Amy Davis titkos naplója... 3. rész

Február 10. -péntek

Most 10:00 van. Martha ma sem jön be mert még mindig beteg. Chris nincs itt, hol van már megint? Ááá, találtam egy cetlit a hűtőre ragasztva, amin ez állt:
,, El kellett mennem egy baleset helyszínére, ne aggódj, és bocsi a tegnap estéért.,,
Úgyhogy most magam vagyok itt ebben a nagy házban.

12:00

Ez nem lehet igaz. Most telefonált egy orvos, hogy Christ kórházba kellett szállítani, mert balesetet szenvedett. Nem hiszem el, hogy az ég mindenkit elakarna venni tőlem. Most hívok egy taxit és bemegyek a kórházba. Majd ha hazaértem írok.

16:00

Hívtam egy taxit és bevitt a kórházba.
- Elnézést, meg tudná mondani nekem, hogy Christoph Scott melyik szobában található és, hogy jól van-e? - kérdeztem egy nővért az információs pultnál
- Christoph Scott a 220-as teremben van, és már stabilizálódott az állapota, bemehet hozzá. Megkérdezhetem ki keresi?
- Amy Davis vagyok és... - ide nem tudtam, mit mondjak, hogy milyen rokon-és az unokatestvére vagyok - gyorsan kitaláltam.
A nővér elvezetett a szobájához. Amikor beléptem nagyon megsajnáltam és arra gondoltam, hogy még meg sem köszöntem a gondoskodását. Olyan gyengének nézett ki amilyennek még sohasem láttam. Kerestem egy papírt és tollat a táskámban és gyorsan írtam neki egy rövid levelet:
,, Kedves Chris!
Kérlek, ne haragudj, hogy még meg sem köszöntem azt a sok gondoskodást és törődést, amit értem tettél. Ne haragudj, hogy mindig elhúzódom tőled, de úgy érzem, hogy ezt nem szabad. Kérlek, gyógyulj meg, mert szükségem van rád és nem hagyhatsz itt te is mint a szüleim mert akkor ki marad nekem? Nagyon szeretlek, kérlek, hogy gyógyulj meg és mégegyszer nagyon kössz mindent, megígérem, hogy te is számíthatsz rám mindig, mindenben, mindenhol.
Mindennap befogok jönni hozzád, ezt megígérem. Akkor puszi. Szia. Kérlek csöriz meg, ha elolvastad ezt a levelet.,,

Hát még nem csörgetett. Remélem, hamarosan felébred. Amint felébred és megcsörget azonnal, bemegyek hozzá. Annyira félek, kérlek Istenem, add, hogy meggyógyuljon. Kérlek.

20:00

Még mindig nem csörgetett. Nagyon hiányzik már erősen kötődöm hozzá. Szerintem ma már nem is fog csörgetni. Megyek lezuhanyozom és alszom.

21:00

Már lezuhanyoztam és közben végig Chrisre gondoltam. Azt hiszem, ma bebújok az ő ágyába, és ott fogok aludni. Az ágyán rajta van az illata így legalább olyan lesz, mintha mellettem lenne.
Már itt is vagyok az ágyában. De jó. Ideje lenne aludni, hogy holnap hamar felébredjek és tudjam várni, ahogy megcsörget.

Február 11. -szombat

10:00

Még mindig nem csörget. Vajon, hogy lehet? Remélem, jól van. Belehalok, ha valami baja lesz.

11:00

Éppen most csörgetett meg. Most rohanok a kórházba. Hívom is a taxit.

18:00

Az előbb értem haza a kórházból. Fu megkönnyebbültem. Amikor beértem rohantam is a szobája felé, de amikor benyitottam Barbara ott volt. Ránéztem Chrisre és rám mosolygott, örültem, hogy jól van. Nem szóltam semmit de amilyen gyorsan berontottam olyan gyorsan ki is jöttem. Nem hiányzik most Chrisnek egy veszekedés miattam. Majd ha Barbara elment bemegyek. De ahogy léptem kettőt mindjárt hallottam, hogy Barbara rákezd:
- Minek jött ez ide, folyton a nyakadon lóg-mondta gúnyosan
- Te vagy az, aki a nyakamon lóg, menj már el - mondta neki Chris kicsit dühösen.
- Úgy látom nagyon megtetszett neked ez a kis taknyos - és hallottam, ahogy Barbara kitolja a székét, úgyhogy gyorsan a lépcsőhöz siettem, hogy nehogy megsejtse, hogy hallgatóztam.
Elviharzott mellettem Barbara, nem szólt semmit. Amikor már elég messze volt elmosolyodtam, hogy ez a liba már megint kosarat kapott és gyorsan berohantam Chrishez. Ahogy beléptem azonnal rámosolyogtam Chrisre és ő is rámmosolygott. Oda mentem hozzá és adtam neki két puszit és megöleltem. De jól esett végre megölelni. Nagyon örült ennek.
- De jó, hogy itt vagy, már alig vártalak, nagyon köszi a levelet amit írtál - mosolyogva beszélt.
- Annyira örülök, hogy jól vagy, hogy el sem hiszed - lelkendeztem.
- De elkell mondanod valamit - kicsit szigorúbban mondta.
- Micsodát? - én még mindig nagyon vidáman válaszoltam.
- Azt, hogy miért írtad azt, hogy nem szabad, hogy megöleljelek, meg miért nem lehet az, hogy mi ketten? – kérdezte.

