Pokoli négyes /első negyed/ - A Vasasszony

Mikor felszállt a csaj a buszra 2.év elején, én már éreztem, hogy valami közeledik. Valami nagy, ami iszonyatos hatással lesz az életünkre.
A csaj kb. olyan magas lehetett, mint én, úgy 175 cm körüli, hosszú rasztája egy varkocsba fogva a háta mögött csapdosta a seggét. Az itt-ott előtűnő vörös tincsektől végigfutott rajtam a hideg, majd mikor belenéztem a nagy szürke szemekbe, mintha csak egy démon közeledett volna felém.
Egy bő terepmintás gatyában, és egy fekete pólóban feszített, a pólón egy kitárt szárnyú démon vonzotta a tekinteteket, mellé írva vörös betűkkel :"It’s my time to fly!". Milyen frappáns...
Persze ez is az a fajta csaj volt, amelyik fapofával végig tipeg a karcsú lábaival a sok nem annyira szép ember között, és közben igyekszik nem éreztetni hogy ő a szebb, de azért mi tudjuk jól...
Aztán megállt mellettem, és egykedvűen megkérdezte:
- Bocs, foglalod?

Elővillantak a nagy fehér fogai, engem pedig szinte elöntött az ideg. Vagy inkább az irígység... Utááálom a tökéletes csajokat. Pff. Azért nehézkesen levakartam a málhámat a mellettem lévő ülésről, és átdobtam a velem szemben lévőre. Négyes ülés, nem varázslat.
- Nem.
Levágódott mellém, és a fejére húzta a fejhallgatóját, majd hallgatni kezdte a zenét.
Már a 3. megállónál tartottunk, mikor jött a második szélvihar.

Felszállt egy újabb lány, hosszú göndör barna hajjal, valami laza bokáig érő szoknyában. Ezentúl egy top volt rajta, valami vékony anyagból, olyan mintha valami indiai boltból lopta volna. Ez is vékony volt, és szép. Kifejezetten szép. Csak ez nem a komorságával, meg a különcségével keltette fel a figyelmet. Erről a csajról csak úgy sütött a boldogság. Tudod, az a fajta, amelyiket ha hátbaszúrod is csak mosolyog, és kedvesen megkér, hogy húzd ki a kést...
Szóval figyeltem még egy darabig, ahogy mosolyogva megveszi a jegyét, majd közeledik felénk, és közben egyre csak szidtam a hülye fejemet, hogy négyes ülésbe ültem. Persze a lány alighogy meglátott rámmosolygott és éteri jókedvvel megkérdezte:
- Ne haragudj, leülhetek?

Levettem a málhámat a szemben lévő ülésről, és már meg se próbáltam átdobni a másikra, mert láttam, hogy felszáll a harmadik pokolfajzat. Ilyen az én szerencsém. Persze, mondanom se kell, biztos, hogy a környéken 3 szép csaj volt, abból mind a hármat egyszerre, egy helyen csak én voltam képes kifogni. Ez a lány most komoly tekintettel végignézett, majd kiszúrta az üres helyet, és mintha csak felgyorsult volna odatipegett a négyesemhez, és megkérdezte a mosolygóstól:
- Elnézést, foglalt?
- Nem, ülj csak le.

Ez a csaj meg mintha karót nyelt volna. Komolyan mondom, ilyen kereszttűzben én még nem éreztem magam. Szemből sugárzott a csaj, mintha Napot nyelt volna, a mellettem lévőből csak úgy sütött, hogy szarik ránk nagyívben, ez a porcelánbaba meg árasztotta a hidegséget. Szóval inkább elővettem a ...nem, nem a pisztolyom, ez most nem Ziarah története...
Szóval elővettem a könyvemet, és meghitten olvasni kezdtem. Egészen addig sikerült is békésen üldögélnem, és összerakni a betűket szavakká, amíg meg nem állt fölöttünk 3 fiú. Mondanom se kell, mindegyik hatalmas mosollyal, pásztázva a terepet, de leginkább a tereptárgyakat, magyarul a három csajt. Miután öt percig csak bámultak jobbról balra, éreztem hogy az egyik szeme megakad rajtam, majd véleményének hangot adva megszólalt:
- Itt most te lennél a kakukk tojás?
Ehhez mellékelt egy elégedett vigyort, ami teljes K.O. lett volna egy normális ember számára. Csakhogy én nem vagyok/voltam normális.
- Pontosan, Te meg a vakond, úgyhogy menj szépen és ásd el magad.
A mosolygós csaj mégjobban kivirult, és egészen hangosan felkuncogott, mire a srác feje elvörösödött, én pedig megéreztem, hogy most kell belőni az utolsót.
- Na kapard odébb magad.
A srác mégegyszer rámnézett, sé csak úgy sütött róla, hogy még megkeres, de nem hatott meg. De egyébként értem, hogy mindig engem szúrnak ki. Én adok rá okot, önként kerestem a bajt. Először csak egy ajak piercinget csináltattam, gondolván mindent ki kell próbálni. Aztán jött az orr, a szemöldök, a híd, a másik orrcimpa, meg a hülyébbnél hülyébb hajszínek. Most éppen a lilánál maradtam meg, de ezt se tervezem sokáig...
De ez most nem fontos, hiszen a történet nem rólam szól, hanem rólunk.

Szóval, ha most film lenne, átmennénk háromdébe meg mindenféle kameraváltogatásokba, és máris a sulinál lennénk. A suli meg nagy csodálatos fehér épület lenne, nagy udvarral, meg felújított tantermekkel. De ez nem egy film, hanem egy történet, amit mellesleg én írok.

A busz megállt, és a három lány egyszerre kelt fel. A komoly karós meg a nemtörődöm démon egyszerre ugrott föl, így majdnem frontálisan ütköztek, de végül a komoly illedelmesen hátrébb lépett, és kiengedte a démont, aki 6 lépéssel levágtatott a rozoga járműről, és már sietett is a bomladozó iskola felé. A vigyori pedig felkelt, és mielőtt az ajtóhoz ért volna visszafordult felém, és mosolyogva megjegyezte:
- Te aztán nem hagyod magad, mi?
Felrántottam a málhámat és egy halvány mosollyal válaszoltam:
- Nem folyhat mindenkiben halvér.
Mégegyszer rámmosolygott, majd leszaladt a lépcsőn, és ugyanarra az ódon suli felé vette az irányt, ahová én is tartottam. Csak én nem olyan nagy kedvvel...
Szóval ez nem egy amerikai csodagimi volt, ahol minden szép és jó, de a kasztrendszer itt is megvolt, mint mindenütt. Mihelyst beléptem az ócska vaskapun az udvarra, máris összeakadtam a másodrangú királylányokkal. Nem értem hogy lehet ilyen tróger járdán tűsarkúban mozogni...iszonyat...
-Juj, megérkezett a vasasszony. Nem félsz hogy berozsdásodsz?
- Nahát, de fel van vágva a nyelved. Vigyázz, ha így folytatod, ki is lesz.
Még vágtam egy eszelős grimaszt a pöttöm barbiebabának, aztán továbbmentem a suli épülethez. Csodás iskolánk fala igencsak bomlott, a tető pedig elég életveszélyesen nézett ki, a riasztó csipkebogyó bokrokról már nem is szólok...

Besprinteltem a termembe és levágódtam a helyemre. Egész boldogan vettem észre hogy még 10 perc becsöngőig, így van időm egy smoke-ra, de a cseppnyi boldogságérzetem is elszállt mikor megláttam az ismerős három tökéletest a mellettem lévő padsorban bizonytalanul ülni. Mármint, a karót-nyelt gyűrögette a kezét és kicsit idegesnek tűnt, a démon csak nézett maga elé, a mosolygós meg nagy szemeket meresztett mindenkire, aki megmozdult, miközben egyre csak az orrát fújta. Rám pont nem (azaz nem figyelt...), mert mikor megláttam a triót megfagytam és így fél kézzel a zsebemben a gyújtóm után kotoroszva bámultam rájuk. Hál’ istennek észbekaptam még mielőtt a csaj meglátta volna a megrökönyödött ábrázatomat, és előkotortam a gyújtót, majd felkeltem és már csak 3 lépés választott el az ajtótól, mikor a mosolygós utánam szólt:
- Szia!

