Berci a bélzsák

Tuki kutyán kívül még rengeteg történetem van, de egy nagyon kedveset még megosztanék veletek.
Gyermekkorom óta élnek sünik nálunk. Évek hosszú során át a süngénekbe is beivódhatott, hogy nálunk nem bántják őket, még ételt-italt is kapnak, felesleges tehát félni, nyugodtan lehet közlekedni, hangosan röfögni, a nyitott konyhaajtón szürkület után büntetlenül lehet leskelődni.
Egy általunk Bercinek elnevezett (mi úgy gondoltuk fiú-süni)(ismertetőjegye az orránál hiányzott egy darabon a szőr), szóval ez a Berci főként tejimádó volt. A mesebéli almát (tudjátok, amikor cipeli a hátán a tüskéi között) kutyába sem vette. A tej, az bezzeg igen. Macskát megszégyenítő módon tudott lefetyelni. Két első lábával beleállt a tejestálba, majd a "combközépig" érő tejmennyiségben a gyönyörtől szinte megrészegült. Berci tejben nagyon "profi" volt.
Kicsivel később jött a meglepi. Egy vacsora alkalmával mélyebb műanyag edényben kaptak a macskák ennivalót. Nevezetesen pörkölt+nokedli maradékot, némi véletlenül odakerült uborkaszeletek kíséretében. Macskáink e napon valószínű diétáztak, az ételhez nem nyúlt senki. Jött a felment? sereg egyik oszlopos tagja, Berci Úr.
A tőle telhető legnagyobb sebességgel vetette rá magát a tálra, s azzal a fürge mozdulattal amivel megindult pontosan a nokedlik, uborkák közé be is csúszott.
Kb. 10 perc leforgása alatt kivégezte a tál tartalmát, hörögve, szuszogva próbált kikecmeregni belőle. Mellső lábaival a tál szélére támaszkodott (ez lett a veszte), a tál pontosan rá borult, csend lett.
Berci kb. 2 percig lehetett zavarban, majd tálastul együtt megindult az általa helyesnek vélt irányba. (Gondolom lelki szemeitek előtt megjelent a vízszintesen mozgó edény láb nélkül, zörögve, időnként nagyot huppanva valami akadályon). Ha a kerítés nem vet gátat Bercinek, akkor valószín?, a sünfészek lakói igencsak egy ufonauta jöttével próbálták volna a jelenséget megmagyarázni. Azóta Bercinek számos utóda jön-megy a kertben, de ezen produkciót még egyikük sem tudta megismételni.