Az álom édes ízétől ittasan ébredezek. Lassan eljön az én időm.
Éjszaka testvérem a jótékony sötétség takaróját húzza le rólam.
Furcsán érzem magam minden alkalommal. Tudom, hogy ébrednem kell, tudom, hogy én keltem a napot, nyugtatom a holdat... ez olyan jó érzéssel tölt el.
És még is: olyan összefüggő az egész. Egyikőnk sincs meg a másik nélkül. Minden nap valami újat, valami mást kell nyújtanom.
Ledobom a takaróm, gyorsan elkészülök, már várnak...
Vár a kórus, vár a zenekar. Kis hangszereseim tollaikat igazgatva mártóznak meg a harmat csillogásában, így készülnek minden fellépésre.
Összeszokott társaság vagyunk mi. Ahogy állok a karzaton pálcámmal kezemben, tekintetemmel még egyszer utoljára végig simogatom hűséges barátaimat. Feszült csend uralkodik közöttük, még egy pillanat, szemem sarkából látom a hold kacsintását, kezdődhet a varázslat! Az én varázslatom, a reggel bűvölete!
Pálcám éppen hogy megmozdul, Nádirigó kezd bele himnuszába. Búcsúztatja az Éjjelt, köszönti a Világosságot.
Egyre több és több madár csatlakozik a muzsikához, összhangban, lágyan, ébredezőn...
Most intek a Napnak. Első sugarait eltévedt, kósza fényként rajzolja az égre, alapot vonva a pirkadatnak.
Én mindig gyönyörködöm benne. Varázslatosan bánik az ecsettel! Mindig más és más. Nincs két egyforma festménye.
Hűvös Éjszaka harmatcseppekkel siratja munkája elmúlását. Könnyei nem hiábavalóak, édes nektár a száraz földnek, gyöngyöző frissesség a szomjazó növényeknek.
Nap kérdőn rám tekint és én bólintok: kezdődhet a színek varázslata.. A kék, piros, sárga minden árnyalata bekúszik az égboltra.
Pirkadat? Derengés? Hajnal hasadása?
NEM! Ez maga a Nap, ahogy életre kelti a Földet, megfestve a nyugalmat, a békét, az örökkévalót.
Pillantásom a Szél felé fordul. Indulhat reggeli körútjára. Az álmokat ringató éj sötétjének maradékát friss fuvallatként tereli tova, messzire.
Közeledik az utolsó felvonás.
Képzeletbeli partitúrák lapjainak zizzenése hallatszik.
Egy pillanatra elcsendesül a mindenség.
Nap büszkén felemeli fejét, arany színekbe borítva a világot. Hosszúra nyúlt árnyak húzzák vissza ijesztő karmaikat, ahogy sötét otthonukat felfedezi a fény. Madarak kórusa tiszta, égi zenével köszönti a Reggel ragyogását, mely most már visszavonhatatlanul rabul ejti földi birodalmát.
Elcsendesül a reggel kórusa, halkan átadjuk helyünket a Nappalnak. Kezemet kezébe simítom minden találkozáskor, egymást érintve búcsúzunk holnapig.
Ennyi választ el bennünket, egy érintés, egy röpke pillanat.... az ébredések varázsa.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások
Szeretnék gratulálni az összes eddigi írásod csodálatos,
de talán ez a legszebb és legelragadóbb az összes közül.Nagyon ügyes vagy ........ :heart_eyes:
Nem csalódtam, sajna csak most olvastam el.
Puszi Zillaszivem!