Megfordultam és igyekeztem egy mosolyt erőltetni az arcomra több-kevesebb sikerrel, majd viszonoztam a köszönést.
- Hello.
- Nem akarok a terhedre lenni... de izé... hová mész?
Tetszett hogy nem tapló, de azért nem is jópofizik. Szeretem a közvetlen embereket. Határozottabban elmosolyodtam és intettem a fejemmel hogy jöjjön. Nem kellett bíztatni, kiugrott a padból és utánam szaladt.
- Csak ide a wc-be jövünk.
- Oké.

Benyitottam, majd behúzódtam az egyik fülkébe, és őt is beinvitáltam. Bejött, majd magunkra zártam az ajtót és elővettem a cigimet. Rágyújtottam. Nem szólt semmit csak figyelt, engem pedig kezdett idegesíteni a csend, úgyhogy inkább én kérdeztem két slukk között.
- Szóval, hogyhogy ide jöttél suliba?
- Hát untam a másik sulit.
Éreztem, hogy nem mond igazat, úgyhogy csak felhúztam a szemöldököm és szívtam egyet a cigiből, közben végig a szemébe néztem.
- Hogy is van ez?
Értette, hogy miért kérdezem. Aztán kinyitotta az ajtót, szétnézett, hogy van-e itt rajtunk kívül valaki más, majd újra becsukta és a lehető leghalkabban mondta:
- Volt egy kis problémám.
- Igen, sejtettem. Náthás vagy nyáron.
- Figyelj, nem vagyok drogos...
- Nem, a fű nem drog, mi? Nyugalom ember, nem foglak felköttetni, nem te vagy az egyetlen aki füvezik.
- De az egyetlen akit elkapnak a suliban vele...
- Hoppá. Semmi büntetés?
- Nem az enyém volt, én csak használtam. Engem nem köptek be, de a srácot akié volt elvitték. Engem azzal büntettek hogy kirúgtak a suliból...
- Iszonyat nagy büntetés.
Rámosolyogtam, aztán szívtam egy mély slukkot.
- Nem igazán... de izé... szeretnélek megkérni hogy ne mondd el...nem tudom én miért mondtam el...
Kifújtam a füstöt és ránéztem.
- Nyugalom, beköpni se foglak.
- Nem is nézel ki besúgónak... csak sose lehet tudni, meg nemtudom...
- Tudod mi bajod neked? Túlságosan bizonytalan vagy. Nem igazán ismerlek, de azt látom hogy nem vagy tökös gyerek. Jobb lesz megemberelni magad nagyon sürgősen, mert itt ilyen nyúl szellemmel kicsinálnak.

Szegény lány csak nézett rám, olyan szemekkel, hogy már majdnem megsajnáltam. Végül mivel láttam hogy nagyon elkentem a kedvét (bár azért még halványan mosolygott, a szemében láttam hogy kétségbe van esve), könnyítettem a lelkén.
-Figyelj, nem riogatásból mondtam, nem is akartalak lelombozni, de akárhonnan is jöttél, azt látom rajtad hogy komoly bajaid még nem voltak.
-Hát, az előbbit leszámítva nem igazán. Jól kijövök az emberekkel.
- Azt látom. Az eltelt egy év alatt én csak két emberhez szóltam rajtad kívül, szóval igen, elhiszem, hogy jól kijössz az emberekkel.
Újra kiült az arcára az ismerős mosoly, és bár a szívem nem ezt súgta, az eszem figyelmeztetett, hogy közölnöm kell vele a tényeket.
- Mielőtt még elbíznád magad, figyelmeztetlek, hogy akármilyen kedves vagy meg rendes, itt helyből van 3 lánybanda amelyek azon lesznek hogy téged kiüssenek a ringből. Az újhúst mindenki szereti, meglapulni meg nem tudsz, mert már beharangozták hogy jöttök. Szóval 2 lehetőséged van. Az első, hogy szépen finoman válaszolgatsz a lánykáknak, majd 3 napon belül pálfordulást csinálsz, és új talpnyalópinkyként rázod a segged minden nap, minden percében. A másik hogy maradsz aki vagy.
- Inkább maradnék aki vagyok...
-Akkor sokáig szívhatod még a kisujjad. Ez elég komoly szopatásokkal jár. Ha nem akarsz egy lenni a szalagon, akkor a tömegregyártott plasztikok éjjel-nappal azon lesznek hogy a lelkedbe gázoljanak.
- Nem hangzik túl jól... de én nem akarok rózsaszín lenni, nem is tudnék oylan lenni...
- Értelek édes, én már több mint 7 éve állok magam mellett. Szóval, ha nem akarod hogy azonnal rádszálljanak, akkor tarthatok neked bakot. A lényeg hogy az első két szünetben ki se mozdulj, ha lehet inkább wc-re se. A harmadik szünet a kaja szünet, összegyűlik a jónép az ebédlőben. Na ez az egy pont olyan mint az amerikai filmekben. A sok hülyegyerek baromkodik, és természetesen kasztok szerint ülnek az asztalhoz. Részletesen majd ott. Az egészből amit meg kell jegyezned, hogy rád fognak akadni, de ha nem bánod, húznék köréd egy rácsot.

- Ezt hogy érted?
-Ezt úgy értem, hogy megvédenélek ma. Első napod, gondolom nem igazán számítottál ilyesmire.
- Hát nem... Az előző sulimban mindenki tök rendes volt, leszámítva egy lányt, de később ő lett a legjobb barátnőm.
- Jah, az a "menjünk együtt mindenhová" barátnő?
-Igen. Az.
Boldogan elmosolyodott, ahogy eszébe juthattak az emlékek.
- Megnyugtatlak. Utál téged most is. Ne nézz így, nem szemét akarok lenni. Az ilyen csajok, akik először utálnak, aztán hirtelen imádnak csak bizonyos dolgok miatt vannak veled. Ez például a hírnév miatt. Elvégre ha továbbra is utál, akkor őt is utálni fogják, csak sokkal többen. És így hogy "legjobb barátnő" lett, így még ki is használhat, mert veled megy mindenhová, és közben seggetnyal minden ismerősödnél. Ismerem a fajtáját, alattomos egy személyiség az biztos.
- Hé. Bianka nem volt ilyen.
- Oké, rádhagyom.

Elnyomtam a cigit, amit azóta már majdhogynem az ujjamra égettem, és már nyitottam volna az ajtót, amikor hallottam, hogy kinyílik a bejárati ajtó, és valaki benyit a mellettünk lévő fülkébe. Némi tapogatózás után öngyújtó kattanását hallottam, amiből következtettem, hogy nem pisilni fognak mellettünk. Megcsapott az erős wax szag keveredve a dohány szagával, majd intettem a lánynak, hogy jöjjön utánam. De ő nem akart jönni. Idehajolt hozzám, és a fülembe súgta:
- Ki lehet az?
- Odakint elmondom.
Kinyitottam az ajtót, majd egyszerre lépve kimentünk a wc-ből. Alighogy kiértünk a mosolygós megbökött.
- Na?
- Ez az új lány volt, a rasztás.
Megállt, és nagy szemekkel nézett rám, csodálkozott.
- Honnan tudod?
- Nem kopogott a cipője sarka, szóval sejtettem hogy sportcipős vagy bakancsos. Dohányozni csak kevesen dohányoznak, és a wax szag egyértelműen ráutalt. De megvárhatjuk, míg kijön. Max. 2 perc. Ideges, ilyenkor gyorsan megy egy szál cigi.
- Te valami kémcsaj vagy, vagy mi? Apád nyomozó?
Elindultunk befelé, és közben beszélgettünk.
- Nem, apám infótanár, anyum meg könyvelő.
- Akkor honnan tudsz ilyen dolgokat?
- Jaj már, ez nem varázslat, nem is nagy tudás, csak annyi hogy figyelek. Kicsit szar emberek között nőttem fel, meg nem éppen jó környéken, sok mindent láttam, meg átéltem. Meg lehet tanulni hogy ne csak nézz dolgokat, de lásd is őket.
-Ezt nem értem.
-Most nem is, de majd nemsokára megérted...


