Futok a villamos után. Felszállok. Bemegyek középre. Olyan jó ott támaszkodni.
Szemben áll velem. Nekidőlve a kapaszkodónak.
Tetszik. Félszeg. Feszült. A hüvelyk ujjával simogatja a kezét. Nézem.
Ő kifelé néz az ablakon. Mereven. Aztán vissza. Félve rám néz. Rögtön elkapja a tekintetét, mikor látja, hogy még mindig nézem.
Nem kihívóan. Kíváncsian, figyelve. Ez egy megálló.
Oktogon.
A leszállókat figyeli. Elindulunk. Megint felém les. Most már nem tűnik olyan feszesnek. A lyukasztót bámulja.
Király utca.
Míg az ajtó nyitva van, addig néz. Én a lábbakkal vagyok elfoglalva, amik le-fel szállnak.
A villamos kis lökésekkel elindul. Hű majdnem elesek. Akkor biztos mosolyogna.
Lehajtja a fejét. Az ajkát kicsit megnyalja. Beleharap a szájába. Így zötyögünk. Én figyelem. A villamos megáll.
Ő felnéz.
Elindulok felé.
- Feszült vagy! - mondom.
Felkapja a fejét.
- Nem, nem!
Ijedt, kíváncsi tekintettel néz rám. Sokáig.
- Gondoltam, szólok – mondtam.
- Köszönöm - mosolyog.
- Látlak még? - kérdi hírtelen.
- Add meg a számod!
Előveszem a telefonomat. A kezébe adom. Rám néz. Lassan elveszi. Bepötyögi.
Sokszor felnéz, hogy lássa, komolyan gondolom e.
Nézem.
A kezembe rakja a telefont.
Blaha.
- Szia – mondja.
Mosolyog.
Leszáll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások
Potenciálisan akármi is lehet belôle, megjátszhatod a számokat a következô lottóhúzáson, soha nem lehet tudni.
De az is lehet, hogy a nagybácsi számát adta meg, aki egy 180 kilós szumó bajnok.
:0)
Tudod milyen volt az egész. Ülök. Meglát. Visszanézek. Tetszik. Odamegyek. Megadta a számát. Elköszönt.
Csak tények, és pont a mögötte lévő érzelmek hiányoznak, amiért drukkolnék nektek. Én például nem tudom, hogy néz ki az Oktagon és a Blaha. Sőt még azt se tudtam meg a lassú villamosos zötykölődés közepette, hogy milyen évszak van.
Ne csak tényeket írj le. Add át, amit a karaktered érez.
miböl gondolja bárki, hogy ez megtörtént?