Történetek

Minden pillanatára emlékszem annak a napnak.
Fürdés után, mi a megszokott társaság, monoton esténk felé vettük az irányt. És életem legnagyobb meglepetése ért, mikor nem sokkal később Ő is betoppant.
Velünk töltötte a monoton estét, ami többé már nem volt az...

Biztosan megint ahhoz a büdös szagú emberhez megyünk, aki meggyógyította a lábamat is… emlékszem, megharapott, azzal a furcsa, hosszúkás izével, ahogy a böglyök szoktak… jaj, csak ne zötyögnénk ennyire… akkor milyen jó volt együtt hemperegni a többiekkel, és vágtázni velük… Talán most még jobb lesz! Talán már nekem is a hátamra ülhetnek, és mehetek játszani a pályákra… meg barangolni az erdőbe, amiről Csillag annyit mesélt…

Valahogy nem úgy smárol, mint Tom, nem leszek tőle 2 cm- es távolságban a szám körül nyálas, és, és el sem tudom mondani, annyira jó volt. Ilyen az ha valaki tényleg szerelemből smárol. Jaj, de jó volt. Az este megjavult. Amikor elhúzódtunk egymástól, csak mosolyogtunk és mégegyszer megcsókolt. A mennyországban éreztem magam, majd elolvadtam...

- Anee ez nem olyan harc lesz. Egy-egy csata. Sok élet fog megszűnni holnap.
- Ahogy a falum lerombolásakor is sok szűnt meg. Akkor megmentettél. Hagy legyek ott, hogy vigyázzak rád - mondta a lány, és a férfi szemeibe nézett. Kislánykora óta rabul ejtették, a harci képzések csak összébb hozták őket. És most, hogy olyan közel voltak...

A kanyarban feltűnt egy fekete jaguár, mint egy veszedelem. Én váratlanul az úttestre léptem, többire nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körülöttem, csak Őt nem láttam sehol, kit legjobban szerettem...

Nagyon jól tudod, hogy mennyire lenyűgöz a kebleid látványa, érzése, ezért egy ideig hagyod, hadd szemléljem őket nyugodtan, és csak ezután nyitod föl még kissé álmos pilláidat, és nézel rám azzal a két mennyeien gesztenyebarna szemeddel egy kis mosoly kíséretében...

Elviharzott mellettem Barbara, nem szólt semmit. Amikor már elég messze volt elmosolyodtam, hogy ez a liba már megint kosarat kapott és gyorsan berohantam Chrishez. Ahogy beléptem azonnal rámosolyogtam Chrisre és ő is rámmosolygott. Oda mentem hozzá és adtam neki két puszit és megöleltem. De jól esett végre megölelni. Nagyon örült ennek...

Összeszokott társaság vagyunk mi. Ahogy állok a karzaton pálcámmal kezemben, tekintetemmel még egyszer utoljára végig simogatom hűséges barátaimat. Feszült csend uralkodik közöttük, még egy pillanat, szemem sarkából látom a hold kacsintását, kezdődhet a varázslat! Az én varázslatom, a reggel bűvölete! ...

Végre érezhettem játékosan ügyes nyelvét... Először csak lassan nyalogatta már lucskos puncimat... Finoman szívogatta és harapdálta kisajkaimat, majd édes kis nyelve csiklóm felé vette útját, egyre gyorsuló tempóval segített a csúcshoz közel. Megérezte, hogy közeledik a végem, elkezdett dugni a nyelvével és egyik ujját érzékien bedugta a popsimba. Abban a pillanatban robbantam...

- Milyen kocsik ezek? - tettem fel a kérdést. Robi rögtön rávágta a választ.
- Itt a Cassiopeián már évek óta vízhajtásos autókat gyártanak. A víz bontásából nyeri az energiát és a végtermék oxigén, ami a környezetbe távozik és hidrogén, amit pedig egy tartályba gyűjt össze. Tankolásnál ezt a tartályt is ki lehet üríteni, és pénzt kapsz a hidrogénért...