Az első órára hamar beért a tanár, bemutatta a diákokat: A démon Aplik Maya, a karót-nyelt Vash Deborah, a mosolygós pedig Juta Szenodiké. Mindannyijukat bejelentették, mint újonnan jött diákokat, és gyorsan körbekérdezték hogy kiről mit lehet tudni. Maya nem mondott valami sokat csak annyit hogy pestről jöttek, és hogy a reáltantárgyakhoz ért jobbára. Deborah elmondta, hogy Humán tantárgyakban van otthon, és hogy családi okok miatt költöztek ide egy emeletes házba. Mint kiderült a mi utcánkba. Szenodiké pedig elmondta, hogy a természettudomány érdekli, hogy szereti az állatokat, és hogy sokat foglalkozik gyógynövényekkel. Azt meghiszem...
Szóval Ezt mégegyszer eljátszottuk a második órában, meg a harmadikban is, mikor az újabb tanároknak kellett bemutatkozniuk. Majd jött a kaja szünet, és egykedvűen az ebédlő felé vettük az irányt. Szenodiké kissé izgult, láttam a szemében hogy fél, de Én nem aggódtam. Naponta eljátszottam ezt a sok luvnyával, naponta lealáztam őket. Ma se lesz máshogy- gondoltam.

Szóval beértünk a terembe, mindenfelől szaporodtak befelé a diákok, és a szokásos asztalukhoz vergődtek. Én is felszedtem a menzakaját, és beültem az asztalomhoz. Ez egy 4 személyes asztal volt, a terem jobb oldali sarkában, pont átlósan a műanyagszépségek asztalától. Minél távolabb, annál biztosabb. Szóval leültünk Szenodikével, és beszélgettünk a többi érdektelen dolgokról, közben pedig vártuk hogy jöjjenek. Nem kellett sokáig várni, hamar kiszúrták az egyedi megjelenésű Vigyorit. Nem is a saját asztaluk felé vették az irányt. Adrienn, a csordavezető egy tök átlagos kinézetű csaj volt, egyedüli gyerek a családban, hosszú műszőke hajjal, szép pofival (vastagon vakolva) meg csontváz alkattal. A két csicskája, Mariann, meg Bianka kb ugyaníg néztek ki, annyi különbséggel, hogy Mariann barna volt, és halálfehér, Bianka meg kicsit teltebb volt, és eredeti szőke. Szóval majdnem tökéletesek voltak. Majdnem. Az agykapacitásuk megfelelt egy hatévesének. Ennyi.
Szóval most határozottan közeledtek Szenodiké felé, de sajnos azt nem látták, hogy Én is ott ülök, mivel én pont a mögöttem ülő nagydarab srác takarásában ültem, Vigyori meg velük szemben. Adrienn épp készült valami kellemeset szólni neki, mikor észrevette, hogy én is ott ülök, és most merő gúnnyal bámulok az alapozótól túl pasztell arcába. De mikor meglátott elhallgatott, majd mégis megszólalt:

- Te itt?!
- Igen. Isten csapása nőben. Személyesen. Problémád van?
- Akad.
- Akkor panaszkodd ki magad anyádnak, mert engem kurvára nem érdekel.
Azt hittem megfullad, úgy elvörösödött. Aztán csak ránézett mégegyszer Szenodikére, majd odacsörtetett az asztalukhoz. Persze máris mutogatott az asztalunk irányába a sok másod meg harmadrangú követőjének, közben járt a szája, mint a kacsa segge. De ekkor már nem érdekelt.
- Na szóval, mondom a térképet.
- Várj, ezt tök jól csináltad. Szerintem én azért nem mertem volna így beszólni...
- Majd ezen még változtatunk, ne aggódj, és kösz. Szóval a rendszer. Velünk átlósan a sarokban a 3 számodra legfontosabb banda. Mind a három plasztik banda, különböző fokozatúak. Ezek az Adrienék a harmadrangú banda. Mellettük a másodrangúak, és legkívül a két lány a legfőbb plasztik. Bea, és Betti. Na ők biztos, hogy nem fognak beszólogatni, meg bántani. Ők ennél sokkal ravaszabbak.
Nem szokásom elmondani, de volt egy-két csúnya húzásuk tavaly óta. Elsődleges préda énl ettem volna, de nem jött be, mert figyeltem. Szóval most hármótok közül Te leszel az első, akit megpróbálnak lealázni, Te is azért mert velem vagy. Ha gondolod, még odamehetsz hozzájuk, és mondhatod hogy csak azért ültél ide, mert itt volt hely.
- Dehogy. Inkább meghalok, minthogy ezekkel lógjak.
Hát majd ez még elválik...
- Oké, na, mellettük a menőcsávók, nem focisták, hanem szellemi nullák kirakatbabának megfelelő testtel. Na meg IQ-val... Ha továbbjövünk az átlón következnek a keménycsávók, akik minden bulit megszerveznek, és valahogy sikerül összecsördíteniük minden embert. Aztán ülünk mi. Mögöttem ülnek a c-sek a többség ilyen túlsúlyos, és nagy örömet okoz nekik a kaja cserélgetés, meg a játék a kajával. Persze akad kivétel, Adrienn is C-s. Neki nagy örömet okoz a kaját kihányni. De ez most mellékes.

Mögötted a laza gyerekek, a többség repper, meg diszkós, hiphopperek stb. stb. A mögöttük lévő asztalnál pedig a vegyes felvágott. A szélen ül a gyepmester. Ha fűhiányban leszel őt kell megkeresnünk, beljebb a két szívvel lélekkel-rasztánk ha jól látom most is nyalják egymást. Velük szemben meg kitudja milyen alkalmi vásárlók. A többiekről nem szükséges tudni. Jah, csak még annyit, hogy Deborah rossz helyen ül a D-sekkel, mert megpróbálják majd beszervezni valami suli után buziságba. Te is rossz helyen ülsz, mert elmondok mindent mindenkiről, és ezentúl kábé olyan örömmel fogsz bejárni a suliba, mint én.
- Te bocs, hogy félbeszakítalak, de ott a keménycsávók asztalánál van egy hosszú hajú srác, és mióta beszélsz, Téged bámul.
Odapillantottam, majd kérdőn megrántottam a vállamat, mire a srác kacsintott, majd rámmosolygott.
- Mi a faszom...
Felhúztam a szemöldököm, ezzel tudatva, hogy gyagyásnak tartom, majd folytattam a beszédet Szenodikének.
- Szóval, ennyit a köznépről. Hogy Maya hol van, azt nem tudom. De nem is érdekel.
- Hé, Mayával óvatosan. Egy suliba jártunk. Ott mindenki utálta.
- Itt se lesz másképp.
- Szóval volt valami kavarása egy tizenkettedikes sráccal, akinek a barátnője természetesen az egyik legszebb, meg egyben a legimádottabb csaj volt. Aztán kiderült a kavarás, és összeverekedtek. Én csak annyit láttam, hogy Maya vérző orral ballag két tanár közreműködésével az igazgatói felé, a kezében meg egy adag haj. A lányt, Szandrát, elvitték a kórházba, Mayát pedig azonnal kicsapták. De ez még félévkor volt, aztán elment egy másik suliba.
- Höh, nem aprózza el... a lényeg hogy Te tartasz tőle, igaz?

