Tuki Úr

Régebben "tacskóban utaztunk". Figyelmes, éber, harciasságra bármikor kész fajta. Okos, sőt időnként túlzásba is vitte elképzeléseit. Tuki (mármint az eb neve) nyaranta hősölési célból gödörásásban jeleskedett. Ezen tevékenységét tökélyre fejlesztette, olyannyira, hogy csak két füle, gombszemei, valamint turcsi orra látszott ki a földből. Egy jóízű reggelen (gödörszámlálás közben) Tukit nagyon lehordtuk, mindenféle gonosz jelzővel illettük, a felmenőit is szidtuk, egyszóval borzalmas reggele volt Tukinak. A család döntése végleges volt: ha még egy gödör lesz, Tuki nem kerüli el a megkötést, nem lesz több szabad rohangálás, lakásba ki-be járkálás, megszűnik a szabad élet minden előnye. Mint mondottam Tuki okos volt, felfogta. A következőképp cselekedett: 3 napig nem történt semmi, nem volt gödör sem, de Tukit sem találtuk sehol. Kezdtünk aggódni, már-már kiegyeztünk volna újabb gödörrel is, csak Tuki kerüljön ismét el?. De sehol. A 4. vagy 5. napon halk nyöszörgést hallottunk a pince felől. Tuki megvolt: hatalmas gödröt ásott a pincében a gázkazán mellett (itt keményre döngölt agyagos föld volt), majd ide ráncigált magával le rongyot, száraz fűszálat, papírdarabot, rossz cipőt, spárgát, s ki tudja még miféle kacatot. Hát ez lett az ő gödre, itt szabad volt az ásás (legalább is megengedtük neki), ő is mi is boldogok voltunk. Az éjszakáit fent töltötte, a nappali tikkasztó hőségben vonult boldogan a gödrébe. Sajnos Tuki azóta a kutyamennyországban lakik, de biztosan tudni véli a család, hogy ott is van egy pince, a pincében egy gödör, a gödörben rongy, szalma, rossz cipő... mindezek tetején pedig boldogan ül Tuki.