Történetek

Malek egy gödör alján üldögélt. Egészen pontosan egy meszesgödör nedves talaján, és az üreg falát bámulta.
A falon göcsörtök sorakoztak, egymástól szabálytalan távolságban, s szivárogtak belőlük bizonyos nedvek. Odafönn az ég egy tompaszürke darabkája világolt. Malek üres tekintettel nézte, igyekezett elfeledni a sportszakértő hófehér ingét, melynek látványa agyába égett, míg kedvencei elvesztették a meccset...

- Ishida?- kérdeztem meglepődve, aztán rápillantottam. Ő volt az.
- Szia Walesz - mosolygott rám. - Azt hiszem, ezt elejtetted.
Ezután odaadta nekem a földről a könyvet. Teljesen elpirultam.
- Köszönöm... Ishida... - rebegtem.
- Halálos keringő? - kérdezte, a könyvre pillantva.
- Igen. Egy fiúról és egy lányról szól - kezdtem el magyarázni -, akik vámpírok. És mind a ketten szerelmesek egymásba, de... nem tudják. És egy nap az iskolában rendeznek egy bált,...

Összeölelkezve ülünk. Mellem a mellkasodnak nyomódik. Farkad pedig a hasam alját cirógatja. Szememben újra kigyullad a tűz. A tűz, amelyről mind a ketten tudjuk, hogy csak örömet fog okozni nekünk. Lassan az ágyra döntesz. Kezed végighúzod az ajkamtól, le egészen a puncimig majd vissza...

...Ilyennek éreztem ezt az utazást, és szívem legmélyén tudtam, hogy ezt az emléket nem veheti el tőlem senki, de most mégis úgy éreztem, hogy mindenkivel meg akarom osztani ezeket a kellemes perceket.

- Mielőtt elítélnének, kérem, figyeljenek… - azzal lehúzta egyik kesztyűjét a kezéről, a tömeg pedig elcsendesedett, és egy emberként meredtek az öregre. Bár nem hitték, kíváncsiak voltak, mi fog történni. – Tudják - vette át újra a szót az öreg –, az mondják, hogy az unikornisok a tisztalelkű embereket megajándékozzák, ha úgy ítélik helyesnek. Én ezt kaptam tőlük – mutatott kesztyűtlen kezével a csillogó kis gúlára...

Én csak nézem őt. Nem tudom, mit akar. Nem tudom, hova tenni. Félek, félek a kedvességétől, félek, hogy bántani fogom őt is mint .... Nem válaszolok, megfordulok és indulnék, de ő elém áll.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ha régi sebeket téptem fel. Nem akartam. Tudom, mit érzel és hidd el, nem jó, ha magadban tartod, jobb, ha megosztod valakivel.
- Semmit sem tudsz rólam, nem tudod min mentem keresztül, nem tudod, hogy mi történt velem. Nem is ismerlek. Mit akarsz tőlem? –...

A lány összerezzent csendes magányában. Pedig nincs egyedül a szobában. Barátja ott fekszik mellette és dühös rá. Vagy már alszik? Hangosan szuszog és teljesen mozdulatlan. A beszűrődő fényben a lány arca tisztán látszik. Ha a fiú ébren van, biztosan látja, ahogy a szeme megcsillan a fényben. A lány próbált hangtalanul lélegezni... Most hirtelen valami éles, forró bizsergést érzett a szíve legmélyén. Eszébe jutott az a mondat, amit aznap a fiú mondott neki a vonaton:
"Jobb...

- Mi baj? - kérdezte, miközben a nagy tölgyfát bámultuk az ablakból.
- Fogalmam nincs. Nem tudom - mondtam. Csönd honolt, miközben egymást bámultuk.
- És mi fáj a legjobban?- tette fel a kérdést a nagy csöndben.
- Hogy itt kellett hagynom ezt az iskolát egy szarabbért. Elvesztettem egy hadsereg tanárt, akik sokat jelentettek az életemben. Elvesztettem az iskolával együtt a barátaimat is. Mindenkit. És nem tudom őket visszahozni, SOHA...

- Gondolkoztál?
- Igen – mondom beletörődéssel. – Készen állok. De nem akarom, hogy a családom legyen az első. Nem rajtuk akarok gyakorolni.
- Legyen hát úgy, ahogy te akarod. Válassz áldozatot, és én majd mindenben segítek.
- Már kiválasztottam.
- Értem, holnap kereslek, és hozzákezdünk az átformálásodhoz...

- Nos, akkor vágjunk bele, emberek! – kezdte Fekete Zoltán. – Lényegében ez egy három hetes kiképzés lesz, amely gyakorlati vizsgával zárul. A felügyeletet a századossal együtt biztosítjuk. Néhány kiképző külsős személy lesz, ezt előre megmondom. De ami a kulcs a sikerhez. Mivel már nagyjából tudják az alapokat egymásról és a feladatról, jobb lesz, ha így, nyolcasban megpróbáljuk a könnyebb kommunikációt. Mindegy, hogy miként szólítjátok egymást, de én tegeződni fogok, bár a tiszteletet...