Halkabbra vette a hangját, és közelebb hajolva mondta:
- Figyelj, én boldog vagyok így ahogy vagyok. Tök boldog, nem foglalkozom a legtöbb dologgal, optimista is vagyok, de én ugyanakkor félek mindentől. A viharoktól, az emberektől, mindentől. Tőle meg pláne.
Akaratlanul is elnevettem magam, ő pedig kicsit megbántva hátradőlt és rámnézett miközben a rántott húst harapta.
-Bocs. Ez a csaj nekem nem ellenfél. Kemény csaj, valami lelkiproblémával a háttérben, de ha egyszer kiderül mi a baja, és elmondja a panaszait, kezesbárány lesz.
- Ezt miből gondolod? Honnan tudsz Te ennyi mindent?
- Sokat olvasok, sokat vagyok emberek között, sok barátom volt. Ismétlem Volt.
-Ahha. Elsőre nem tűntél nagy intellektuelnek, de mostmár kicsit máshogy látom.
-Most már nem hogy intellektuelnek nem tűnök, egyenesen egy elmebeteg pszichodoki vagyok, mi?
- Neem. Jó fej vagy. Kicsit morgós, de jó fej. Csak tudnám mitől vagy ilyen fene mérges.
-Tudni akarod? Elmondom. A Világban mindennek két éle van. Egy jó, és egy rossz. Te csak a jót látod, optimista vagy. Én pedig többnyire csak a rosszat. Pesszimista vagyok. A lényeg ez. Ha kisüt a nap, én nem örülök a napfénynek, mint Te, hanem az jut eszembe, hogy kurva melegem lesz a buszon.
- Aha. Hát szar lehet neked.
- Csak annyira, mint neked. Én nem élvezem az életemet, mert mindenben a rosszat látom. De Te se, mert mindenben csalódsz. Semmi sem az aminek látszik. Hé, rezeg a telefonod.
Ahogy ültünk a padon immáron egymás mellett a pad belerezgett a telefon rezgésébe. A zsebéhez kapott, majd előrántotta a telefont, és miután megnyomta a zöld gombot a füléhez csapta, és beleszólt:
- Igen? Sziaa. Hogy vagytok? Nem rossz. Jah, majd este mesélek. De miért hívtál? Mi? Ez komoly? Rohadjon meg! Üzenem, hogy hétvégén hazamegyek, majd akkor meglátjuk mit pofázik! Igen. Hello.
- Csak nem Biankáról?
Kipirosodott az arca, és szinte fújtatott.
- De. Összejött a barátommal. Hülye kis kurva!

A szavakat a fogai között préselte ki, és egyszerre a szendén mosolygó leánykából egy fújtató vadállat lett. Ezt vártam.
- Figyelj anyám. Most mégis mit vársz? Hazamész hétvégén, és majd a csaj elő is bújik miután átbaszott, hogy megkapja a jól megérdemelt szarrá verését? Na ne.
Egy pillanatra megállt, és rámnézett.
- Mi?
- Túl ideges vagy hogy átlásd. A csaj, ha hazamész, vagy ki sem mozdul, és letagadja magát mindenkinek, vagy összeszed egy tápos fiúbandát, és velük bevédi magát. És mit vártál? A srác, miután elköltözöl, megelégszik heti egy alakalommal, hogy láthasson? Lefeküdtetek már?
- Nem. Még nem.
- Hát akkor meg pláne. Ott van neki Bianka, helyben, gondolom Ő, hogy elszedje előled, már széttette a lábát. Ha hazamész semmire se mész. Persze megpróbálhatod.
- Miért beszélsz mindig így?
- Hogyan?
- Mint Yoda... Elmondod. hogy mi hogyan van, aztán otthagyod a választási lehetőséget, holott tudod hogy hallgatni fogok rád, és holott előtte már elmondtad mekkora szopás lenne ha lemennék.
Áthajoltam az asztal fölött, és a szemébe nézve, komoly hangon csak ennyit mondtam:
-,Mert haza fogsz menni.

A tálcát a gyűjtőbe tettem, és csak a kis szívószálat szorítottam a markomban a gyümölcsléből. A vigyori követett, bespurizott mellém. Előttünk a plasztikok mentek, seggrázva. Felismertem Adriennt a leghátsó sorban középen. Fogtam a szívószálat, és a bontó felét ( a hegyeset) egy gyors mozdulattal a nyaka jobb felébe böktem, majd kirántottam, és zsebrevágtam. Adrienn felvisított, és a nyakához kapott.
- Rohadt darázs! Tanárnő! Tanárnő!
Kiugrott a sorból, és a kezét a nyakára szorítva nyavalyogni kezdett a tanárnőnek. A vigyori csak állt mellettem ,és nem értette, hogy most mi van. Láttam rajta, hogy mindjárt megkérdezi mire volt ez jó, de akkor valaki megkopogtatta a jobb vállamat. Hátrafordultam és a keménygyerek állt mögöttem, aki az előbb úgy mosolygott rám.
- Ez igazán kedves volt tőled. De tetszett.
Először megdöbbentem, aztán leesett hogy mi van.
- Komolyan? Megmutatom közelebbről.
Előkaptam a szívószálat, és a nyakába vágtam, mire ő felszisszent, és lemaradt a csörtető tömegből. A vigyori röhögőgörcsöt kapott mellettem.
- Nem vicces. Ez bepróbálkozott nálam.
Egyáltalán nem vicces.

*

Este 10 óra körül hazafelé tartottam az egyik közeli kocsmából, mikor lépteket hallottam magam mögül. Nem néztem hátra, ilyenkor sok fiatal szokott mászkálni, pláne hogy péntek volt. Szóval inkább elővettem egy szál cigit, és a számba nyomtam. Persze öngyújtóm az nem volt, így elkezdtem matatni. A következő pillanatban egy öngyújtó kattant szorosan a fejem mellett, én pedig ijedtségemet leplezve meggyújtottam a cigit a tűzben, majd hátranéztem. A mosolygós gyerek volt az ebédlőből.
- Mi a faszom?
- Nem a faszod, csak én. Balázs.
Majd egy lendülettel nekivágott a mögöttem lévő betonoszlopnak, és a kezeimet hátraszorítva a nyakamra tapadt. Első meglepetésemben azt se tudtam mit csináljak, még levegőt venni is elfelejtettem. Majd mire észbe kaptam már késő volt, addigra elengedte a kezeimet, és az ő kezeit a seggemre csúsztatta, és erősen bele markolt.
-,Hé öreg!

Levakartam a kezeit, majd 3 lépést jobbra mentem, így hatótávolságon kívül már jobban éreztem magam. A biztonságérzetem megnőtt...
-,Ez mégis mi akart lenni?!
Megint elmosolyodott, de nem önelégülten, vagy lenézően. Nem ám. Sejtelmesen.
- A visszavágó. A szívószál miatt.
- Mi?
Nem esett le mit beszél, de az a pillanat is elég volt neki ahhoz, hogy megint elkapjon, csakhogy ezúttal a fenékbe markolás helyett sokkal erősebbet csinált. Lekapott. Ott, az oszlop mellett, a sötétben, Engem, akihez általában még hozzászólni se mernek. Nem hogy még incselkedjenek is!
Ellöktem a testemmel, ő pedig lassan elengedett, majd hátralépett, és miután sokat sejtetően megnyalta a száját megszólalt:
- Most én vezetek. Egyébként, édes vagy.
A szövegét szemléltetőleg mégegyszer megnyalta a száját, én pedig csak lestem rá, és közben egyre csak azon járt az eszem, hogy engem kijátszott egy menőcsávó. Csak bámultam rá, aztán mint aki el se hiszi hogy mi történt a cigimből szívtam egyet, majd otthagytam.
- Holnap találkozunk!
Hogyne. Szombaton. Hogy ez is inkább száradt volna meg a lepedőn...

