Karácsonyi vacsora

A téli szünet előtti utolsó tanítási napról hazatérve Jenny a házuk előtt belefutott a postásba.
-Helló Jenny! Várod már a szünetet? -érdeklődött a férfi.
Kis városban éltek, mindenki ismert mindenkit. Jenny vidáman azt felete:
-Igen! Ez az év legjobb része.
-Sejtettem. Egyébként jött egy leveled Hanna-tól.
Jenny ragyogott. Imádta a nővérét, akinek sajnos nagyobb városba kellett költöznie. Átvette a levelet és berohant a lakásba. Még köszönni is elfelejtett a postásnak. A szobájában feltépte a borítékot és olvasni kezdett:
“Kedves Hugicám!
Hogy s mint? Bocsánat amiért nem tudtam elmenni a születésnapodra, de remélem elnézed, hiszen már szinte kész felnőtt vagy. Az élet itt érdekes de néha nagyon stresszes. Megismerkedtem egy csomó kedves emberrel és szeretnélek téged bemutatni nekik. Hallottál arról, hogy engedélyezték az emberhús fogyasztását? A barátom remek szakács és megtanított pár fogásra. Arra gondoltam hogy a legszebb ajándékom számára egy lány lenne, akit én készítek el és szolgálok fel neki. Egy szőke, kék szemű lány roppant ízletes lenne. Azt hiszem a gyönyörű kishúgom a legfinomabb lenne. Szerinted nem ez a legjobb ajándék? Tudom persze hogy ez hirtelen jött, de nem szeretnél a karácsonyi ajándékom lenni? Nagyon finom lennél és azt hiszem te is élveznéd. Egy szobát már előkészítettem neked, ha jönnél. Ha nincs hozzá kedved, kérlek jelezz minél hamarabb, hogy találhassak másik lányt. Nehéz lesz, de biztosan sikerül.
Ölellek: Hanna”
Jenny zavarban volt. Tudta hogy a kannibalizmus engedélyezett dolog volt, de még sohasem próbálta. Szégyenlős volt és Hanna kérése zavarba ejtette. De egyben izgalmas lehetőségnek is tűnt.
-Anya! -kiáltotta.
Megmutatta az anyjának a levelet.
-Kedves ajánlat. Szeretnéd megtenni? -kérdezte a nő, miután elolvasta a nagyobbik lánya írását.
-Még nem tudom… olyan kínosnak hangzik… -vallotta be Jenny.
-Ne aggódj! Gyönyörű lány vagy és szépen mutatnál egy ezüsttálcán.
-Komolyan gondolod? Nem szeretnék Hanna-nak csalódást okozni… -felelte Jenny elpirulva.
Az anyja a lány pólóján keresztül megfogta Jenny melleit és azt mondta:
-A kebleid még kicsik, de kellemesen lágy a húsod.
-Anya! Hagyd ezt abba! -kiáltotta Jenny és ellökte a nő kezét.
-Rossz érzés? -kérdezte az anyja.
Jenny lesütötte a szemét mielőtt felelt volna:
-Te az édesanyám vagy. Ez olyan furcsa…
-De rossz érzés volt?
-Nem...csak…
-Egyáltalán nem éreznéd furcsának. Sőt! A nővéred még ennél is intimebb helyeken érintene, amikor elkészít. Nagyon erotikus és egyszeri élmény lenne! -próbálta meggyőzni a lányt az anyja.
Jenny még nem oldódott fel teljesen, de kezdte úgy érezni, hogy az anyjának igaza van. Nem lenne kellemetlen, ha Hanna érintené meg.
-Azt hszem… szeretném..megtenni…- motyogta végül a lány.
Az anyja elmosolyodott és azt felelte:
-Akkor hívd fel a nővéredet, én pedig összepakolom a bőröndödet.

***


Hanna kinyitotta az ajtót és puszival üdvözölte a küszöbön álló húgát.
-Még most is alig hiszem hogy belementél. -mondta az idősebb lány.
-Én sem hiszem...de most már nem lépek vissza! -próbált magabiztosságot sugallni Jenny.
