Ülök egy sörözőben. Magas fa asztalok. Olyan, mint a West End első emeletén középen. Szeretek azokba mindig beleülni.
Körülöttem nők. Mindet ismerem. Te nem vagy ott. A mellettem ülő kicsit karakterben hasonlít arra a nőre, akiről már meséltem. A bárból. Éva 33 éves. Nyomul rám. Én flörtölök vele. Azért a szemem a bejáraton van, hátha jössz már, de nem jössz.
Megcsókol. Szörnyű! Szúr a szája körül. Mintha egy pasival csókolóztam volna, aki nem borotválkozott.
A következő kép már az, hogy ülünk egy autóban.
Sokan. Alig férünk el. Végre kiszállunk. Tél van. Nagyon hideg. Havas minden. Ja! Síelni megyünk. Este van. Várni kell még.
A többiek pakolásznak az autóban, mindenki keres valamit. Előkerül egy másik jármű is, amiben sok-sok könyv van.
Egyik kocsiból a másikba pakolnak. Én állok értetlenül. Menni akarok síelni. A válasz ugyanaz mindig. Majd holnap...
Majd állok a nővéremmel egy szobában.
Egy matrac van a földön. Egész jó kis szoba...
Kedélyesen magyarázza, hogy van egy helyes csaja, akivel nagyon jókat kefél. Kimegyünk a konyhába, mutatja az asztalt, itt is. Az ő szobájában, a földön, az ágyon, a falnál...
Aztán visszamegyünk az én szobámba.
Mutatja, hogy a matracon is...
Röhög. Nekem kezd nagyon rossz lenni a dolog. Kérdezem tőle.
Most tényleg itt is?
Az én matracomon?
De miért kellett itt is?
Csak annyit mondd erre, hogy azért, mert az én csajom, akit kefélget,
és ő a matracomon is szerette volna csinálni vele...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások
Persze csak álom.
De a kakukk az, aki beköltözik mások fészkébe.
Amúgy megmagyarázom a nevemet mert az újak nem ismernek:
M a kedvenc betűm, mert olyan nehéz leírni
A névelő, mint a B de a B ott van bogumil nevében ezért nem használom
L az L benne van a kedvenc írón nevében, ezért vettem át
E a kedvenc barátom Emese, fiú és lány is egyszerre, az ő tiszteletére használom az E betűt
Világos? A sorrendet megcseréltem, hogy ne ismerjenek fel a felvonuláson.