Jaj, itt letörlődött a vigyor a képemről.
- Nem beszélhetnénk meg ezt ha már otthon leszel? Mikor jöhetsz haza? - eltereltem a szót.
- Azt mondták, hogy hétfőn már mehetek is, szegény kocsim teljesen összetört, most vehetek egy másikat-szomorkodott.
- Most pedig meséld el hogyan történt ez a baleset és hogy mid fáj? – érdeklődtem.
- Mentem az úton, bevallom, hogy nem a legnagyobb lassúsággal és egyszer csak a szembejövő sávban egy mellőző autó belém rohant - mondta.
- Hííí – szörnyülködtem.
- Amint látod, egyben vagyok, nem tört el semmim és nagyon megúsztam, csak egy kicsit beütöttem a fejem, de a másik autóban lévő nő meghalt, én vagyok a hibás, miért mentem olyan gyorsan? - csak nézett maga elé.
- Nem, egyáltalán nem te vagy a hibás, ne hibáztasd magad-és megsimítottam az arcát. -már nagyon várom a hétfőt, hogy haza gyere, tudod milyen rossz volt abban a nagy házban egyedül aludni, annyira féltem. – mosolyogtam - még két éjszakát egyedül kell töltenem, tudod milyen rossz? - és megint mosolyogtam.

Meg akart ölelni, de nem hagytam. Nem szólt semmit. Ezután még dumálgattunk, vicceket mesélgettünk egymásnak, és egy csomót röhögtünk, közben végig fogtuk egymás kezét. Egyszer csak berontott Barbara semmi köszönés nélkül. Én el akartam engedni Chris kezét, de Chris nem hagyta.
- Látom, ti itt nagyon jól el vagytok egymással, mondjátok csak mi az amin ennyire röhögtök, mondjátok el nekem is-már kezdett kínos lenni a helyzet.
- Azt hiszem én megyek - súgtam Chris fülébe.
Chris akart adni puszit de én nem hagytam csak mélyen bele néztem a szemébe.
- Jobb is, hogy mész, mert beszélgetni akarok a pasimma l- mondta gúnyosan.
- Ne nevezz a pasidnak és kopj már le-Chris már nagyon ideges volt.
-Kérlek, Barbara ne idegesítsd fel Christ neki most pihennie kell - mondtam nyugodtan.
Barbara felém fordult:
- Mi közöd van neked ahhoz, hogy mire van szüksége Christophnak. Ki vagy te neki senkije, hogy megmondd, mire van szüksége. És húzz már el, nagyon elegem van belőled, ha nem jössz ide, akkor minden oké-már majdnem, hogy leköpött.

Nem szóltam semmit csak kirohantam. Egyenesen le a lépcsőn és csak futottam London utcáin már azt sem tudtam, hogy hol vagyok csak futottam és sírtam. Rengeteget bolyongtam mire haza találtam. Lehet, hogy igaza van Barbarának, hogy én senkije sem vagyok Chrisnek és ne avatkozzak bele az életébe? Olyan magányos vagyok. Anya annyira hiányzol, de jó lenne ha itt lennél.
Most jött egy SMS Christől:
,, Remélem jól vagy és nem csináltál semmi hülyeséget. Barabarára ne is figyelj, mert te nekem számítasz és ő az akire úgy tekintek, hogy ő nekem senki, úgyhogy ne szomorkodj mert most tudom, hogy szomorkodsz. Szeretlek,,
Vajon hogyan szeret? Szerelemből, vagy mint nagyon jó havert? Jaj. Lehet, hogy ha nem jövök ide nem lesz az életem ilyen bonyolult. Milyen jó lett volna ha nem készülünk ide meglátogatni Christ és akkor még mindenki életben lehetne, de részben jó is, hogy ide jöttünk és megismertem Christ. Annyira szeretem őt mindenhogy, szerelemből és mint nagyon jó havert is. Szörnyű most itt egyedül. Azt hiszem, megyek és TV-zek és úgy döntöttem, hogy megint Chris ágyában fogok aludni. Ott olyan jó.

Február 12. -vasárnap

10:15

Most ébredtem. Jó sokáig aludtam. Jéé van egy csengetés jel a telefonomon Christől. Meg is csörgetem.
Az előbb visszahívott.
- Légyszi gyere be, mert annyira hiányzol. Most tuti nem fog Barbara bejönni mert vasárnap délelőtt kozmetikushoz jár. Ugye bejössz? – hízelgett.
-Persze, hogy bemegyek párperc és ott vagyok-mondtam neki.
Akkor most hívok is egy taxit.

