A hűtőházban

George egy hűtőházban dolgozott, a 236. és a Lex utca sarkán. Vagyis dolgozott volna, ha van munka. Ő látta el az éjjeliőr szerepét, de hát nem nagyon kellett attól tartani, hogy valaki el akar lopni egy félbe vágott disznódögöt, következésképpen a szolgálati idejét jobbára végig aludta. Néha előfordult hogy le kellett lőnie egy veszett kutyát, vagy el kellett kergetnie néhány éjszakai kalandra vágyó suhancot, de ötvenes évei végére, jobb munkát el sem tudott képzelni magának, azt is figyelembe véve, hogy fekete bőrűsége miatt sok atrocitás érte. Úgy gondolta, hogy ma este is szundít egyet, aztán mielőtt reggel megjönne a váltás, körbe járja egyszer a hűtőházat, hogy minden rendben van-e. A kis őrházikójában ült, ami alig 50 méterre helyezkedett el magától a hűtőháztól.

George-nak az is a feladatához tartozott, hogy a belépő személyeket ellenőrizze, ezért a kis őrházikó rögtön a főbejárattól jobbra helyezkedett el, a kerítés mellett. Fánkot csócsált, kávét szürcsölt és közben az apró tévéket nézte. Összesen három volt. Az első kettő a biztonsági-éjjellátó kamerák felvételeit közvetítette, míg a harmadikon a Privat Gold ment. Elfogyasztotta a fánkját, és éppen arra készült, hogy álomra hajtsa a fejét, amikor mozgást vett észre az első monitoron. Fokozódó izgalommal vette szemügyre a tévét, és azt látta hogy egy kisebb csoport fekete ruhába öltözött ember matat valamit a hűtőháznál. Ekkor már kezdett egy kicsit beijedni, de azért még ura maradt a helyzetnek. Felmarkolta a biztonsági fegyverét az asztalról, és ugyanazzal a mozdulattal megnyomta a riasztó gombot. A segítség tehát úton van. Szárazan reccsenő izületekkel, és fémes ízzel a szájában, elindult hogy teljesítse a feladatot, amiért fizetik.

Halkan kinyitotta az őrház ajtaját, és a betolakodók felé kezdett lopakodni. Az utcai lámpák fénye idáig nem hatolt el, így be kellett érnie a holdfénnyel. A fején szinte világított a fekete baseballsapkán lévő fehérszínű felirat: WESTEC. Halkan lépkedett, pisztolyát a kezében tartva, öreg korára elég ügyesen ahhoz, hogy ne csapjon zajt. Már majdnem odaért a betörőkhöz. Hallotta, hogy halkan pusmognak valamiről. Tíz méterre lehetett, amikor kékes-narancssárgán, izzó lángcsóva csapott fel. Megdermedt mert ő maga is bekerült a tűz fénykörébe, és attól tartott hogy észreveszik. Szerencsére nem lepleződött le, mert az éjjeli látogatók is mind a tüzet nézték. Most jött csak rá, hogy egy kisebb fajta lángvágót lát. Villámgyorsan kibiztosította a Berettáját.
- Állj! Ne mozdulj vagy lövök! – üvöltött rá a hozzá legközelebb állóra.

Az, amelyik a lángvágót tartotta, látszólag arra készült, hogy belevágjon a hűtőház oldalába, de amint felharsant a kiáltás megpördült a tengelye körül, és az öreg felé fordította a szerszámot. Nagyobb lángra állította, így az már veszélyes fegyverré vált George-al szemben.
- Hé maga ott! Lépjen csak előbbre hadd lássam! De aztán mindkét keze üres legyen ám! Na indíts! – kiáltott ismét.
- Nyugi Papper! Nem akarunk balhét! – kiabált vissza szemtelenül az egyik.
- Kuss legyen és vegye ki a kezét a zsebéből! – rivallt rá a pofátlankodóra, George.
Az kivette a kezét a zsebéből, és egy rugóskést tartott benne. Kicsit bizonytalanul George felé lépett, akinek halványan három dolog futott át az agyán. Az első az volt, hogy bár már tíz éve dolgozik éjjeliőrként, még egyszer sem került ilyen helyzetbe. A második az volt, hogy hol marad már az erősítés, míg a harmadik, hogy ki az az őrült, aki levágott sertéseket akar rabolni egy hűtőházból.
- Hova süllyedünk! – gondolta magában. – manapság bármit képesek ellopni ezek a mocskos huligánok.
- Na idefigyelj Kisfiam! – mondta most már hangosan. – ha nem dobod le azt az ócska kést de azonnal, akkor szétlövöm a ki*aszott fejedet!