-Még előttünk az egész hétvége, mielőtt felszolgálnánk téged. Jól fogunk szórakozni! -mondta Hanna vidáman.
Miután Jenny kipakolt a szobájában, azt mondta:
-Még mindig nem teljesen világos, hogy mit kellene tennem. Ez az első alkalmam…
-Könnyű! Csak légy ízletes és élvezd magad! A nehezét majd én végzem. -magyarázta lelkesen Hanna.
-Ez nem hangzik teljesíthetetlennek. -felelte Jenny megkönnyebbülve.
-Azért lenne pár feladatod! Az első például az, hogy most le kellene vetkőznöd!
-Máris? Nem korai még?
-Szeretnék pár képet csinálni rólad a meghívókhoz. Sok vendégünk lesz. Kicsi lány vagy, de még így is sokkal több hús van rajtad, mint amennyit két ember meg tudna enni. Én pedig nem szívesen dobnék ki semmit belőled...pocséklás lenne! -magyarázta komolyan Hanna.
-Vagyis sokan fognak meztelenül látni….de mindegy...ha már megígértem, nem lépek vissza. -mondta Jenny és lassan vetkőzni kezdett.
-Egyedül foglak elkészíteni. Csak húsként fognak látni, nem találkozol velük élőben. Semmi okod szégyenlősnek lenni! -nyugtatta meg Hanna a húgát.
Jenny nem érezte magát zavarban meztelenül a nővére előtt, mert ez már korábban többször is előfordult. A vendégeket pedig megpróbálta elfelejteni. Kigombolta a szoknyáját és a padlóra dobta.
-Várj! Ez jó első kép lenne! Ha ártatlan képekkel kezdünk, csak még éhesebbek lesznek! -kiáltotta nevetve Hanna.
Jenny hátat fordított a nővérének és kezeit a fenekére tette. A harisnyája és a bugyija még rajta volt, de a formás popsija már jól látszott.
-Az lesz a kísérőszöveg, hogy “Nézzétek ki jött hozzánk karácsonyra!” -mondta Hanna már ki is találva a meghívóra írandókat.
-Tényleg meg kell mutatnom így magam? -kérdezte Jenny, mert még mindig zavarta hogy húsként reklámozzák.
Hanna egy székbe ültette és azt mondta neki:
-Nyisd szét a lábaidat és hajolj kicsit előre!
-Legalább szexin nézek ki? -kérdezte Jenny ártatlan mosollyal.
Mepróbálta élvezni a dolgot és arra jutott, hogy a nővérének pózolás igazából szórakoztatja.
-”A hugicám a karácsonyi vacsoránk szeretne lenni. Nem édes?” -közölte Hanna a második kép jövendő feliratát, majd folytatta:
-Nagyon szexin nézel ki...és ínycsiklandónak!
A következő képhez Jenny lecsúsztatta magáról a harisnyáját. A kezeivel eltakarta a bugyiját, miközben Hanna fényképezett.
-”Úgy bizony! Idén a kishúgom lesz a karácsonyi lakoma!” -mondta Hanna a harmadik kép szövegét.
-Ennyi elég? -kérdezte Jenny reménykedve.
-Vedd le kérlek a blúzodat! -kérte mosolyogva a nővére.
Jenny engedelmeskedett és a lehető legártatlanabb pózba állt.
-”Nagyon lágy. A húsa szó szerint el fog olvadni a szátokban.”
-Nem túlzol egy kicsit? -kérdezte Jenny a negyedik kép feliratát hallva.
Most jött a zavarba ejtőbb rész. A lánynak le kellett vennie a bugyiját és meg kellett mutatnia a popsiját.
-Na most már tényleg húsnak kezdem magam érezni…- mondta Jenny.
-”Nézzétek ezt a szép hátsót! Hát nem első osztályú?”. Gyerünk hugi! Nagyon jól csinálod! -mondta élvezettel Hanna.
Jenny levette magáról a melltartóját. A keblei kicsik voltak, de vonzóak.