12:00

Igen már haza is értem, értünk. Bementem Chrishez megint adott két puszit és megöleltük egymást.
- De jó téged látni-mosolygott Chris
- Én is örülök, hogy láthatlak – mondtam - hogy vagy? Fáj még a fejed?
- Nem már egész jól vagyok. Annyira jól, hogy már ma hazamehetek, azért hívtalak ide – meg akart ölelni és meg is ölelt.
Felült az ágyban és elkérte a ruháit. Oda is adtam neki. Mondtam, hogy kimegyek, amíg felöltözik, azt mondta, hogy nem muszáj, de én inkább kijöttem. Ezután pedig eljöttünk, felszálltunk egy buszra s már itthon is vagyunk.
- No, most szépen befekszel az ágyikódba és ott leszel még vagy egy hétig - prancsoltam neki.
- Hmm, de Amy illata van ennek a párnának - úgy mondta mintha nem is sejtené, hogy miért pedig tudta.
- Ja, hát igen annyira hiányoztál, hogy két éjszakát itt aludtam, remélem nem baj. -szemlesütve mondtam.
- Persze, hogy nem baj legalább most már én is érzem az illatod, ma is befeküdhetsz ide-hízelgett.
Ez nem vitás minden pasi, csak azt akarja. Azt hittem Chris más de nem. Nem szóltam semmit csak kijöttem és bementem a szobámba. Leültem az ágyam szélére csalódottan, szóval Chris engem is ágyba akar vinni. De hát még csak 15 vagyok. Most is itt ülök az ágyam szélén csalódottan, egyedül. Azt hiszem, lemegyek Limbóhoz, és elmondom neki, hogy minden pasi egyforma, de hát ő is pasi. No nem baj.

15:00

Felcserkéztem Limbót a szobámba. Chris most ment ki.
- Limbó, hát te mit keresel itt?
- Ugye nem baj, hogy felhoztam? De kellett valaki, akinek beszélhetek-mondtam és csak magam elé néztem
Aztán kiment. Lementem a konyhába, hogy készítek valami kaját mert már éhes voltam. Chris is ott volt csak én valahogy nem vettem észre és énekelve mentem be. Chrisen csak szokásos félmeztelen alul pizsamanadrág pizsamája volt rajta. Elkezdtem szeletelni a zöldségeket és magamban dudorásztam, amikor Chris hátulról átölelt elhajtotta a hajamat és elkezdte puszilgatni a nyakamat. Jó volt de még a vér is megfagyott bennem. Letettem a kést.
- Kérlek hagyd abba! Nem szabad mert Barbara azt mondta, hogy ha egy ujjal is hozzád érek bajod eshet, úgyhogy kérlek ne-mindent kitálaltam pedig nem akartam és gyorsan a szám elé kaptam a kezem.
- Az a mocskos nőszemély, hogy mennyire de mennyire utálom – idegeskedett - szóval ezért húzódtál el tőlem mindig.
Én csak bólogattam. Aztán ő kiment. Én megkajáltam és felmentem a szobámba

18:00

Chris előbb jött be.
- Eljössz velem holnap autót nézni? – kérdezte.
- Szívesen, szeretem a kocsikat pláne a jó autókat - mosolyogva mondtam.
- Jó, akkor holnap suli után elmehetünk. – mondta - nincs kedved lejönni TV-t nézni?
-De, oké, mehetünk - mosolyogva mondtam.

22:00

Amíg néztük a TV-t végig az ölében feküdtem Chrisnek, és az arcomat simogatta. Mindketten nagyon álmosak lettünk és Chris egyszer csak felkapott a karjaiba pont úgy mint amikor legelőször megláttam és felvitt az ágyamba és adott egy jó éjt puszit a számra. Nem elleneztem. Aludnom kéne, mert holnap suli és már nagyon várom. Akkor jó éjt.

Február 13. -hétfő

15:00

Most értem haza a suliból. Jó volt. Holnapra még nincs tanulnom, mert ma még csak ismerkedtem. Nagyon kedves volt velem mindenki. Rebeca mellett ülök. Holnap lesz egy buli Valentin napi. Megyek. Chris tuti elenged. Nemsokára megyünk autót nézni.
- Amy, jössz vagy inkább maradsz? - kiáltott Chris.
- Megyek, megyek-kiáltottam vissza.

18:00

Fu de elfáradtam. Most nemrég értünk haza. Egy csomó autókereskedést bejártunk. Találtunk is egy jó autót: fekete-jó nagy, nyugati kocsi, sötétített ablakok, bőr ülések. Tök király. Azt mondta Chris, hogy holnap meg is veszi.
Hazafelé séta közben megláttam egy jó butikot.
- Jéé, egy butik be kell mennem, mert vennem kell pár cuccot – lelkendeztem - bejössz velem? - kérdeztem Christ.
- Inkább nem, megvárlak idekint – válaszolta.
Vettem egy szuper farmert, nagyon jó, mert jól hozzámtapad és kihozza a vonalaimat és nem panaszkodhatom, mert jó alakom van. Találtam hozzá egy fekete vállpántos trikót, ami nagyon szexi. Ezeket fogom felvenni. Mire kiértem Chris egy padon ült. Tovább mentünk és elmentünk egy drogéria előtt ide becibáltam Christ is. Vettem egy fekete szemfestéket, szemceruzát és körömlakkot.
- Hova vásárolsz te ilyen lelkesen? – kérdezte Chris.
- Á, neked még nem is mondtam, hogy holnap lesz egy Valentin napi buli és oda készülök - vallottam be.
- Igen? Ejha. És elkísérhetlek? – érdeklődött.
Hát nem. De most hogy mondjam meg neki?
- Figyu, ugye nem haragszol meg de ez egy sulibuli lesz és még ismerkednem kell és nem sok figyelmet tudnék rád szentelni - bocsánatkérően néztem rá.
- Oké, oké, megértelek – mondta - ezzel a sok feketével ördögien fogsz kinézni.

