Futok a villamos után. Felszállok. Bemegyek középre. Olyan jó ott támaszkodni.
Szemben áll velem. Nekidőlve a kapaszkodónak.
Tetszik. Félszeg. Feszült. A hüvelyk ujjával simogatja a kezét. Nézem.
Ő kifelé néz az ablakon. Mereven. Aztán vissza. Félve rám néz. Rögtön elkapja a tekintetét, mikor látja, hogy még mindig nézem.
Nem kihívóan. Kíváncsian, figyelve. Ez egy megálló.
Oktogon.
A leszállókat figyeli. Elindulunk. Megint felém les. Most már nem tűnik olyan feszesnek. A lyukasztót bámulja.
Király utca.
Míg az ajtó nyitva van, addig néz. Én a lábbakkal vagyok elfoglalva, amik le-fel szállnak.
A villamos kis lökésekkel elindul. Hű majdnem elesek. Akkor biztos mosolyogna.
Lehajtja a fejét. Az ajkát kicsit megnyalja. Beleharap a szájába. Így zötyögünk. Én figyelem. A villamos megáll.
Ő felnéz.
Elindulok felé.
- Feszült vagy! - mondom.
Felkapja a fejét.
- Nem, nem!
Ijedt, kíváncsi tekintettel néz rám. Sokáig.
- Gondoltam, szólok – mondtam.
- Köszönöm - mosolyog.
- Látlak még? - kérdi hírtelen.
- Add meg a számod!
Előveszem a telefonomat. A kezébe adom. Rám néz. Lassan elveszi. Bepötyögi.
Sokszor felnéz, hogy lássa, komolyan gondolom e.
Nézem.
A kezembe rakja a telefont.
Blaha.
- Szia – mondja.
Mosolyog.
Leszáll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
Potenciálisan akármi is lehet belôle, megjátszhatod a számokat a következô lottóhúzáson, soha nem lehet tudni.
De az is lehet, hogy a nagybácsi számát adta meg, aki egy 180 kilós szumó bajnok.
:0)
Tudod milyen volt az egész. Ülök. Meglát. Visszanézek. Tetszik. Odamegyek. Megadta a számát. Elköszönt.
Csak tények, és pont a mögötte lévő érzelmek hiányoznak, amiért drukkolnék nektek. Én például nem tudom, hogy néz ki az Oktagon és a Blaha. Sőt még azt se tudtam meg a lassú villamosos zötykölődés közepette, hogy milyen évszak van.
Ne csak tényeket írj le. Add át, amit a karaktered érez.
miböl gondolja bárki, hogy ez megtörtént?