-”A halmok kicsik, de nagyon finomak lesznek, mert nem olyan zsírosak.”
-Most már elég? -kérdezte Jenny.
-Nem. Még meg kell mutatnod a filédet. Ez lesz a legjobb részed.
-A filémet? -kérdezett vissza Jenny, nem tudva miről beszél a nővére.
-A puncidat te kis ártatlanság. -mondta Hanna kuncogva.
Jenny leült és széttárta a lábait.
-Valahogy...így? -kérdezte.
-Tökéletes! “A filéje friss és érintetlen. Szeretné neked adni James!”
Miután Hanna elkészítette a meghívót, megmutatta a húgának. Jenny elvörösödött és megkérdezte:
-Nagyon buja a szöveg. Tényleg így kell reklámoznod?
-Te leszel a sztár. Mindenki meg akar majd kóstolni. -magyarázta Hanna.
Jenny izgalmat kezdett érezni.  A nap hátralevő része szokottan telt. Hanna javaslatára a többi előkészületi teendőt másnapra tolták. Először társasjátékokat játszottak, mint régen, majd Hanna megragadta a lehetőséget és képeket mutatott a lányokról, akikből evett. Jenny nem tudta hogy miért, de egyre inkább várta a karácsony estét.

***


-Jó reggelt hétalvó! Öltözködj! Meg kell vennünk az alapanyagokat!-ébresztette Hanna Jenny-t.
Jenny álmosan mosolygott és megkérdezte:
-Ma döntünk a receptemről is?
-Úgy bizony! A legjobb húsnak is kell egy jó recept. Ne öltözz fel túlságosan! Ne kelljen nagyon vetkőznöd, ha meg akarjuk nézni a húst.
Jenny csak egy miniszoknyát és egy melltartót vett fel a télikabátja alá.
-Remélem nincs kint nagyon hideg! -mondta.
-Ne aggódj, nincs! Legalábbis téli mércével. Azonkívül szenteste nagyon meleget fogsz érezni, úgyhogy élvezd a hűvös szellőt amíg teheted! -viccelődött Hanna.
Odakint Jenny majdnem megfagyott, de szerencsére nem kellett sokat menni a Dolcett-üzletig. Jenny úgy érezte hogy egy teljesen új világba lépett. A bolt olyasmiket árult, amit egyetlen másik üzlet sem. Nyársak mindenféle méretben, sütők és jókora üstök, éles kések garmadája. Volt néhány eszköz, aminek céljáról Jenny-nek elképzelése sem volt. Zöldségek, gyümölcsök….minden ami egy lány elkészítéséhez kellhet.
-Jó reggelt Hanna! Idén sütésre készülsz, vagy te magad leszel a sült? És ki ez a cukorfalat melletted? -kérdezte egy barátságos eladó.
Hanna maga elé tolta Jenny-t és azt felelte:
-Ő a kishúgom. Szeretnénk megsütni karácsonyra, de bizonytalan vagyok az elkészítés módját illetően.
Az eladó elmosolyodott és azt mondta:
-A legjobb helyre jöttél. Segítek kiválasztani a tökéletes receptet. De először meg kell néznem a húst.
Jenny önkéntelenül hátralépett, de Hanna megint előre tolta.
-Ne légy gyáva! Csak látni szeretné az ízletes húsodat. Semmi bujaság!
Jenny az eladó tekintetét kerülve levette magáról a ruhát. Arra gondolt hogy ő már csak hús és azt szeretné, hogy a nővére legízletesebb sültje legyen. Ezt a kis árat kell megfizetnie, hogy a vágya teljesüljön.
Az eladó megtapogatta a lány melleit és punciját. Jenny kicsit megnyikkant, de nem tiltakozott. Miután a test teljes felderítése megtörtént, az eladó azt mondta:
-Valóban ígéretes. Nagyon jól mutatna nyárson, de sütőben sütve sokkal jobb lenne az íze. Feltéve hogy kis tűzön, sokáig sütöd.
-Én is sütőben sütésre gondoltam. Szeretnék játszadozni vele, miközben kenegetem. -mondta Hanna mosolyogva.