Ma hamar kell lefeküdnöm, mert holnap sokáig leszek fel. Holnap Valentin nap. De jó, de úgyse fogok senkitől se kapni semmit. Még most játszom egy kicsit Limbóval, majd megyek tusolni és aludni. Majd holnap írok.

Február 14. -kedd VALENTIN NAP

6:30

Most ébredtem fel és egy hatalmas rózsacsokor van az asztalomon, üdvözlő kártya is van.
,, Boldog Valentín napot!Szeretlek!´´
Chris
Én is szeretlek. Gyönyörű ez a csokor. Imádom a rózsát. Majd ha hazajöttem suliból írok

15:00

Már itthon vagyok suliból. Ma már megkaptam a könyveket és füzeteket. Reggel amikor lementem a konyhába Chris ott volt
- Tetszik a csokor? – kérdezte.
- Igen, nagyon – megöleltem.
Adott egy szájra puszit.
Most is mondd valamit, de nem hallom, már kiabál:
- Lejössz megnézni az autónkat?
- Aha megyek is - válaszoltam.
Annyira jól néz ki, nagyon szép autó.
- Ma este azért elvihetlek ugye a buliba? – kérdezte.
- Persze, hogy ilyen jó kocsival-nekidőltem a kocsinak.

17:45

Már elkezdek készülődni. Megmosom a hajamat, kifestem magam, felöltözök és indulok.

18:20

Készen is vagyok. Nagyon jól nézek ki, meg kell, hogy dicsérjem magam. Mindent úgy csináltam, ahogy leírtam. A hajam nagyon jó lett nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Kifestettem magam tök feketével és nagyon királyul nézek ki. Sokkal idősebbnek, mint 15. A körmömet is kifestettem feketére. Ördögi lettem. Felvettem a nadrágot-nagyon jól áll és a felsőt is, ami pedig nagyon szexi. A lapos csizmámat veszem fel. Azt hiszem, indulok. Majd holnap leírom, hogy mi volt. Ja holnap nem kell suliba mennünk. De jó. Akkor pá.

Február 15. -szerda

Jaj tegnap nagyon jó volt.
Amikor leértem a lépcsőn Chris már lent várt. Amikor leértem csak nézett.
- Elragadó és ördögien csinos vagy - mondta ámulva.
- Mehetünk?
- Aha - csak ennyit tudott kimondani.
Beszálltunk a kocsiba, jó kényelmes az ülés. Amikor odaértünk Rebeca már várt. Szerintem engem várhatott, mert megegyeztünk, hogy ha hamarabb ér oda, mint én akkor megvár az épület előtt. Mielőtt kiszálltam volna Chris megszorította a karomat és adott egy szájra puszit.
-Mikor jöjjek érted? - kérdezte lágy hangon és még mindig nagyon közel voltunk egymáshoz.
- Nem tudom, majd hívlak vagy lehet, hogy valaki haza kisér – nevettem.
- Igen? Akkor be sem engedlek – irigykedett.
- Ne aggódj, csak téged szeretlek - kimondtam pedig nem akartam.
Ez az én Valentin napi ajándékom neki.
- Kimondtad, hogy szeretsz. Ez a Valentin napi ajándékom – örült.
- Én is annak szántam - mondtam- most mát tényleg mennem kell, majd hívlak, szia.

Kiszálltam. Rebeca azt mondta, hogy nagyon jól nézek ki és elkezdett kérdezősködni, hogy ki volt az aki elhozott. Nem mondtam neki semmit. Ezután bementünk, már szólt a zene és egy csomóan táncoltak. A terem nagyon szépen fel volt díszítve. Ahogy beértem Daniel jött velem szemben.
- Hú de jól nézel ki. Felkérhetlek egy táncra? - és Daniel már nyújtotta is a kezét.
- Persze mehetünk is, Rebeca ugye megbocsátasz - kértem elnézést ha már ott hagyom.
Egy csomót táncoltunk Daniellel, jól táncol. Aztán jött a lassú szám. Nem éreztem semmit, amikor lassúztunk. Ez jó, mert akkor tényleg szerelmes vagyok Chrisbe. Egyszer le is akart kapni - számítottam rá, hogy majd le akar smárolni, úgyhogy nem ért váratlanul. Persze, hogy nem hagytam.
- Kérlek ne, van barátom és szeretem - vallottam be neki.
Tovább lassúztunk. A keze lejjebb csúszott a kelleténél. Megint rá kellett szólnom.
- Most hagyd abba, vagy akkor üljünk le! - ráripakodtam és leültünk

