Futok a villamos után. Felszállok. Bemegyek középre. Olyan jó ott támaszkodni.
Szemben áll velem. Nekidőlve a kapaszkodónak.
Tetszik. Félszeg. Feszült. A hüvelyk ujjával simogatja a kezét. Nézem.
Ő kifelé néz az ablakon. Mereven. Aztán vissza. Félve rám néz. Rögtön elkapja a tekintetét, mikor látja, hogy még mindig nézem.
Nem kihívóan. Kíváncsian, figyelve. Ez egy megálló.
Oktogon.
A leszállókat figyeli. Elindulunk. Megint felém les. Most már nem tűnik olyan feszesnek. A lyukasztót bámulja.
Király utca.
Míg az ajtó nyitva van, addig néz. Én a lábbakkal vagyok elfoglalva, amik le-fel szállnak.
A villamos kis lökésekkel elindul. Hű majdnem elesek. Akkor biztos mosolyogna.
Lehajtja a fejét. Az ajkát kicsit megnyalja. Beleharap a szájába. Így zötyögünk. Én figyelem. A villamos megáll.
Ő felnéz.
Elindulok felé.
- Feszült vagy! - mondom.
Felkapja a fejét.
- Nem, nem!
Ijedt, kíváncsi tekintettel néz rám. Sokáig.
- Gondoltam, szólok – mondtam.
- Köszönöm - mosolyog.
- Látlak még? - kérdi hírtelen.
- Add meg a számod!
Előveszem a telefonomat. A kezébe adom. Rám néz. Lassan elveszi. Bepötyögi.
Sokszor felnéz, hogy lássa, komolyan gondolom e.
Nézem.
A kezembe rakja a telefont.
Blaha.
- Szia – mondja.
Mosolyog.
Leszáll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Potenciálisan akármi is lehet belôle, megjátszhatod a számokat a következô lottóhúzáson, soha nem lehet tudni.
De az is lehet, hogy a nagybácsi számát adta meg, aki egy 180 kilós szumó bajnok.
:0)
Tudod milyen volt az egész. Ülök. Meglát. Visszanézek. Tetszik. Odamegyek. Megadta a számát. Elköszönt.
Csak tények, és pont a mögötte lévő érzelmek hiányoznak, amiért drukkolnék nektek. Én például nem tudom, hogy néz ki az Oktagon és a Blaha. Sőt még azt se tudtam meg a lassú villamosos zötykölődés közepette, hogy milyen évszak van.
Ne csak tényeket írj le. Add át, amit a karaktered érez.
miböl gondolja bárki, hogy ez megtörtént?