösen oldalra ugrott. Szerencsétlenségére. A golyó, ami eredetileg a kezét találta volna el, így a lángvágóba csapódott, és a készülék ettől hatalmas döndüléssel felrobbant, leszakítva gazdája arcának a felét, és megégetve a további öt bűntárs mindegyikét...