Rebecát nem láttam sehol, azt hittem bepasizott mikor odajött hozzám egy csaj aki azt mondta, hogy Rebeca tesója.
- Most jól megbántottad Rebecát, szerintem az lesz a legjobb ha megkeresed-mondta nem nagy kedvességgel
- Mi csoda? De mivel...? - nem tudtam befejezni mert a csaj eltűnt.
Nem tudtam, hogy mi van. Gondoltam, hogy Rebeca a lány WC-ben rejtőzik, mert ilyen esetekben a lányok mindig a WC-be menekülnek. Igen, ott találtam. Rebeca zokogott. Leguggoltam mellé.
- Mi a baj? Miért sírsz? Légyszi mondd el – kérleltem.
- Neked olyan jó. Még csak két napja vagy az osztályban, de már minden pasi oda van érted. Daniel is... - mégjobban rázendített.
Már tudtam mi a baj, Daniel.
- Figyel ne haragudj, nem tudtam de nyugodj meg nincs vele semmi szándékom mert nekem van barátom az aki hozott - megsimogattam a fejét.
- Tényleg? - kérdezte szipogva.
- Igen – nyugtattam.
- Mondd, te mivel tudod így ilyen gyorsan meghódítani a pasikat? Kérlek mondd el – kérlelt.
Pont tőlem kérdez ilyeneket, hisz én sem tudom. Valamit mégis kellett mondanom.
- A pasik szeretik, ha sokat mosolyogsz, titokzatos vagy és nem vagy rámenős - adtam neki a tippeket.
- Majd igyekszem - mondta kicsit már megnyugodva.
- Most megkeresem Danielt, és beszélek vele az érdekedben, jó? - kérdeztem, hogy egy kicsit felvidítsam.
- Oké, nagyon szépen köszi – köszönte.
- Addig is egy kicsit szedd magad rendbe.
Rebeca csak bólogatott. Elindultam, hogy megkeressem Danielt, pont szembe jött velem.
- Hello, jössz táncolni – kérdezett.
- Most nem. Felkérhetnéd Rebecát olyan magányos és nála próbálkozhatnál is, mit szólsz? – kérdezgettem.
- Oké felkérem, de nem ígérem, hogy pórbálozok, de..., de lehet.
- Nézd csak, ott van - Rebeca felé mutattam - Menj! – bíztattam.

Oda is ment hozzá és felkérte. Huh ezt sikerült elintéznem. Felhívtam Christ, hogy jöjjön értem mert most már én voltam magányos.
- Szia! Eltudnál jönni értem?
- Nohát, hogy, hogy már haza akarsz jönni ,még nagyon korán van csak 21:30. Nem érzed jól magad?
- Nem... - vártam egy picit - nem mert nem vagy itt és arra gondoltam, hogy bulizhatnánk együtt olyan sokan vannak itt, hogy fel sem tűnnél.
- Oké, 5 perc és ott vagyok, szia! - és letette.
Aztán megérkezett. Szokásosan megkaptam a szájra puszimat. Kéz a kézben mentünk be. Amikor beértünk éppen szembe jöttek velünk már kézenfogva Daniel és Rebeca. Bemutattam őket egymásnak. Rebeca a fülembe súgta, hogy milyen jó pasim van. Hát igen tudom. Ezután elkezdtünk táncolni Chrissel. Jött a lassú, amit már annyira vártam, mert még soha nem lassúztam vele. Közben pedig beszélgettünk.
- No, megpróbált valaki elcsábítani? – kérdezősködött.
- Aha, az a pasi, akit bemutattam neked az előbb – súgtam.
- Na és hogyan próbálkozott? – kíváncsiskodott.
- Jaj, de kíváncsi valaki – nevettem - simán leakart kapni, de persze, hogy nem hagytam.
- No, és hogyan tartottad vissza?
- Egyszerűen. Megmondtam neki, hogy van pasim, és hogy szeretem
- Hűha. Én is nagyon szeretlek – mondta - és próbálkozott még?
- Igen, honnan tudod, hogy mégegyszer bepróbálkozott - kíváncsian kérdeztem.
- Tuti úgy, hogy ott volt a keze, ahol most nekem – nevetett - én is voltam 15.
- Mi van, ti pasik mind egyformán hódítotok?
Ezután még táncoltunk néha dumálgattunk. Kb. 3-kor jöttünk el. Nagyon elfáradtam. Amikor hazaértünk Chris szó szerint bedobott az ágyba. Fölém hajolt és adott egy puszit. Jaj úgy lekaptam volna, de még várni akarok a megfelelő pillanatra és, hogy ő kapjon le. Remélem, érzi, hogy már hagynám.
Ilyen jó Valentinom még sosem volt.
Ideje lenne már kikelnem az ágyból és lemenni valamit kajálni. Azt hiszem Martha már itt van. Remélem Chris is lent lesz már.

11:00

Most értem fel a konyhából. Marthaval beszélgettem. Elég normális asszony. Amikor leértem találtam egy cetlit a hűtőre ragasztva Christől.
, , El kellett mennem egy helyszínre. Légy jó. Remélem, nem sokára jövök. Szeretlek. Chris, ,
Jajj, úgy szeretem, olyan aranyos.
- Úgy látom, nagyon kedveli Christophot - mondta Martha.
- Nem kedvelem, hanem szeretem, nagyon szeretem – áradoztam - de maga ne magázzon engem
-Jó, Amy, de jobb lesz vigyázni Barbara kisasszonytól mert ő bármire képes Christianért, de inkább a vagyonáért - Martha felvonta a szemöldökét.
Igen, vigyáznom kell vagyis vigyáznunk kell Chrissel.