Másnap egy enyhe fejfájással keltem fel, tíz óra felé, így mikor kimentem a konyhába, már senki nem volt otthon. Anya szombaton is melózik, faterom szintén, Nővérem meg úgy fest nem jött haza.
Szóval csak leültem a Tv elé, és valami eszement rajzfilmet néztem egy tányér kukoricapehellyel. Tükörbe aznap még nem néztem, talán jobb is volt...
Aztán csöngettek. Gondoltam csak a szomszéd néni, hogy jött a posta. Kómás fejjel kinyitottam az ajtót, majd megláttam a mosolygós srácot egy szórólappal a kezében. Beljebb lépett, és a számra nyomott egy csókot, aztán a kezembenyomta a lapot, és mereven bámult bele a kómás pofámba. Nem döbbentem meg. Csak néztem magam elé továbbra is, aztán rácsaptam az ajtót. Még vagy 3 percig álltam az ajtóban, és azon gondolkodtam hogy most ez valóban megtörtént e, aztán a kezembenyomott szórólapra néztem.
"Rock Buli
- 3 napos szünetmentes rock áradat,
- 6 banda,
- Rengeteg sör, vodka, és mindennemű alkohol,
- Vad csajok, vagány pasik.
Itt a helyed!

Belépés a szórólap felmutatásával!"

Az utolsó sor alá tollal írva:
"Gyere el. Jó lesz. De csak mert Én is ott leszek."

Nem gyengén egoista a gyerek. Miután letámadott kétszer, elvárja, hogy még elmenjek a bulijukba, ami tele lesz egy rakás idegennel, akik mind leisszák magukat, majd fél óra elteltével összeokádnak mindent, majd megdugnak élőt, és élettelent. Legalábbis ez így szokott menni. Hát Én ugyan nem megyek.
Megint csöngettek, én pedig óvatosan nyitottam ki az ajtót.
- Szerbusz aranyos, jött a posta.
- Jaj, köszönöm hogy szólt. Csókolom.
- Szerbusz.

A szomszéd néni mindennap szólt, ha jött a posta. Leginkább azért, mert nem volt jobb dolga, mint egész nap az ablakon kifelé bámulni, és nézni hogy ki mozog, mikor, miért...
Beleléptem a bakancsomba, és úgy, egy szál rövidgatyában, meg egy világoszöld bő macis pólóban lecammogtam a lépcsőn, és előszedtem a postát. Mielőtt visszaindultam volna, még gondoltam kinézek, hátha éppen lefényképez a gyerek a macis pólómban, az elfeküdt hajammal, és hátha én leszek a háttérkép, vagy ki tudja. Szóval kihajoltam az ajtón, és körbenéztem. Nem láttam. Nyugodtam megfordultam, és szemben találtam magam a sráccal. Iszonyat helyes volt a kusza barna hajával és a kis kecskeszakállával. Majd mikor elmosolyodott elővillantak a nagy fehér fogai, és megcsillant az ajakpiercingje. Gondolom eddig azért nem vettem észre hogy van neki, mert leszartam nagy ívben. És mert még sohasem álltam vele szemben úgy, hogy csak 5 centiméter választott el a szájától.

- Hát Te?
- Öö, a postáért jöttem le. De egyébként semmi közöd hozzá.
Igyekeztem nem éreztetni a hangommal, hogy milyen ideges vagyok. Bár gondolom ő mégis megérezte, mert közelebb hajolt hozzám (kb. 10 vm-vel nagyobb volt mint én) és az arcomba mondta:
-Tudod, hogy én miért jöttem le?
Van egy tippem...
- Csak ennyit akartam.
Erre már megint megcsókolt, de most sokkal hosszabban, és most Én se igen álltam ellen. Ahhoz képest hogy milyen seggfejnek gondoltam elsőre, egész jó pasi volt. Legalábbis jól nyelvelt....
- Hé ember, mi a fasz van Veled? Az eltelt 24 óra alatt bepróbálkoztál négyszer, és most ötödjére. Nem tűnt fel hogy nem vagy az esetem?
Elengedett és az ajtóhoz lépett, majd miután kitárta nem lépett ki rajta, hanem visszaszólt:
-Ha nem jönnék be neked, már rég leráztál volna. És nem csókolnál vissza.
Idiótán rámmosolygott, aztán becsukta az ajtót, és eltűnt.
Ennek is inkább a nyakát vágták volna el a köldökzsinór helyett... Tapló. Erre nincs jobb szó. Na persze van abban valami, amit mond. Ha le akartam volna szerelni, akkor már rég elküldtem volna a picsába... De nem is volt még rá esélyem! Az utóbbi három próbálkozásnál se szívószálam nem volt, se elég távolság köztünk. És mégis ki a frász gondolta volna hogy ez majd így rámtapad? Az utóbbinak elég volt egy óvatlan bokarúgás, és többet felém se szagolt... Ez kitartóbb. El kell mennem abba a buliba.
Nem cicóztam sokáig, felkaptam a telefonkagylót és tárcsáztam a számot.
- Tessék, Katalin vagyok.
- Csókolom, Szenodikével szeretnék beszélni.
-Máris adom.

>Szendi! Telefon.<

- Igen tessék?
- Hello, Én vagyok. Nincs kedved este eljönni velem egy buliba?
- Hát nem is tudom... Kik lesznek ott?
- A menőcsávók, meg még kb 80 veszett rocker meg punk.
- Ez most komoly?
- Nem szokásom viccelődni.
- Hát nem is tudom... Megkérdezem anyumat, és visszahívlak, jó?
- Oké. Szia.
- Szia.
Leültem a fotelbe a kezemben a kagylóval, és vártam hogy visszahívjon. Nem kellett sokáig várnom, csörgött is a telefon, majd felvettem és megszólalt az ismerős hang, és a remélt válasz.
-Mehetünk.
-Oké. Akkor kilencre gyere a buszmegállóba, oké?
-Jól van. Majd beszélünk. Szia.


Este már nyolckor merőben készülődtem, nem tudom mi ütött akkor belém, de valahogy nem bírtam egyhelyben ülni. Akkorra már kidolgoztam, hogyan koptatom le teljesen a srácot. Egy kicsit fájt is érte a szívem, de tudtam, hogy jobb lesz nekem egyedül.
Szóval nem bírtam a seggemen ülni, csak mászkáltam összevissza, hol igazítottam egyet a szemsminkemen, hol húzogattam a pólómat. Tökre, mint egy szűz lány az első randin... pedig ebben az esetben már egyik se volt érvényes...

Mikor belenéztem a tükörbe megint ott voltam az elhagyatott kis házikóban a tó partján, szinte éreztem a víz szagát, és a fiú illatát. Nem volt éppen szép este, nem is igazán emlékszem rá, csak az illatokra, meg a fényekre. Nem csoda, akkor, életemben először, befüveztem. A fiúba meg hulla szerelmes voltam, ő ezt tudta, és azt is, hogy ha nem vagyok eszemnél bármire képes vagyok... Nem volt ez erőszak, csak kihasználás. De már nem gondolkozok rajta, eleinte sokat ismételgettem magamnak, hogy szar alak vagyok, meg iylesmi. Tudom hogy az vagyok. De egy valamire legalább megtanított ez is: hogy figyeljek. A sráccal utána még együtt voltunk egy jódarabig, több mint 4 hónapig. Nem figyeltem. Csak mikor rajtakaptam egy házibulin a csajjal, akkor jöttem rá hogy mi folyik a hátam mögött. A csaj egy alattomos kis ribanc volt(ma is az), mindent elintézett, a srácomnak csak mennie kellett a megadott időben, és megdugni. Igen, a csaj Adrienn volt.
Becsaptam magam mögött az ajtót, majd beleléptem a bakancsomba, kiírtam egy üzenetet anyáéknak, majd bezártam a lakást, és eltűztem otthonról.