-Jó ötlet. Finomabb lesz, ha relaxálva hal meg.
-Meddig kell még fogdosnia? -érdeklődött Jenny szégyenlősen, de az eladó nem foglalkozott vele.
-Azt mondom hogy pulyka stílusban süsd meg. Töltsd meg valami finom töltelékkel és édes szósszal kend! Gyertek velem! -mondta az eladó végül elengedve Jenny-t.
-Felöltözhetek? -kérdezte Jenny.
-Még ne! Maradj így! Ízminta is kell a recepthez. Egyébként nagyon bátor lány vagy! Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy valaki hússá váljon!
A lányok követték a boltost az üzlet hátsó részébe, ahol egy csomó előre elkészített szósz, pác és töltelék várta őket.
-Kezdjük a szósszal! Próbáljátok ki őket!
-Bármelyiket megpróbálhatom? -kérdezte Jenny.
-Persze. A te tested..de mi hozzuk a végső döntést. -mondta Hanna kuncogva.
Jenny kipróbált pár ízt. A klasszikus mézes megtetszett neki.
-Ez finom! -mondta.
-A méz jó választás. -értett vele egyet a boltos.
-Hadd próbáljam ki én is! -mondta Hanna, majd egy kicsit Jenny mellére öntött a folyadékból.
-Mit csinálsz? -kérdezte Jenny zavartan.
Hanna lenyalta a szószt a húga kebléről és azt mondta:
-Nem rossz, de azt hiszem nem is elég jó.
Jenny pipacsvörös lett és azt felelte:
-Jó...akkor keresek egy jobbat….
A fiatal lány a helyzetet magában végtelenül erotikusnak találta. Talált egy új jelöltet, egy édes, almás öntetet. Hanna újra lenyalta a mintát a kebléről és azt mondta:
-Azt hiszem ez túl édes lenne.
A boltos elmosolyodott és közbeszólt:
-Akkor talán próbáljátok ki ezt!
Jenny-t egy meggyes vörösboros keverékhez vezette. A lány megkóstolta és azt mondta:
-Ez az eddigi legjobb!
Hanna is elvégezte a saját tesztjét és egyetértett a húgával:
-Ez illik a legjobban.
Az eladó feljegyzett valamit és megszólalt:
-Jó választás és nem nehéz elkészíteni. Most pedig jöjjön a töltelék! Én egy markáns  alma-szilva keverékre szavaznék.
Egy kiskanállal mert a javasolt töltelékből és Jenny nedvesedő puncijára kente. A lány meg sem nyikkant. Már tudta hogy mi fog jönni és nem tévedett. Hanna elétérdelt és tisztára nyalta a punciját. Jenny úgy érezte hogy egy kisebb orgazmust él át.
-Finom? -kérdezte óvatosan.
-Igen. Azt hiszem mennyei ízed lesz ha ezzel töltünk meg. -mondta Hanna nevetve.
A boltos befejezte a jegyzetelést és átadta a lapot Hanna-nak:
-Itt van az alapanyaglista és a recept. Ezenkívül javaslok egy szép almát a hüvelye lezárására és egy szilvát a szájába.
-Kösz a segítséget Hank! -hálálkodott Hanna.
-Nincs mit! Csak az ég szerelmére, el ne rontsd! Felséges lány és csak egyszer próbálkozhatsz vele.
Sem Hanna, sem Jenny nem szerette volna, hogy valami rosszul sikerüljön. Megvettek minden összetevőt és hazamentek élvezni a napot.

***


Vasárnap Jenny fehérneműben reggelizett. Nem volt kedve felöltözni, ha már másnap úgyis hús lesz. A napot az anyagok elkészítésével töltötték. A menüt Jenny maga írta meg:
Előétel: Házi készítésű jéghegy saláta.
Főétel: Jenny almával és szilvával töltve, vörösboros szósszal
Desszert: Vaníliapuding
Vasárnap este Jenny nyugtalan volt és nem aludt sokat.  “Már ilyen késő van? Meg kell tisztálkodnom!” -gondolta hétfő reggel. Előző este már nem is készített magának elő ruhát felvételre. Egyenesen a fürdőszobába ment.