11:30

Nemrég hívott Chris.
- Van számodra három hírem - kezdte.
- De jó akkor mondhatod is.
- Az egyik az, hogy már jelentkeztek a ház megvételére, a második, hogy sikerült elintéznem az örökbefogadást, a harmadik pedig az, hogy szombaton lesz egy bál utó Valentin napi amint a város rendez. – közölte.
- Mindhárom jó hír. Gondolom, szeretnél menni a bálba – mondtam.
- Igen, de csak akkor, ha neked is van kedved eljönni.
- Ahol te vagy én is ott vagyok
- Akkor ezt megbeszéltük. Nem tudom, mikor megyek haza, azt hiszem egy óra múlva már otthon leszek
- Az jó lenne, már nagyon hiányzol.
- Szeretlek – letette.
Jöhetne már haza. Akkor még egy buli. De mit vegyek fel? Nincs báli ruhám. Ezt még meg kell beszélnem Chrissel. Olyan jó, hogy ezt a Barbarát már jó régen láttam. Ha felbukkan tuti galibát csinál. Remélem senkitől sem fogja megtudni, hogy Chrissel járunk, mert azt hiszem, hogy járunk legalábbis remélem ezt is meg kell beszélnem vele. Furcsa leírni, hogy járunk, sosem gondoltam volna. Úgy látszik, hogy bevált a szerencse karkötőm. A szerencsekarkötőm mindig a kezemen van. Igaz, hogy a szüleim miatt nem segített de Chrisnél bevált. Mit csináljak, annyira unatkozom. Jöhetne már Chris.

15:30

Chris már itthon van és beszéltem vele. A ruha és a járás ügyben. Amikor hazaért felkapott és úgy ölelt meg. Nem tudom miért tette. Biztos csak úgy. Most TV-zek Chris pedig tusol. Akkor a beszélgetés hogyan zajlott? Zökkenő mentesen, mindent megtudtunk beszélni.
- Két dologról szeretnék veled beszélni, oké? - kezdtem kicsit szégyellősen.
- Persze mondd csak - válaszolta Chris.
- Az egyik az lenne, hogy szívesen elmegyek a bálba, de sajnos nincs báliruhám. - mondtam aggódva.
- Emiatt ne aggódj, kinéztem neked egy ruhát. Szerintem pont jó lenne rád. Fekete, középhosszúságú és természetesen nagyon szexi – nevetett - szerintem ma el is mehetnénk a ruháért.
- Nagyon aranyos vagy. Hogyan hálálhatnám meg neked ezt a sok mindent? – kérdeztem.
- Úgy, hogy nagyon szeretsz.
- Az könnyű lesz – mondtam - a másik dolog az lenne, hogy mi most akkor ugye járunk? – kérdeztem.
- Igen hát persze, hogy járunk legalábbis az én részemről igen.
- Megnyugodtam, nagyon szeretlek - és adtam neki egy szájra puszit.
Legszívesebben megint megcsókoltam volna, de minél később annál élvezetesebb.
Így zajlott le a mai beszélgetésünk. Most jött be Chris, és csak egy törölköző van rajta. Huhh. Kiment csak valamit keresett. Annyira jól néz ki. Most kegyes volt hozzám az Isten, hogy ilyen jó pasit adott nekem. Biztos a szüleim helyett adta őt.

17:00

Nagyon elvagyok tunyulva. Annyira, hogy el is aludtam. Most ébredtem fel és még elég kómás állapotban vagyok. Holnapra még nincs semmi tanulni, de addig jó. Most kérdezte Chris, hogy elmegyünk-e a ruháért. Őszintén nem nagyon van kedvem, mert még elég bamba vagyok de ennyi áldozatot igazán meg kell hoznom érte. Úgyhogy most megyek, majd ha hazaértünk leírom, hogy milyen a ruha.

19:00

Gyönyörű. Gyönyörű a ruha, vagy csak nekem tetszik annyira? Tényleg olyan, amilyennek Chris elmondta. Fekete, testresimuló egyszóval nagyon szép. Ja és tényleg szexi. Még életemben nem láttam ilyen gyönyörű ruhát. Már nagyon várom a bált. Elhatároztam ha a bálban lassúzunk Chrissel és ő nem smárol le én lekapom. Lesz hozzá merszem. No a ruha, hát nem tudom elmondani mert olyan szép. Nincs vállpántja és hátul olyan nagy kivágás van rajta V alakú, hogy majdnem a fenekemig ér. Olyan, mint az Oscar-díj kiosztón a színésznőknek, nem csoda, hogy megtetszett Chrisnek. Holnap suliban, vagyis inkább az osztályban tuti rólam fog menni a duma meg Chrisről. Nem nagyon érdekel. Most miért lenne baj, hogy mi járunk?
Most nem tudom, hogy mit írjak. Barbarát már nagyon rég láttam de addig jó amíg nem látom.