A buszmegállóban elég sok fiatal állt, a többség nagy szatyrokkal (Egyáltalán nem volt feltűnő a sok zacskó, tele piával), de mikor én megálltam szinte kinéztek maguk közül. Nem sajnáltam magam, nem törődtem sz iylen aljanéppel. Ők azok, akik engem néznek le, holott ők sokkal szánalomra méltóbbak a maguk selejtes Világnézetével. De nem téma.
Végül beállt a busz, én pedig felpattantam rá, leültem a busz első felében a második ülésre, és bámultam kifelé az ablakon. Nem állt sokáig a busz, szinte azonnal elindultunk.

Folytatva a történetet, miután rajtakaptam őket, mint a buzi amerikai filmekben, kissé lealázva éreztem magam. Pláne hogy pont egy iylen szuka csap ki a nyeregből. Szóval megvártam, míg először szóvá teszi hogy "vesztes" vagyok. Megtette, rögtön másnap a kajáldában. Az asztalom felé siettem, mikor odaszólt nekem az asztaltól, hogy "Hol hagytad a barátod? Jajj, hogy már nincsen. Jujj." Megálltam. De azt nem hogy be ne csapjak neki egyet. Sőt, az egy csapást egy határozott hajtépés követte, azt pedig egy igazgatói figyelmeztetés, és egy fodrászati számla. Hát anyumék nem voltak elragadtatva, de mikor nagyjából felvázoltam mi történt (Persze a számomra kínos részeket kihagyva) megértették hogy mi van, és mikor az igazgató arra figyelmeztette őket, hogy tanítsanak rendre, apum felállt, és az igazgató szemébe mondta, hogy a két lány közül az Ő lánya volt a becsületes. Majd lazán hozzátette, hogy az Adrienn nevű lány felháborodott szülei bekaphatják. Persze az Igazgató pikkelt rám mint a szél. De Én büszke voltam a szüleimre. Mindkettő modern felfogású, mégis erkölcsös, és becsületes. Szóval faszák.

Megállt a busz, én pedig leszálltam, és a buszmegállóban már láttam is a Vigyorit, aki amint észrevett engem idejött, és hadarni kezdett.
- Figyelj, anyámék úgy tudják, hogy csak elmentünk egy közeli kiskocsmába. Úgyhogy ha felhívna téged, akkor próbálj meg úgy beszélni légyszi...
- Oké, meglesz. Sejtettem hogy nem engednének csak úgy el egy idegennel ,egy iylen zúzós buliba.
- Jah.. elég szigorúak. Szóval miért megyünk mi ebbe a buliba?
- Le kell, hogy rázzak egy srácot. Tudod, a mosolygóst az étkezőből.
- Amelyiknek a nyakába vágtad a szívószálat? Miért kell lerázni?
- Nem volt elég neki a szívószál. Tegnap este még találkoztunk és azóta még kétszer. És annyit mondok, hogy nem elégedett meg egy beszélgetéssel.
- Izé... Nem akarok pofátlan lenni, de lefeküdtetek?
- Dehogy. Nem vagyok ennyire fehérmájú. Sőt...
- Akkor miért van kiszívva a nyakad? Vagy az nem... de az ki van szívva.
- Baszki...
Jah, mindenre odafigyeltem a rohadt tükörben, de a nyakamig nem jutott el a figyelmem. Nem vámpírosat játszott mikor a nyakamra tapadt az oszlopnál...
-,Hosszú, inkább hagyjuk...
-Oké.

Közben elértünk a nagy házig ahol már merőben dübörgött a zene, az emberek többsége pedig már kint volt az udvaron, és vagy csőröztek vagy csak nagyon jól elvoltak.
Az ajtó nyitva volt, benne pedig egy ismerős fiú alak állt keresztbe tett kézzel. Az egyik menőcsávó. Eszembe jutott hogy nem hoztam el a szórólapot, mégsem ijedtem meg. Egyszerűen csak odamentünk az ajtóba, és ránéztem a fiúra.
- Szórólap?
- Kéne?
Bevetettem a szokásos lefegyverző tekintetem, és bár kicsit megszeppent a melák, nem engedett be.
- Ha nincs, nem mehetsz be. Balázs utasítása.
- Ahha.

Ezzel felemeltem a jobb karom, és tiszta erőből beleöklöztem az állába. Akármekkora dagadt srác volt, hanyatt esett. Én meg átléptem rajta, majd becsörtettem a szobába. Bent már vagy százan nyomorogtak, az ajtóhoz közel állók mind rámbámultak, meg a Vigyorira, de nem szóltak semmit. Majd miután kicsit távolabb értünk tőlük beszélgetni kezdtek, néha még ránk pislogtak, de szólni nem szólt senki.
Bementünk a nappaliba, de Balázst sehol nem láttam. Rohadjon meg.
Mindenfelé műanyagpoharak, meg tányérok hevertek, a kanapén, meg a fotelekben párok csókolóztak, meg szedték le egymásról a ruhákat. A tetőtérbe már nem is volt gusztusom felmenni, ha idelent ilyesmi megy, akkor odafönt már csak szörnyebb lehet.
Egyébként ezt a házat nem úgy kell elképzelni, mint egy kétemeletes házat, kis kerttel hátul, meg szépen berendezett szobákkal. Ez egy nagy bunkó épület volt, hatalmas szobákkal. És a kert, az meg akkora volt, mint 2 szántóföld... egyszóval tökéletes hely az efféle partykhoz.
Fogtuk magunkat és kimentünk a kertbe. Ott állt elől a színpad, a fellépők előtt egy kisebb tömeg, csápolás, pogó, meg veszett üvöltözés.
- Hozok valamit inni, jó?
- Oké Vigyori, de próbálj nem elveszni a tömegben. Ja és ha valaki elkapja a derekad, könyökölj a hasába.
Szenodiké felnevetett, majd csillogó szemekkel nézett rám.
- Igazad van, ez hasznosabb, mint az anyai féltés.
Rámosolyogtam, majd ő bement a házba, én pedig nyugodtan nekidőltem a falnak, és rágyújtottam. Tudtam hogy nem fog hamar visszajönni, mire beverekszi magát a tömegbe, és mire piához jut... áhh...
- Nahát, nahát. Csak nem a kakukktojás?