A férfi, aki amúgy sem nagy magabiztossággal indult George felé, most a földre dobta a kést és ijedten bámult.
- Helyes! Akkor most mindenki térdeljen le, és kezeket a tarkóra! Ha azt teszik amit mondok, akkor nem lesz semmi baj. – mondta megnyugtatólag, de csak azért mert tudta hogyha egyszerre ennyien rátámadnak, nincs esélye ellenük, még akkor se ha nála van a pisztoly.
- De még mennyire hogy lesz baj, Öreg! – kiabált vissza az, amelyik a lángvágót tartotta. – Lássuk mennyi vért bírsz ontani, hogy megvédd a hűtőházadat!
- AZT MONDTAM TÉRDRE! NE KELLJEN MÉG EGYSZER MONDANOM!

A lángvágós nem fogadta meg a tanácsot, hanem George felé lépett. Ez súlyos hibának bizonyult. Az éjjeliőr meghúzta a ravaszt. Az ellenfele kezére célzott, de amint tüzelni kezdett, a huligán ösztönösen oldalra ugrott. Szerencsétlenségére. A golyó, ami eredetileg a kezét találta volna el, így a lángvágóba csapódott, és a készülék ettől hatalmas döndüléssel felrobbant, leszakítva gazdája arcának a felét, és megégetve a további öt bűntárs mindegyikét. George-ot aki kicsit távolabb állt meglegyintette a hő, de amúgy sértetlen maradt.
- A k*rva életbe! A rohadt k*rva életbe! Mi a f*sznak kellett ennek az idiótának itt extrémkednie?! – kiáltott fel kétségbe esve.

A többi betörőt látszólag ledermesztette társuk halála, mert már nem próbáltak menekülni.
George ekkor hallotta meg a szirénát, és hatalmas kő esett le a szívéről. Végre valaki más veszi a kezébe az irányítást, levéve a terhet az ő válláról. Kocsik faroltak le a főbejárat előtt. Kettő a Westec-től, egy a Rendőrségtől. Futó léptek zaja hallatszott, ahogy a rendőrök, valamint a Westec emberei a hűtőház területére szaladtak.
- IDE! HÉ IDE JÖJJENEK! – kiáltott hogy a Rend Őrei minél gyorsabban odataláljanak, és megszabadulhasson ebből a kínos helyzetből.
Néhány másodperc múlva, odaért a segítség, és a kollégái hozzáláttak a helyzet megoldásához, míg ő a hűtőház falának vetette hátát, és sírt. Kis idő múlva, amikor a megbilincselt betörőket kikísérték a kocsihoz, és elszállították őket a legközelebbi őrsre,{két embert a rendőrautó hátuljában vittek el, míg hármat a Westec szállított be a rendőrségre.} két munkatársa ottmaradt elsimítani az apróbb dolgokat, míg a harmadik visszatért a főhadiszállásra miután bevitte a három foglyot az őrsre. A hullát a negyed óra múlva érkező mentő szállította el. Miután a mentősök eltűntek, George egyedül maradt a két kollégával.
- Van itt egy kis bökkenő George! – mondta az egyikük.
- Van hát! Az egész életem egy nagy bökkenő! – válaszolta oda sem figyelve.
- Tulajdonképpen elmondhatjuk neked a dolgot, mielőtt meghalsz.
George még mindig maga elé bámulva, szinte katatóniás állapotban volt, de amint ezt meghallotta, azonnal felkapta a fejét.
- Mi van?
- Hát, ööö, szóval nekünk nem állt érdekünkben megakadályozni ezt a rablást.
- Mi van??
- Szóval neked nem lett volna szabad megakadályoznod, ami itt folyt.
- MI VAN?! – kérdezte most már dühbe gurulva.
- Úgy volt hogy mielőtt nekikezdenek, azelőtt téged intéznek el.
George számára most már kezdett összeállni a kép.
- Ti összejátszottatok ezekkel?
- Így is mondhatjuk.
- Na de akkor miért nem hagytátok egyszerűen figyelmen kívül a riasztásomat?
- Nagyon jól tudod George, hogy a vészjelző a rendőrséghez is be van kötve, így aztán elég feltűnő lenne, hogyha nem jönnénk ki a jelzésre.
- De a társaitok mindent el fognak mondani a zsaruknak.
- Ugyan kérlek! Ők nem köpnek.
- És most mit akartok tenni velem?
A két férfi somolyogva összenézett, és az amelyikkel George eddig is beszélt csak ennyit mondott:
- Fogalmazzunk úgy, hogy a hűtőház szolgálatában fogsz meghalni.
- EZT NEM TEHETITEK! Hogy fogjátok kimagyarázni ebből magatokat?
- Mit kéne nekünk itt kimagyarázni? Mi azt mondtuk leváltunk téged, erre te azt mondtad hogy jó, és akkor mi itt hagytunk téged egyedül, ekkor te elkeseredésedben kinyitottad a hűtőházat öngyilkossági szándékból, és bementél, az ajtó pedig kívülről rád záródott, belülről pedig nem nyitható ugyebár.
- Ti rohadékok! EZT NEM TEHETITEEEEEEEK! – üvöltötte.
- Ó dehogynem! – vigyorogtak kéjesen a „munkatársai”.
- De miért?! – nyöszörögte.
- Mit miért? – kajánkodott az amelyikkel eddig is beszélt.
- Miért kell disznókat rabolni?
Azok ketten megint összevigyorogtak, de ezúttal a másik szólalt meg:
- Drog. – ennyit mondott csak, és George előtt minden megvilágosodott.
- Rohadékok! Engedjetek el!