Február 17. -csütörtök

15:00

Most értem haza suliból. Chris nincs itthon. A suliban nem volt semmi érdekes. Nem ment a duma rólam meg Chrisről. Úgy látszik, hogy ez nem Luton és nem annyira szoktak pletykálni. A tanárok is aranyosak. A történelem tanár jól néz ki. Mr. Edward Sonney. Törire fogok tanulni. Azt hiszem, megyek is tanulni holnapra. Annyira várom már a bált. Az a baj, hogy fogadni mernék, hogy senki sem lesz olyan, aki olyan idős, mint én. Mi lesz, ha egyedül maradok, akkor kivel leszek? Már csak nem fog egyedül hagyni Chris. Olyan kedvem van most táncolni és maximumon hallgatni a zenét, de mi lesz, ha hirtelen beállít Chris az olyan ciki lenne.

18:00

Chris már itthon van. Dumálgattunk és megtudtam, hogy Dj Tiestot nagyon szereti és az tök király mert én is imádom. Meg is mutatta a CD gyűjteményét. Annyira jó most éjjel nap azt fogom hallgatni. Imádom Tiestot. Elmennék egy koncertjére, annyira jó buli lehet. Christian azt mondta, hogy ő már volt koncerten és képeket is mutatott. A dög, hogy ő már volt Tiesto koncerten. De JÓ neki. Azt mondta, hogy neki Olaszország a kedvenc országa. Úgy látszik, ő a meleget szereti. Nekem Svájc a kedvenc országom. Nem tudom, miért talán szeretem a hideget? Szeretem a téli sportokat, szeretek korcsolyázni, sielni lehet, hogy azért mert ott lenne rá lehetőség bőven. Nagyon szertenék elmenni Lausanne-ba. Én sok mindent szeretnék, de hagyjuk.
- Van itt valahol korcsolya pálya? - kérdeztem érdeklődve Christ.
- Nem tudom, biztos van, de én még soha nem korcsolyáztam.
Ezt a témát is hagyjuk, mert nincs korcsolyám és ha akarnék korcsolyázni akkor korcsolyát kéne vetetnem és inkább nem. Nem akarok annyi mindent kérni tőle.

22:00

Az ágyamban fekszem. A mai délután nagyon unalmas volt, de nem is baj, mert legalább jól kipihentem magam. Az egész délutánt végig henyéltem. Jól esett, de most viszont nem vagyok álmos. Chris elég hamar lefeküdt, mert azt mondta, hogy fáradt, így most nem tudom, mit csináljak. Azt hiszem, lemegyek és Tv-zek.

00:30

Lementem Tv-t nézni. Egy jó kis horrort néztem. Nem is emlékszem a címére , de nagyon félelmetes volt. Szeretem a horrort, de ettől már egy kicsit megijedtem. Sok minden volt a filmben inkább most nem részletezném.
Amikor feljöttem tök sötétség volt, de Chris ajtaja alatt megláttam egy fénycsíkot azt gondoltam fel lehet. Bekopogtam, de nem válaszolt senki. Amikor benyitottam Chris aludt, úgy látszik, úgy hagyta a lámpát. Olyan aranyosan aludt. Leültem az ágya szélére és adtam neki egy puszit az arcára. Remélem nem ébresztettem fel. Aztán leoltottam a lámpáját és kijöttem.
Jaj, már kezdek álmos lenni, azt hiszem, megyek is aludni, jó éjt.

Február 18. -péntek

15:30

Amikor haza értem suliból a ház ajtaja nyitva volt és kiabálást hallottam. Mindjárt meghallottam Barbara sipíkoló hangját. Úristen. Arra gondoltam, hogy inkább be sem megyek, de bementem nehogy azt higgye Barbara, hogy félek tőle, mert egyáltalán nem félek. Kitudnám kaparni a szemét. Miért nem hagyja már békén Christ, mikor ő is tudja, hogy már nem szereti.
- Most örülsz mi? - viharzott el mellettem Barbara eléggé piros szemekkel.
Én nem tudtam semmit se felelni. Bementem és Christ megláttam a konyhában valamit motyogott magában nem nagyon értettem, de olyan káromkodás szerű lehetett. Oda mentem hozzá vagyis odamentem volna de ellökött magától elég nagy erővel. Meglepődtem. Csak megakartam ölelni, hogy ne izgassa ez a liba, de mondom ellökött magától.
-Oké-csak ennyit mondtam halkan és feljöttem a szobámba
Most itt ülök az ágyamon tanácstalanul, nem tudom mitévő legyek.
Jajj annyira hiányzik anya és megint úrrá lett rajtam a sírás. Abba kell hagynom. No azért. Inkább nem sírok mert akkor még rosszabb. Elő kéne vennem a hétfői tanulni valót, hogy hétvégén ne kelljen tanulnom és nem gondolni semmire, se Chrisre se anyára.