Felnéztem és megláttam a szánalmas fiú alakot felettem állni, majd az önelégült vigyort az időközben leguggoló fiú arcán. Szívtam egy mély slukkot, és miközben a füstöt az arcába leheltem hasonló hangszínnel mondtam:
- Nahát nahát, csak nem a vakond?
A házból dübörgött valami eszelős zene, hatalmas gitárszólóval, meg egy üvöltöző énekessel, talán ez vonta el a figyelmemet a körém szaporodó fiúkákról. A négy srác úgy állt meg fölöttem, mintha sorfalat állnának, hogy senki ne láthassa mi folyik a kör közepén. A vakond szorosan a homlokomhoz nyomta az övét, és ilyen közelről a szemembe nézett, majd halkan idesúgta:
- Rühellem a bunkó csajokat.
Ugyanakkora hangerővel, és a szokásos gúnnyal a hangomban kiegészítettem a mondatát:
- Csakhogy én nem vagyok se bunkó, se csaj. Kegyetlen vagyok, és nő.
Fel akartam állni, a mondat befejezése után, de ő hirtelen a vállamra szorította a kezeit, és a karizmaival leszorított.
- Édes, ugye nem gondoltad, hogy annyiban hagyom a buszon történteket?
- Ne nevezz édesnek, és különben sincs mit megbosszulni. Most egy-egy az állás. Nem én kezdtem a versenyt.
- Igaz. Én kezdtem, én is fogom befejezni.
A vállaimba markolt, és felrántott, majd elkezdett taszigálni az egyik hátsó ajtó felé, amiről még én is tudtam, hogy az egyik szobába vezet. Itt pedig egy üres szoba egyenlő egy hotelszobával, ahová beviszed a csajt, álló farokkal, és egy kókadttal jössz ki.
Szóval gyorsan tisztázva magamban a helyzetet, megfeszítettem a lábizmaimat, és szilárdan megállt a járda közepén, úgy két méterre az ajtótól. A vakond megállt velem szemben, a haverjai pedig mögöttem. Feltoltam a pólóm ujjait, körbeforgattam a nyakam, és a várt kattogások után a srác szemébe néztem.
- Játsszuk le.

Láttam a megdöbbenést az arcán, de amint észrevette, hogy egy elégedett mosoly húzódik végig az arcomon, elővette a keménylegény arckifejezését, és erőltetetten felnevetett.
- Ugye csak viccelsz? Nem gondolod, hogy megverek egy lányt?
- Nem. De azt igen, hogy megver egy lány.
-Pff. Nevetséges.
- Ha ennyire nevetséges miért nem vállalod?

Felhúzta magát, én pedig már magamban kuncogtam a következő pár percen. Aki ideges, akit a dühe vezet, nem képes megfontoltan cselekedni, be fogja vállalni.
Egyszerre az egész gyerek előrelendült, majd hanyatt vágott a betonjárdán. Sejtettem hogy a testi fölényére fog apellálni, hát én is arra támaszkodtam. Az övére.
Egy lágy mozdulattal belekapaszkodtam a hajába, majd egy villámgyors lendítéssel kirántottam a megragadott tincset a fejéből. Fájdalmában, és mérgében felkiáltott, majd szitkozódva lekelt rólam, és hátratántorodva a tarkóját szorongatta. Kezemben a két vékonyka tinccsel álltam vele szemben, de mihelyst megpillantottam a szemében azt a végtelen gyűlöletet, amivel rámnézett azonnal cselekedtem. Három lépéssel előtte teremtem, majd ott leguggoltam, és kinyújtott jobb lábammal kirúgtam alóla a lábait. Nem tudta elég gyorsan előrerántani a kezeit: Hatalmasat csattant a hideg betonon.

Nekem még arra sem volt időm, hogy felsőbbrendűen felnevessek, mert a négy fiú, akik eddig a hátam mögött álltak, most egyszerre vetették rám magukat. Persze nem is vártam jobbat tőlük. Négy fiúval egyszerre nem tudtam olyan könnyedén elbánni, pláne hogy akárhogy gyűrtem a súlyzókat, meg a kondigépeket, olyan izomzatra nem tehettem szert, mint a férfiak.
Az egyetlen, amit tehettem, és tettem is, hogy az arcom elé szorítottam a karjaimat, és megfeszítettem minden izmomat, így nem sajogtak annyira a rúgások, és az ütések nyomai. Végül bekövetkezett, amit vártam: egy óvatlan pillanatban, mikor az egyik balfasz a bordáim közé rúgott felszisszentem, és az arcomat kicsúsztattam a kezeim között, mire egy jól irányzott ütés kitépte az alsóajkamból a fémkarikát, ami alig hallhatóan koppant a járdán. Az ütések, és a rúgások eltörpültek amellett a fájdalom mellett, amit ez a pillanatnyi esemény okozott. Nem szórakoztam tovább, erőt vett rajtam a düh, és olyan erőtartalékaim kerültek elő, amelyekről eddig még nem is tudtam.

Amennyire tellett tőlem felálltam, és eszemet vesztve ütöttem-rúgtam mindenfelé, majd elégedetten láttam, hogy az egyik nyuzga fiú, aki eddig keményen rugdosott, és ütött hátrébbhőköl a rúgások elől. Nem kellett tovább filóznom, és hárítanom, hogy tudjam kire kell rávetnem magam. A fiú talán megérezte, mire készülök mert méginkább hátrahőkölt, de nem elég fürgén ahhoz hogy kivédje a rúgásomat, amit teljes erőmből a gyomrába irányítottam, és aminek ereje határozottan a földre taszította.
Ekkor beugrott három fiú közém és az ingerült fiúbanda közé, majd hangosan kiabálva és hadonászva szétválasztottak minket. Mikor az egyik felém fordul, felismertem Balázst, aki meghökkent mikor felismert. Körbenézett, majd mikor látta a két földön fekvő fiút gátlástalanul felnevetett. A másik két fiú először nem tudta mire vélni ezt ak isk özjátékot, de mikor szérnéztek, és meglátták ők is a két nyögdécselő fiút, iszonyatosan nevetni kezdtek.
- Egy...egy lány?

A fiú, aki alig tudta kiöklendezni a szavakat, a hasát fogva nevetett, közben igyekezett megjegyezni az arcokat.
Nem tudtam tovább odafigyelni rájuk meg elésen a bordáim közé hasított a fájdalom, és kétrét görnyedtem. Balázs észrevette ezt, és a segítségemre sietett: elkapta a vállaimat, és a derekamat átszorítva bevitt abba a szobába, ami miatt az előbb kirobbant a verekedés. Végigfektetett az ágyon, de semmi rossz érzés nem volt bennem. Az ágy mellett lévő fiókból elővett pár zsebkendőt, majd a becsörtető fiút határozottan utasította, hogy azonnal hozza be a fürdőszobából az elsősegény csomagot. A fiú nem reklamált a szúrós hangnemért, azonnal elszaladt. Balázs széthajtogatta a zsebkendőt, majd leült mellém, benyúlt a hátam alá, és felültetett. Előrerántotta a zsebkendőt, majd óvatosan a számra tette. Akármilyen óvatos is volt, abban a pillanatban hogy az anyag a számhoz ért, iszonyatos fájdalom csapott az arcomba. Felmordultam, őt pedig tiszta erőből karon vágtam, de meg se moccant, csak aggódva figyelte ahogy a zsebkendőt lassan átitatja a sebből előtörő vér.

- Ez rohadtul nem szép.
Újra az arcom felé nyúlt, de megszorítottam a kezét, még mielőtt levehette volna a sebbe ragadt zsebkendőt. Legszívesebben rákiáltottam volna hogy ha hozzá mer nyúlni, akkor lehámozom a kezéről a bőrt, de jobbnak láttam nem megmozdítani az ajkamat.
-Nem akarom, hogy fájjon, de azt le kell vennem.
Újra felém nyúlt, és bár egy kicsit hátrébb dőltem a keze elől, hagytam, hogy megfogja a zsebkendőt. Közben befutott a srác a csomaggal, majd tátott szájjal nézett rám, és teljesen lemerevedett.
- Sanyi, köszi. Szerintem ez Te inkább ne nézd.
- Szerintem se.