-Már fürdesz? -hallotta egyszer Hanna kiáltását.
-Igen! -nyögte vissza.
Nem csak alaposan megtisztította minden kis részét, hanem maszturbált is, de még így is egyre izgatottabb és izgatottabb lett ahogy közeledett hússá válásának ideje. Amikor végzett egy törölközőt csavart maga köré és a konyhába ment.
-Készen állsz? -kérdezte Hanna.
Az idősebb lány már mindent előkészített és elkezdte előmelegíteni a sütőt.
-Igen! Remélem olyan finomra csinálsz majd, mint a korábbi lányokat. Csak azt sajnálom hogy én nem kóstolhatom meg.
-Hát, ez az ár, amit egy hús-lánynak meg kell fizetnie. Nem ehetsz magadból hugi. Gyere, feküdj hanyatt a tepsire!
Jenny engedelmeskedett, Hanna pedig felhúzta a húga térdeit és összekötözte mint egy pulykát. A fiatalabb lány szeméremajkai szétnyíltak a póz miatt. Jenny tudta, hogy a puncijára jó rálátás  nyílik majd a sütő ablakán át.
-Kicsit zavarban vagyok, de egyben fel is izgultam. -mondta, próbálva leírni, hogy mit érez.
-A kinézeted is izgató. -felelte Hanna, majd belemarkolt a töltelékbe és elkezdte megtömni a húga punciját.
Jenny kuncogott és sóhajtozott.
-Ez életem legfurcsább érzése…- mondta, majd hangosan felnyögött amikor Hanna keze mélyre merült benne.
-...de egyben kellemes is. -folytatta.
Hanna nem kegyelmezett és újabb és újabb marék tölteléket nyomott bele. Jenny sóhajai egyre hangosabbak lettek.
-Már úgy érzem, tele vagyok… -nyögte a fiatalabb lány.
-Még csak most kezdtem. -felelte nevetve Hanna.
Jenny leengedte a fejét a tepsire és próbált ellazulni. A sóhajtozásai viszont folytatódtak, ahogy az orgazmusához közeledett. Megkönnyebbült amikor Hanna belenyomta az utolsó adagot.
-uhhhh...ez kimerítő volt…- nyögte halkan Jenny.
Azután egy újabb, kissé fájdalmas feszítést érzett, amikor Hanna a hüvelyébe nyomta az almát. A nővérének nagy erőt kellett kifejtenie, de a gyümölcs végül a helyére csúszott.
-Na most már tényleg tele vagy. -jegyezte meg Hanna vidáman.
-Úgy is érzem…- felelte Jenny.
Nem sok ideje maradt pihenni. Újabb kellemes érzetek járták át, amikor Hanna elkezdte bekenni a szósszal. A nővére nem csak egyszerűen bekenni igyekezett, hanem játszadozott rajta az ecsettel, különös gondot fordítva a mellbimbókra és a csiklóra. Sajnos mint minden jó dolog, ez is véget ért egyszer. Hanna egy hőmérőt nyomott a húga popsijába.
-Remélem finom leszek…- sóhajtotta Jenny.
-De még mennyire az leszel! -biztosította Hanna, majd egy szilvát nyomott a szájába.
Ezután felemelte a lányt a tepsivel és a sütőbe csúsztatta. Jenny meglepődött azon, hogy milyen erős a nővére.
Jenny kis tűzön és lassan sült. Hanna félóránként újra bekente. Jenny az első alkalommal még élt és erős volt és a nővére kihasználva a lehetőséget simogatta a punciját, amíg el nem élvezett. A második alkalommal Jenny már nagyon gyenge volt, de nagyon boldognak tűnt. A harmadik alkalomnál csodás illat töltötte be a konyhát. Jenny érezte magát és folyt a nyála, de már alig reagált a nővére kenegetésére. A negyedik alkalmat már nem érte meg. A vacsora után mindenki sajnálta, hogy Hanna-nak csak egy húga volt.