Egér + Ego szerelem

Tegnap este, pontosabban éjjel 11 körül ücsörögtem a nyári éjszakában a bejárati lépcsőnkön. Mindenütt tücsökzene, a langyos levegőben ág sem rezdül, szélcsend, béke, határtalan nyugalom.
Mivel mozdulatlanul ültem (talán csak a szempillám rezdülhetett) a kis jövevény bátorsága pimaszul szemtelen volt. Nevezetesen egy egér közeledett a betonon, FELÉM!!!
Különösebb fóbiám semmiféle állatka iránt nincs, de az egér, hát az mégiscsak egér.
Gyorsan számot vetettem a lehetőségekkel: felállok és futok, maradok és reszketek, hangosan beszélni kezdek hozzá, hátha odébbáll. Végül is lesz, ami lesz alapon, maradtam. Csendben. Nem bántam meg.
A kis szürke barát (kíváncsisága nagyobb volt, mint félelme) óvatosan felmászott a papucsomra. Apró bajuszkája remegett, az egész kis állat szinte reszketett. Nem tudta mire vélni, hogy négy kis lába alulról "melegítve" van, de ez a meleg mégsem mozdul, s nem is bántja őt. Mozdulatlan pici szemei egy irányba néztek, szíve szinte az egész állatot megdobogtatta.
Nem tudom melyikünk volt jobban megrémülve ő vagy én, mindenesetre az én légvételem erősen akadozott, az ő reszketése pedig egyre erősödött.
Kb. 8-10 percig "ülhettünk így egymáson". Ezt követően "rogyadozó lábakkal" lekászálódott rólam a kisegér, s ugyanolyan lassan, ahogy megérkezett, eltávozott a páfránylevelek irányába. Mindketten egy furcsa kapcsolat élményével lettünk gazdagabbak.