A Bosszú

Keserű őszi este volt, az utcák kihaltak, néhol 1-2 utcagyerek zavarta fel csak a megszokott csendet, majd hirtelen elkezdett cseperegni az eső. Egyik cseppet követte a másik, kezdtek kialakulni az első pocsolyák. Eztán egy pillanat, és el is állt. Nem éppen hétköznapi jelenség lássuk be. Eme idillt egy fekete kalapos, kabátos személy cipőjének kopogása zavarta meg az utca kopott macskakövein. Határozott lépések jelezték hősünknek célja van. Feltehetőleg keres valamit, vagy valakit, de várjunk csak... mozgását, egy kivilágított ház ajtaja megállította. A gyenge szellő meglebegtette eme épület cégtábláját, melyen a kopott betűknek köszönhetően csak nehezen olvasható ki a neve: 

Fogadó a Halott Hárpiához

Amint ebből a szignóból következik, egyfajta szálláshelyről van szó, valamint ez a környék egyetlen kocsmája is. Itt a város ezen részén azaz a kikötőben, ahol a városőrség sem jár, ebből következik, hogy nem a felső negyedben lakó tiszta honpolgárok járnak ide, hanem azok a söpredékek, akik a piszkos üzleteikből élnek. Pár horgász is idejár, de velük nem különösebben foglalkoznak, mivel őket a városőrség parancsnoka, Lord Erdon véd, akiről tudni kell, hogy aki neki keresztbe tesz az súlyos árat fizet gaztettéért. Bár a kocsma törzsvendége a mindig részeg John néha beleköt 1-2 horgászba, de ők mit sem foglalkozva vele, kortyolgatják tovább jó Keron-i söreiket.

Emberünk betéve a helyre a kocsmároshoz fordul, akivel szóba is elegyedik. Bár csak ketten értik a beszélgetést, mivel a zene, ami így is, hogy halkan szól, elnyomja a hangfoszlányokat, de így is megtudjuk, hogy a beszélgetés egy bizonyos Tiran nevű illetőről szól, akit már napok óta keres titokzatos hősünk. Bár konkrét információt nem kap az illető kilétéről, mégis eleget tud meg ahhoz, hogy tudja, hol kezdje a keresést. Az éjszaka vészesen közeledik, így hősünk ledob pár aranyat a pultra, majd egy kulcsot kér, amit persze meg is kap. A szobája felé vezető úton, "kedvenc" alkoholistánk, John nem bírja ki, hogy ne kössön bele...
- Héj! Idegen! Mi keresni valód van errefelé, hol a madár se jár?
Christan - mert így hívják feketeruhás hősünket - csak belenézett John szemébe, és ennyit mondott:
- Gond van kölyök?

Italos barátunkba hirtelen a szó is beleszorult, látszott rajta, hogy fél...
Majd nagy nehezen kipréselte magából a következő szavakat:
- Nnn-em, ni-nincs se-se-semm-mi ur-ram.
Majd elszédelgett az első székig és le is dobta magát rá és csak bámult maga elé... A többiek meglepetten szaladtak oda hozzá, és kérdezősködtek vajon mi baja lehet? John csak egy szót tudott magából kipréselni:
- Gon-nosz...
Eközben Christan épp alváshoz készülődik, lefekszik a puha gyapjúszőrmére mely ágyként szolgált...