A fiú teljesen lesápadt, biztos undorodik a vértől. Hát mostmár megértem miért...
Az ékszert nem csupán kirántotta a számból az ütéssel. A piercing felvágta az ínyem, és egyenes vonalban felszakította a számat. Így most egy egészen vastag vágás éktelenkedett az alsóajkam közepén. A pittyem teljesen elzsibbadt, és lefittyent.
A srác kiment, Balázs pedig elővett egy adag gézt, majd vékonyka lappá hajtogatta, és rárakta egy erős ragasztószalagra. Együttérzően rámnézett, majd hangosan sóhajtott.
- Figyelj, ez most kibaszottul fájni fog, de ezt a sebtapaszt rá kell hogy ragasszam a sebre. Nagyjából össze is kell húznom vele, szóval irdatlanul fájni fog.
Egy pillanatra a szar is belém fagyott, de ahogy láttam az elszánt ábrázatát éreztem, hogy ha tudna jobbat csinálni akkor szó nélkül csinálná. Szóval megembereltem magam, és felegyenesedve a szemébe néztem. Ő előrehajolt, aztán egy gyors mozdulattal összerántotta a szétesőben lévő ajkam, és rácsapta a ragasztót. Akárhogy erőlködtem, akárhogy megfeszítettem az izmaimat, semmit sem tudtam tenni hogy ne buggyanjanak ki a könnycseppek a szememből. Iszonyatos fájdalom volt, rosszabb mint ezer foghúzás. Tehetetlenül ültem az ágyon, és igyekeztem abbahagyni a sírást, de a heves lüktetés miatt a számban, ez nem igen jött össze.

Balázson láttam, hogy nagyon sajnál, de nem tudott mit tenni, közelebb ült, és szorosan átölelt. Valamivel jobban éreztem magam a gesztustól, de sokra nem mentem vele. Végül elengedett, és meggyőzően felszólított hogy vegyem le a fölsőmet. Normális esetben erre jól szájbavágtam volna, de legalábbis behúztam volna neki egyet. Csakhogy ez nem volt normális eset. Úgyhogy felnyújtottam a karjaimat, ő pedig egy grimaszt vágott, majd lehúzta a pólót. Egy pillanatra megállt, és rámeredt a melleimre, de aztán észrevette a helyzet kínosságát, és a dobozban kezdett kotorászni.
Ekkor kivágódott az ajtó, és bevágódott rajta Szenodiké, iszonyatos ábrázattal. Jobb esetben erre elnevettem volna magamat, de a számat nem bírtam megmozdítani (na nem mintha annyira akartam volna...).
- Jéézusom, jól vagy? Most mondta kint egy srác! Mi történt?!
Kérdőn nézett rám, mire egy szemöldök mozdítással a tudtára hoztam, hogy válaszolnék, ha tudnék. Végre ránézett az arcomra, és meglátta a ragasztót az államon, és a gézt, amit időközben Balázs nyomott a számba.
- Úristen! Te agyon vagy verve! Jézusom!!
Teljesen pánikba esett, mire segélykérőn Balázsra néztem, aki vette a lapot, és megnyugtatta a vigyorit:
- Nem lesz semmi baja, a szájánál a vágás belül hamar összeforr a nyáltól, a többi ütésnyom pedig egy-két héten belül elmúlik.
- Egy két hét?! Jézusom!
- Öö, szerintem most inkább menj ki, igyál valamit, nyugi, rendbeszedtem a barátnődet. Nem lesz semmi baj.
-Nem lesz semmi baj?! Nem lesz semmi baj.
A vigyori teljesen kész volt, elhagyta a nagy ijedtség ami az előbb megszállta, és most leginkább egy élőhullára hasonlított. Csak legyintett egyet, aztán mégegyszer rámpillantva kiment a szobából.
- Hát, nagyon aggódik érted.

Alig észrevehetően bólintottam, és közben figyeltem ahogy a hasam alján fertőtlenít egy vékonyka ,de igen hosszú vágást. Szopjanak le a tornacipősök. A kis fémbizbaszaik eddig mindig össze-vissza vagdostak.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem nem vagy normális. Hat fiú ellen...
Öt volt.
- Teljesen őrült vagy. Még én magam se mertem volna kihúzni a gyufát öt ekkora debellával ha egyedül vagyok. Még jó hogy észrevettük mi folyik ott. Ha csak pár perccel később érkezünk meg, már ki tudja mi lenne veled...
Halálra rugdostak volna, mi? Hülyegyerek.
- A lényeg hogy már jobban vagy.
Finoman hanyatt döntött, és a jobb oldali bordáimat nézegette. Oldalra állított, az egyik kezével a hátam közepét támasztotta, a másikat a melleim közé helyezte. Közben egyre csak a bordáimat nézegette. Hozzájuk nyúlni nem nyúlt, csak figyelte őket.
- Hú, nem tudom, de ez a borda nekem gyanús. Mintha... Áh, ha el lenne törve sokkal jobban fájna. És annyira nem rúgnak ezek erőseket...
Nem igazán tudtam arra összpontosítani, hogy mit beszél, mivel miután kifejtette, hogy szerinte nem tört el a bordám, egy a hasam legalján lévő lassan lilásodó foltot kezdett kenegetni, én pedig az óvatos "simogatásra" egyre inkább felizgultam.

Nyugi nyugi. Ez csak ápolgat. Nyugi. Most vertek szarrá, te meg azon gondolkozol, hogy miylenl enne vele? Az istenért, embereld már meg magad!
Hiába csillapítgattam magam, egyre inkább rágerjedtem Balázsra. Ő miután hátrafordult és kidobta a vattát rámnézett, és a szám felé hajolt hogy megnézze a vattát. Ekkor már igazán nem bírtam magammal, megállítottam egyetlen kézmozdulattal, majd a kezemet óvatosan végighúztam a felsőtestén. Eléggé izmos volt, és általában mindig határozott, de most mintha megremegett volna. Megfogta a kézfejem és a szemembenézett.
- Ne játszadozz.

Nem csak játszadozok - de mivel kimondani nem tudtam, kihúztam a kezem az övé alól, majd egyetlen mozdulattal kikapcsoltam a melltartómat, és az ágy szélére dobtam. Eközben végig a szemébe néztem, és igyekeztem sugallni neki, hogy ez már nem csak játék. Közelebb húzódott, és láttam rajta, hogy legszívesebben megcsókolna, de mivel erre most nem volt lehetőség, a nyakamat csókolgatta, és közben simogatta a melleimet, és a hasamat. Mégegyszer félúton rámnézett, hogy megbizonyosodjon arról: akarom Én is. Hogy nyomatékosítsam, hogy igen, akarom, lehúztam a sliccem, és letoltam a nadrágomat, a combom közepéig.
Igyekeztem nem túlzottan behajolni, mert a vér rögtön a fejembe ment, ott is leginkább a sebembe.
Balázs puhán a paplanra döntött, majd miután végigcsókolta a hasamat, a combom közepét kényeztette.
De mivel ez nem egy erotikus történet, a többit a fantáziátokra bízom. Hehe.

Szóval, az este eléggé szépen telt el, tekintve, hogy háromszor részesített "elsősegényben", és hogy tényleg nem törtek el a bordáim.
Lassan két hét telt el azóta, hogy jól megpüföltek, de az a tény nyugtat, hogy ők se jártak jobban. A vakondot kórházba vitték agyrázkódással, a nyuzga meg máig szenvedheti a megaláztatásokat, amiért egy lány megverte, és előreláthatólag, a következő pár tíz évben szintén kísér(te)ni fogják a történtek.
Így, hogy lezárult az első fejezet, én már azt hiszem, hogy ennél több, ennél rosszabb, vagy éppen ennél jobb, már nem is történhet. Persze hogy, hiszen a rosszból kijárt elég (végül a szájsebészeten összevarrták a számat, nemsokára megyek varratot szedetni), és a jóra sem panaszkodhatom.
Megfordultam az ágyon, és megvilágított a reggeli nap első sugara. Mellettem egy kócos hajú fiú szuszogott, egyik karja a derekam alatt, a másik az ágyról lelógatva.
Hát, akármi is lesz a jövőben, szarok rá nagyívben. Egyenlőre élvezem amim van, már letettem arról, hogy mindent előre lássak.
Amíg Balázs itt van, a Vigyori pedig a túlsó szobában, baj nem érhet.


Folytatása következik