Történetek

A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák programnak köszönhetően, Amerikában folytathatja. Én is egyike vagyok ennek a három szerencsés győztesnek, de vajon megérte? Hát íme...

Az eladó feljegyzett valamit és megszólalt: -Jó választás és nem nehéz elkészíteni. Most pedig jöjjön a töltelék! Én egy markáns alma-szilva keverékre szavaznék.
Egy kiskanállal mert a javasolt töltelékből és Jenny nedvesedő puncijára kente. A lány meg sem nyikkant. Már tudta hogy mi fog jönni és nem tévedett. Hanna elétérdelt és tisztára nyalta a punciját. Jenny úgy érezte hogy egy kisebb orgazmust él át. -Finom? -kérdezte óvatosan.

kortárs, kispróza, epika, próza, novella, elbeszélés

kortárs, epika, kispróza, novella, elbeszélés

Jo körülnézett, majd egy sötét hajú, magas férfira mutatott a bár túlsó végében: -Ő.
-Jó ízlésed van. -mondta Sara, majd kivett egy olivabogyót a martinijéből és a férfihoz dobta.
-Te jó ég! Mit csinálsz? -kérdezte Jo nevetve amikor a bogyó lepattant a férfi fejéről. Az megfordult hogy lássa mi találta el és meglátta az élénken integető Sara-t.
-Mit csinálsz? -kérdezte újra Jo ezúttal komolyabban. -Ne aggódj, csak figyelj! -felelte Sara.

Az a nap is úgy indult mint minden másik, mosakodás, reggeli és öltözködés, viszont ma nem érdekelt semmi ezért felvettem egy világos szürke melegítőt fehér pólóval, majd el indultam a suliba. Útközben összefutottam a legjobb barátommal Joe-val. Ugyan az a ruha van rajta ma is egy szakadt farmer fehér pólóval és egy szakadt farmerkabát, bűzlött a dohánytól. Elő vette a doboz cigit és felém nyújtotta.
- Vegyél!

kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella

Kara Harsonn vagyok egy átlagos életet és aránylag átlagos gimibe járó 16 éves lány vagyok a szüleimel most költöztünk Lyonba előre Finixbe éltünk de az ott történtek miatt el kellet költözünk! De ne haladjunk ennyire előre kezdjük rögtön az elején!

Szóval a ráncok. Nekem tetszenek, de 2 hete bámulom őket, úgyhogy elkezdte kicsit bántani a szemem. Kivasalnám, de nem tudom.

Pár hét után engedtek csak ki a korházból, addig megfigyelés alatt tartottak, az orvosok értesítették a szüleim mindenről és értem jöttek. Nem tartott sokáig az út és hál istennek a hangok sem voltak már jelen, ez így volt addig a pillanatig mikor kaptam az egyik osztálytársamtól pár átlagos képet.
Ekkor szólalt meg újra.
- Szocializálódj, én segítek benne!
Nem értettem mit akart elérni vele, ezért felvettem a szürke szakadt farmerom egy fekete pólóval és egy sötét szürke...