De nem tehetett semmit. Ketten könnyűszerrel lefogták, és míg az egyik kinyitotta a hűtőház ajtaját a kulcsaival addig a másik vasmarokkal tartotta. Kitárult az ajtó, és George-ot egyszerűen behajították rajta. A vállára esett, ami fájdalmasan meg is reccsent, és valószínűleg eltört. Rácsukták az ajtót, és kulcs fordult a zárban. George előkapta az öngyújtóját, hogy fényt varázsoljon maga köré. Meggyújtotta, és azt látta, amire számított. Mindenhol félbemetélt malacok lógtak kampókon, és köd gomolygott a térdeinél. Elővette a pisztolyát és az ajtóra lőtt vele. A 35 centis acélajtó könnyűszerrel felfogta a golyókat. George tehetetlenségében sírni kezdett, és érezte, hogy a hideg máris a csontjáig hatol. Még mindig az öngyújtót tartva eszébe jutott valami. Odalépett az egyik „hullához”, és tüzetesen szemügyre vette. Semmi különöset nem látott rajta.

Végül a 4. malacban találta meg, amit keresett. Egy zacskó fehér por, és mellette egy kisebb zacskóban fehér tabletták mellékelve. Körül nézett, és megpróbálta megsaccolni, hogy a több ezernyi dög közül még hányban lehet drog. Most már az egész kép összeállt számára. Ez a két bunkó, aki ide bezárta, tudomást szerzett róla, hogy valamelyik banda malacokban csempészi a drogot. Ezután felbéreltek egy kisebb csapatot akinek az lett volna a feladata, hogy megölje őt, aztán keresse meg a drogot a malacokban, csakhogy hiba csúszott a tervbe, mégpedig az hogy George életben maradt. Fogalma sem volt hogy ez hogy történhetett meg, de mégis megtörtént. Ezért kell most így meghalnia. Ledobta a zacskót a földre. Hirtelen annyira vacogni, remegni kezdet, hogy le kellett ülnie az egyik sarokban. Az öngyújtó kialudt a markában. Újra meggyújtotta. Pontosan tudta hogy mínusz hatvan fok, vagy még annál is hidegebb van itt bent. Lenézett a kezére, és látta hogy ujjai kékre-zöldre vannak fagyva. Ekkor azon kezdett gondolkodni, hogy a lábujjai milyen állapotban lehetnek. Kezdte elveszíteni az eszméletét. Felnézett, és egy vérbenforgó malacszemmel találkozott a tekintete. Felüvöltött. Utoljára.


***


Három órával később a kedves kollégák visszatértek, és megállapították, hogy a munkatársuk tragikus halált halt. A drogot visszatették a helyére, és riasztották akit kellett.
A törvényszéki orvos szakértői vizsgálat azt állapította meg, hogy az elhunyt öngyilkossági szándékból bezárta saját magát a hűtőházba, majd amikor kicsit megnyugodott, szabadulni próbált olyan módon hogy az ajtóba lőtt fegyverével. Ez a próbálkozása sikertelennek bizonyult. A kollégák néhány óra múlva keresni kezdték, és a hűtőházban találtak rá, de akkor sajnos már nem lehetett segíteni rajta. Az ügy lezárva.