18:00

Nem tudtam tanulni. Úgy döntöttem elmegyek sétálni és felhívom Rebecát, hogy találkozzunk, és neki elmondom a bánataimat. Amikor lementem Chris még mindig ott volt és nem szólt semmit. Én se szóltam semmit csak elvettem a kulcsomat a kulcstartóról és elhúztam, és direkt jól becsaptam az ajtót. Ha nem kérdezel semmit, akkor ne kérdezz-gondoltam magamban.
Találkoztam Rebecával a parkban. Leültünk egy lócára.
- Mi a baj nekem mindent elmondhatsz-mondta Rebeca
- Nagyon köszi, hálás vagyok-mondtam szipogva-tudod, hogy nincs anyukám, és valakinek el kell mondanom a bajaimat
- Öntsd ki a szívedet, de egy kérdés, ha nem baj, ott van Chrsitoph... - nem tudta befejezni, mert közbevágtam
- Chris. . . épp miatta vagyok ilyen, nem tudom mi baja van, de ma. . . ma még hozzám se szólt, és amikor megakartam ölelni, ellökött magától - mondtam sírva.
- Ne aggódj, majd csak megoldódik valahogy, beszélned kell vele, komolyan-csak ennyit tudott mondani Rebeca, úgy látszik nem valami tapasztalt.
Aztán még dumálgattunk dolgokról, egy kicsit jobb lett a kedvem.
Az előbb értem haza Christ Tv-zik. Beszélnem kéne vele, hogy mégsem jó ötlet ez a kapcsolat. Ne már én szeretem őt.

19:30

Jaj túl vagyok rajta, a beszélgetésen, nem valami jó végeredménnyel. . .
Bementem én is Tv-ni. Leültem a Christől lévő legmesszebbi fotelba.
- Ne haragudj - mondta.
Én nem szóltam semmit, majdnem elkapott a sírás. Tovább bámultam a Tv-t.
- Most haragszol? - kérdezte türelmetlenül.
Nem tudom, hogy haragszom-e.
- Úgy látszik még sem volt jó ötlet ez a kapcsolat... - mondtam lehangolva.
- Mi? Dehát én szeretlek...
- Akkor miért löktél el ma? – kérdeztem, de nem néztem rá.
- Mert... , mert nagyon ideges voltam Barbara miatt, mert... , mert-nem tudta kinyögni, amit akart.
- Mert? - szúrósan ránéztem.
- Mert azt mondta, hogy velem akar menni a holnapi bálba – hadarta.
- Akkor jó bálozást... - elkapott a könnyezés, felálltam és eljöttem.
Most itt roskadok az ágyamon. Menjen csak vele a bálba, tőlem..., de én már annyira vártam. Most ordítani tudnék.

20:00

Kimentem WC-re. Amikor visszafelé tartottam a szobámba Chris jött velem szembe a folyosón, de nem néztem rá. Megrántotta a kezemet és a falhoz nyomott - szószerint. Fuu. Nem volt rossz. Rám nézett és meg akart csókolni, de nem hagytam.
- Most meg mi a baj? - kicsit idegesen kérdezte.
- Semmi, csak... nem tudom - kicsit hisztisen mondtam - nem tudom, jó ötlet-e...? - fejeztem volna be, de adott egy szájra puszit.
Ez jó volt ezt hagytam, aztán pedig megölelt, ez nagyon király volt.
- Akkor kibékültünk? Holnap pedig együtt fogunk menni a bálba, oké?
- Aha – bólogattam, de nem a legvidámabban.
Aztán mégegyszer megöleltük egymást. Jaj, azt hiszem kibékültünk. Remélem nem lesz több ilyen. Most jó, hogy nem hagytam, hogy lekapjon, mert eléggé taknyos voltam. Majd holnap, remélem, összejön.
No, most megyek zuhanyozni, azután pedig hamar ágyba bújok, hogy holnapra kipihenhessem magam.

február 19. -szombat

9:00

Megint nem tudtam aludni és lementem Tv-t nézni, Christ is ott találtam. Oda mentem hozzá.
- Légyszi ölelj át-kérleltem
Nem szólt semmit és átölelt. Úgy feküdtünk egymás karjaiban, amíg el nem álmosodtam.
Most itt vagyok a Tv szobában, gondolom, itt aludhattam, mert az előbb itt ébredtem. Chris biztos nem vállalkozott arra, hogy felvigyen biztos túl nehéz vagyok. Ja, ma lesz a bál. De JÓ. Nagyon várom. Azt hiszem, most kimegyek a konyhába. Éhes vagyok.

13:00

Megtanultam hétfőre, az jó mert akkor nem kell a hétvégén tanulni. Azért tanultam meg, mert nagyon unatkoztam. Martha ma nincs itt. Christ meg még nem láttam.
Áá éppen most kopog Chris.

13:30

Már ki is ment. Csak azt mondta el kellett mennie valahova, azt nem mondta, hogy hova. Azt mondta, ő is várja már a bált.
Most nagyon-nagyon unatkozom. Fogalmam sincs, mit csináljak. Legyen már 17:00 mert akkor már kezdek készülődni, olyan 18:30-kor indulunk, a bál 19:00-tól kezdődik.

18:15

Jaj, készen vagyok. Hűha csini lettem és ez a ruha nagyon jól áll. Szerintem nagyon jól nézek ki. No de mindegy hagyjuk a magam dicsérgetést. Kíváncsi vagyok Chrisre. Biztos nagyon jól néz ki. Majd holnap leírom, hogy mi volt. Szoríts!

Folyt. köv.