Reward - 1. Rész - Avagy Magyarként élni Amerikában...

Először is, a nevem H. Tamás. A barátaimnak csak Tomi. 17-éves vagyok. Magyarországról, Budapestről származom. A cserediák programnak köszönhetően, Amerikában folytathatom a tanulmányaimat.
A Golden State High-ba járok másodéves gimnazistaként.
Azt hittem, hogy majd minden könnyű lesz, de tévedtem.
Már az első nap kifogtam, a Gimi legnagyobb tuskóját. Rian Ray. Egy született gyökér!!!
"Hungarnélának" nevezett. Szerintem rasszista a srác.
Az amcsi angol, kicsit eltér az Egyesült Királyságban használt angoltól, így nehezen értem meg az úgynevezett "Szlengeket."
De az egyértelmű, hogy nem kedvel!
Magyarként, egy Amerikai közösségben... Nos, nem valami mesés.
Én idióta azt hittem, hogy majd minden olyan lesz mint a filmekben, nos... Ez beszívtam, de tövig!!!
Azért vannak jó arcok is az új suliban, mint például: Danny, Shane, Kira, Dianna, és Kim.
Nem úgy mint: Rian, Dasy, és Mira. ...Na jó, Mira-val nem is lenne semmi baj, de ahogy én látom, ő azt teszi, amit Dasy mond neki.
Túl voltam, az első Gimis napomon, és haza jöttem.
Nos, a kolesszal nincs semmi baj, tök laza, ki-be lehet járkálni. Még takarodó után is.
A gondnok aki elvileg figyelne minket, nagy iszákos.
Gondoltam, kicsit megismerkedek a várossal, és kimegyek sétálni.
Kellemetlen szituációba kerültem, amikor összefutottam Rian-el, és a haverjaival.
Folyton csak "Hungarnéláztak" amit nem hagyhattam szó nélkül!
De bár azt tettem volna.
Kicsit megfuttattak, de mázlim volt, és nem kaptak el. 
Ahogy rohantam, hogy mentsem a bőrömet, észre vettem, hogy egy közeli parkban, ott üldögéltek a jó fej srácok, gondoltam oda köszönök, és ismerkedek.
Ez elméletben nagyon jó ötlet volt, de gyakorlatilag... Nos, az amcsi beszédből nem nagyon értettem sokat, és az egész szitu átment ciki helyzetbe.
A srácok jó fejek voltak. Danny a kezembe nyomott egy üveg sört, és kérdezték milyen ahonnan jöttem, hogy vagyok, tetszik-e a hely, stb...
Csak amikor elkezdtek a fociról beszélni, akkor nemigazán tudtam mit mondani, mert nem titok, nem vagyok egy sport ember.
De ameddig Danny és Shane elbeszélgettek a fociról, addig én a csajokkal elbeszélgettem a sorozatokról. Vicces, mert Kira, Dianna és Kim is szereti a Trónok Harcát, szóval volt közös téma. 
De mint kiderült, Shane és Dianna együtt vannak, szóval... Még mielőtt megutáltattam volna magam, azokkal az emberekkel, akik eddig a legkedvesebbek voltak velem, hogy elkerüljem a féltékenységi jelenetet, inkább leléptem.
Nos, ezt nem kellett volna!
Amint mentem haza fele, ismét összefutottam Rian-nel és a haverjaival.
Nagyon keményen helyben hagytak.
Az egyetlen szerencsém az volt, hogy nem voltam még olyan messze a parktól, és szégyen ide, szégyen oda, de segítségért kiabáltam, és azt meg is hallották a srácok.
Danny és Shane megmentették a seggem, majd mivel Kira volt a legközelebb, elvittek hozzájuk, ahol az anyukája ellátta a sebeimet. 
Nagyon ragaszkodtak, hogy bevigyenek a kórházba, de nem szerettem volna az első gimis napot úgy lezárni, hogy kórházban vagyok, így is ellettem gyepálva, gondoltam, már megkaptam ami jár, most már ideje egy kis szünet.
Kira anyukája, Mrs. Wildfire, nagyon kedves volt. Vissza akartam menni a koleszba, de nagyon aggódott, hogy rám támadnak, ezért megkért, hogy maradjak a vendég szobában. Danny elvitt volna kocsival a koleszba, de Mr. és Mrs. Wildfire, nem engedtek a huszonegyből. Mellesleg próbáltak velem beszélni Magyarul. 
Nos, Németül beszéltek hozzám, így nem értettem mit szerettek volna mondani, mert nem tudok Németül.
Szóval, ja... Másnap reggel, Körbe vettek a srácok, mint ha valami rab lettem volna, akit őrizetbe vettek. Na jó, ez így túl erős, de nagyon jól eset, hogy mellém álltak és készek voltak megvédeni ha esetleg szűkség lenne rá. Viszont Rian fura volt. 
Nem tudom miért, de amikor meglátott lehajtotta a fejét és tovább állt, mintha nem is lettem volna ott.
Danny és Shane elhívtak magukkal egy focimeccsre. Nem igazán rajongók a fociért, de hát... 
Megmentették a seggem. Ez a minimum, hogy nem mondok nemet, meg aztán így legalább jobban megismerjük egymást.
De ameddig nem ismerem meg őket jobban, addig amennyire csak lehet az árnyékban maradok. Néha jobb láthatatlannak lenni, mintsem kitűnni a tömegből...