Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Apa a város (falu) terén, a Perfidy Square egyik kis tömbházában lakott, a földszinten. A tér nem volt nagy, és a felét elfoglalta a könyvtár. Calebbel beléptünk a tömbház központi kertjébe, és elindultunk a körlépcsőn. Apáé volt a második lakás. Becsöngettem.
- Pillanat! – kiáltotta ki apa, és nem sokkal később kitárta az ajtót. Kék szemében leheletnyi öröm csillant.
- Eljöttél? Davelgh már itt van. Szia Caleb - mondta vidáman. Rég láttam mosolyogni, most azonban szája...
- Pillanat! – kiáltotta ki apa, és nem sokkal később kitárta az ajtót. Kék szemében leheletnyi öröm csillant.
- Eljöttél? Davelgh már itt van. Szia Caleb - mondta vidáman. Rég láttam mosolyogni, most azonban szája...
FIGYELEM! Ezzel senkit nem szeretnék megbántani. Az egész tudomásom szerint az én fantáziám szüleménye, bár az alapok valósak hozzá!
- Julie! Ébredj! Csodaszép napra virradt! – Édesanyám ül az ágyam szélén, és mosolyogva ébreszt fel. Van valami oda nem illő a mosolyában, valami... valami leírhatatlan, mélyről jövő. Érintése is más, óvatosabb, féltőbb. Aggodalommal tölt el mindez. Olyan törékenynek tűnik, olyan védtelennek, mintha egy nagyobb szellő is elfújhatná. Barna szemeiben aggodalom és fájdalom keveréke tükröződik.
- Készítek neked reggelit. Nemsokára tíz óra, és itt lesz Tom.
Mielőtt kimenne, még...
- Készítek neked reggelit. Nemsokára tíz óra, és itt lesz Tom.
Mielőtt kimenne, még...
- Mi a helyzet, kolléga? – kérdezte Fekete az egyik járőrt.
- Semmi jó, uram – hangzott a fiatal rendőr válasza. – Egy férfi van bent, és folyamatosan tüzel ránk, legalább két pisztollyal. Azóta, hogy megálltunk.
- Értem – az őrnagy Mezeihez fordult. – Kétfelé oszlunk. 2-es, 3-as és 5-ös velem jön, a többiekkel menj balról! Behatolunk! Világos?
- OK – felelte a százados. – Gyerünk, srácok!
- Semmi jó, uram – hangzott a fiatal rendőr válasza. – Egy férfi van bent, és folyamatosan tüzel ránk, legalább két pisztollyal. Azóta, hogy megálltunk.
- Értem – az őrnagy Mezeihez fordult. – Kétfelé oszlunk. 2-es, 3-as és 5-ös velem jön, a többiekkel menj balról! Behatolunk! Világos?
- OK – felelte a százados. – Gyerünk, srácok!
- Nem érdekel! Ha tudni akarod, ez IGAZ szerelem, nem olyan rózsaszín-habos, mint amilyen a miénk volt!
- Ezt meg se kérdőjeleztem…- a férfi csak lopva mosolyodott el. – De azért mégis. Érdekelne ki az új lovagod, és hogy milyen…
- Ha tudni akarod, százszor jobb, mint te voltál! Figyelmes, jóképű, odaadó, és az is érdekli, hogy nekem mikor van orgazmusom, nem csak hogy neki!
- És minden bizonnyal nagyon magas is… Mostanában csak lapos sarkúakat viselsz…
- Ezt meg se kérdőjeleztem…- a férfi csak lopva mosolyodott el. – De azért mégis. Érdekelne ki az új lovagod, és hogy milyen…
- Ha tudni akarod, százszor jobb, mint te voltál! Figyelmes, jóképű, odaadó, és az is érdekli, hogy nekem mikor van orgazmusom, nem csak hogy neki!
- És minden bizonnyal nagyon magas is… Mostanában csak lapos sarkúakat viselsz…
Hex hat évvel idősebb bátyja, Vis őrmester volt a századnál, Lis, a húga, pedig egy egyszerű közkatona volt. Ő csak néhány hetes kiképzést kapott, így aztán magasabb rangot nem is szerezhetett. Hex szerette volna a saját alakulatánál tudni húgát, akit viszont a század törzs- és főtörzsőrmesterei nem engedélyeztek, mondván családtag és kivételes helyzetbe kerülne az ilyen közvetlen irányítás esetén...
Ülök egy sörözőben. Magas fa asztalok. Olyan, mint a West End első emeletén középen. Szeretek azokba mindig beleülni.
Körülöttem nők. Mindet ismerem. Te nem vagy ott. A mellettem ülő kicsit karakterben hasonlít arra a nőre, akiről már meséltem. A bárból. Éva 33 éves. Nyomul rám. Én flörtölök vele. Azért a szemem a bejáraton van, hátha jössz már, de nem jössz...
Körülöttem nők. Mindet ismerem. Te nem vagy ott. A mellettem ülő kicsit karakterben hasonlít arra a nőre, akiről már meséltem. A bárból. Éva 33 éves. Nyomul rám. Én flörtölök vele. Azért a szemem a bejáraton van, hátha jössz már, de nem jössz...
Futok a villamos után. Felszállok. Bemegyek középre. Olyan jó ott támaszkodni.
Szemben áll velem. Nekidőlve a kapaszkodónak.
Tetszik. Félszeg. Feszült. A hüvelyk ujjával simogatja a kezét. Nézem.
Ő kifelé néz az ablakon. Mereven. Aztán vissza. Félve rám néz. Rögtön elkapja a tekintetét, mikor látja, hogy még mindig nézem...
Szemben áll velem. Nekidőlve a kapaszkodónak.
Tetszik. Félszeg. Feszült. A hüvelyk ujjával simogatja a kezét. Nézem.
Ő kifelé néz az ablakon. Mereven. Aztán vissza. Félve rám néz. Rögtön elkapja a tekintetét, mikor látja, hogy még mindig nézem...
Kiültem az erkélyre. Gondoltam, nagyobb baj már úgysem lehet. Keresztbe tett lábbal terpeszkedtem, felvéve a tökéletesre csiszolt ’nekem teljesen mindegy’ pózt és a hozzá társuló ’csinálj, amit akarsz’ arckifejezést. Slukkoltam egyet az előbb még előttem heverő olcsó cigarettából, és bámultam felfelé a csillagokra. Magamban megmosolyogtam a jelenetet. Impresszionista, az kéne még! Kész őrület. Most komolyan, szerinted engem érdekel? Engem? Ugyan már. Hiszen felnőttek vagyunk...
Az orvos fáradtan letelepedett a kopott, de tisztára sikált asztalhoz. Az asszonyra emelte tekintetét:
– Torokgyík.
– Jézusom! – rogyott a hokedlire az asszony.
– Nincs időnk a kesergésre! Ezzel kenegesse a gyerek torkát, legalább óránként! – rakott le az asztalra egy üvegcsét.
– Ez segít?
– Reménykedjünk.
– Köszönöm doktor úr… nagyon röstellem, hogy nem tudok fizetni, de majd ledolgozom.
– Ne ezzel foglalkozzon, hanem a gyerekkel...
– Torokgyík.
– Jézusom! – rogyott a hokedlire az asszony.
– Nincs időnk a kesergésre! Ezzel kenegesse a gyerek torkát, legalább óránként! – rakott le az asztalra egy üvegcsét.
– Ez segít?
– Reménykedjünk.
– Köszönöm doktor úr… nagyon röstellem, hogy nem tudok fizetni, de majd ledolgozom.
– Ne ezzel foglalkozzon, hanem a gyerekkel...