Egy székhez kötve ébredtem, nem láttam semmit ugyanis egy vászonzsák volt a fejemen. Eltelt egy kis idő ébredésem óta mikor egy mély férfi hang szólalt meg, olyan harminc akár negyven éves is lehetett. Levette a fejemről a zsákot utána lassan nyertem vissza a látásom mikor láttam, hogy Ábel nagyapja volt előttem.
- A-azt hittem börtönben van. Különben is mit keresek itt?
Erre már nem válaszolt. Megfordult kezében egy rozsdás csipesszel. El ájultam a fájdalomtól. Minden véres volt mikor felkeltem.
- Könyörgök. Miért teszi ezt velem, mit ártottam önnek és családjának? - Ekkor megszolal a fejemben a hang.
- Csak álmodsz! Ébredj mielőtt.... - Nem hallottam tovább mit mondott. Ekkor megint éreztem a hideg fémes tapintást, már kezdtem reszketni a félelemtől majd osztálytársam Éva felkeltett. kicsengettek. Megkönnyebülve jött a felismerés, hogy csak álmodtam
A hang a fejenből eltűnt ezért most már nem kell tartanom az ilyen álmoktól, de azért egy kis félelem még van bennem, mivan ha vissza tér a hang?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Előző részek
Pár hét után engedtek csak ki a korházból, addig megfigyelés alatt tartottak, az orvosok értesítették a szüleim mindenről és értem jöttek. Nem tartott sokáig az út és hál istennek a hangok sem voltak már jelen, ez így volt addig a pillanatig mikor kaptam az egyik osztálytársamtól pár átlagos képet.
Ekkor szólalt meg újra.
- Szocializálódj, én segítek benne!
Nem értettem mit akart elérni vele, ezért felvettem a szürke szakadt farmerom egy fekete pólóval és egy sötét szürke...
Ekkor szólalt meg újra.
- Szocializálódj, én segítek benne!
Nem értettem mit akart elérni vele, ezért felvettem a szürke szakadt farmerom egy fekete pólóval és egy sötét szürke...
Álmomban egy rejtélyes folyosóra tévedtem, mit ne mondjak elegáns volt és a kialakítása kifinomult ízlésre vall. A folyosó finom karmazsin szín szőnyeggel volt bevonva amint oldalt tükrök foglaltak helyet. Talán egy átjáró a két irodaház között, ki tudja? Ahogy elindultam végig ezen a helységen hirtelen balról egy másik, kissé, vagy inkább nagyon is ismerős hang bukkant fel. Eleinte inkább nem is törődtem vele, de egyszer csak mintha közeledett volna a hang és súgva folytatta tovább:
Hasonló történetek
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Hozzászólások