Történetek

Egy olyan topmodellnek, mit Rhiannon Lee Dawn, egy bemutató miatt New Yorkból Párizsba, majd egy fotózás miatt onnan Milánóba repülni, teljesen hétköznapi dolog. Tizenhat évesen már nagy sikereket ért el. A karriere sínen van. Ellentétben a szerelmi életével. Erre viszont nem is gondol, egészen addig a napig, amikor egy fotózáson találkozik Freyával, a gyönyörű fotóssal, akivel első látásra egymásba szeretnek. De amikor Rhiannon rájön Freya titkára, az mindent a feje tetejére állít.

- Az áldott életbe! – káromkodott a Sátán. A többi ördög félve húzta be a nyakát. A főnök ritkán szokta ennyire elveszíteni a fejét. – És a paráznaság?
Minden szem a nőstényördögre szegeződött.
- Meztelen női testbe bújva mellé feküdtem.
- És erre mit csinált?
- Betakart – sütötte le a szemét. – De aztán megjelentem neki, pár barátnőmmel és olyan csábtáncot lejtettünk, hogy még Pál apostol is elismerőleg csettintett volna. De nem. Letérdelt, imádkozott és hálát...

Összetörjük emlékképeinket,
jelenünket…
Gondoltad volna, mennyi árnyalata van a feketének, vörösnek, aranynak és kéknek?
S új mozaikképeket rakunk össze belőlük…

Az első komolyabb irományom, kérek kritikát pozitivat, negatívat egyaránt, ha tetszik, folytatom. A történet egy bérgyilkosról szól, a többit a szövegből kiderítitek.
Kedves olvasó, kellemes olvasást!

Leült a fotelba, elővette szivartárcáját (vajon hol vannak, akiktől kapta, hová sodorta őket az élet, akik még a nevüket is belegravíroztatták?), kiemelt belőle az utolsó szivart, szertartásosan megszagolta, majd szütyőjében gyufát keresett, hiszen a szivar túl nemes élvezet ahhoz, hogy gázról, vagy benzinről gyújtsák meg. A foszfor már átnedvesedett, nehezen gyulladt meg, végül mégiscsak fellobbant kékülve. A fadarabka lángján megtáncoltatta a dohány-rudacska végét, hátradőlt és behunyta...

A tavaszi napsugarak tompán csillantak a szalmaszőke fonatokon. A levegő bár hűvös volt, a napfény mégis meleget adott, előcsalogatva mindenkit a szabadba. A hétéves forma kislány vidáman szaladt az erdőbe megnézni a fát, ami sosem hullatta le a leveleit.

Létezik két világ, egy külső, és egy belső. A belső arra szolgál, hogy
önmagunkat értékeljük folyamatosan, kövessük mivé leszünk, lelkünk
és szívünk , hogyan veselkedik neki annak, ha probléma van.

Lehunyt szemmel áll mezítelen tudatom, már szégyen nélkül, a gyötrő szélben. Levetkőzve félelmeit, elszaggatva önnön ráaggatott bűntudat láncait.

Tóni hazament panelkuckójába, és miután elfogyasztotta hűséges neje paprikás krumpliját, lefekvés után megekecselte az asszonyt,és lefordulva róla, mély álomba merült. Úgy fújtatott álmában, mint egy kiszuperált keshedt gőzmozdony. Álmában, a paradicsomban járt és a mennyország legszebb huriival szeretkezett a végkimerülésig.

Ferdy belépett a lakásba, nevetett, amikor a férfi kávét főzött neki – tudod, amikor egy férfi kávézni hív, mindig más lesz belőle és a végén kávét sem kapok… - kacérkodott, de leült mellé és apró kortyokban felhörpintgette. Vannak, akik a kávét különös szertartással isszák, ismerik a titkát, hogyan lehet apró falatokban ízlelgetni, kristályvízzel oldani az ízét, vannak, akik a munkakezdésben egy hajtásra felhajtják, de Ferdy egyik utat sem követte. Látszott rajta, hogy legszívesebben...