Kommandósok III. - Kiképzés, vizsga, bevetés

Június 28-a, a kiképzés első napja, reggel fél nyolc. Fekete Zoltán őrnagy a Szolnoki Rendőrkapitányság Tallinn-városrészben álló épületének kapuja előtt várakozott nem sokkal az után, hogy megérkezett, és beállt kocsijával a parkolóba.
Nem messze tőle egy helyi autóbusz-megálló helyezkedett el, ezt a területet figyelte, ahogy embereit várta. Aggodalomra nem volt oka, hiszen tudta, hogy Mezei Ákos elment Kohári Anettért Ceglédre, mivel a lány még nem talált magának albérletet, illetve állandó lakást. A többi újonc érkezésében pedig biztos volt.

Hét óra harmincnyolc perckor tűnt fel egy „3” – as jelzésű helyi járat, amelyről öt újonc akciós szállt le a hátsó ajtóknál. Németh Csilla, Varga Judit és Nárai Szabolcs a csuklórész mögött, míg Gál Péter és Vajda Gábor leghátul. A fiatal rendőrök vidáman sétáltak parancsnokuk felé kisméretű hátizsákjaikkal. Mind kezet fogtak tisztelgésük után az őrnaggyal, kibeszélték a hétvégét, majd a leendő mesterlövész, Gál Péter fordult oda a felettesükhöz.
- Őrnagy úr, hol van Mezei százados és Kohári Anett hadnagy?
- Hamarosan megérkeznek – hangzott a válasz – a százados elment a kollegináért, mivel a kisasszony még nem lakik itt, a városban.
A srác bólintott, és szükség sem volt további kérdésekre, mert ekkor éles dudaszó hangzott fel, és meglátták az érkező Suzuki Vitara típusú kocsit. Annak nyomában átsétáltak a kapun, megvárták a kiszállókat, majd felmentek a tisztek irodájába, amely utólag a csapat egyik székhelye is lett. Ekkor jött az első meglepetés.
A két tiszt észrevette az újoncok döbbenetét, amire előre felkészültek, az ok ugyanis számukra egyszerű volt. Az iroda azon sarkában, ahová múlt heti érkezésükkor lerakták felszereléseiket, most nyolc közepes méretű, névtáblákkal ellátott kartondobozt vettek észre.
- Mi van a dobozokban, őrnagy úr? – kérdezte Németh Csilla azok elosztása után.
- Bontsák ki, és meglátják! – hangzott a válasz Feketétől.
A dobozok tartalma kiváltotta az újoncok meglepetését, mivel a gyakorló felszerelést tárolták bennük. Ez egy pár fekete bakancsból, ugyanolyan színű nadrágból, fehér „RENDŐRSÉG – POLICE” feliratú sötétkék pólóból, és hasonló feliratos kék dzsekiből állt.
- Most kérném meg a hölgyeket, hogy menjenek a szomszéd helyiségbe, és ott öltözzenek át, majd rakják be civil ruháikat a dobozokba, amíg az urakkal mi is megtesszük ezt itt! Nemsokára találkozunk! Köszönöm!
Az őrnagy utasítása után pár perccel már valamennyi rendőr készen állt a kiképzés megkezdésére, így immár gyakorlóruhában mentek át a kapitányság területének szélén álló kisépület eligazító termébe, ahol leültek, és elővették jegyzetfüzeteiket, és íróeszközeiket.
- Nos, akkor vágjunk bele, emberek! – kezdte Fekete Zoltán. – Lényegében ez egy három hetes kiképzés lesz, amely gyakorlati vizsgával zárul. A felügyeletet a századossal együtt biztosítjuk. Néhány kiképző külsős személy lesz, ezt előre megmondom. De ami a kulcs a sikerhez. Mivel már nagyjából tudják az alapokat egymásról és a feladatról, jobb lesz, ha így, nyolcasban megpróbáljuk a könnyebb kommunikációt. Mindegy, hogy miként szólítjátok egymást, de én tegeződni fogok, bár a tiszteletet elvárom. Ha viszont valamely külsős kolléga lesz velünk engem és Mezei századost szigorúan csak uramnak, szólíthattok! Érthető?

A fiatal rendőrök először egymásra, majd parancsnokukra nézve bólintottak, jelezve, hogy megértették a tiszt instrukcióit. Az őrnagy elégedetten mosolyodott el.
- Akkor kezdjük, fiúk, lányok. A támogató alosztály, amelyet alkotnánk lényegében bevetési egység, de nem teljes akciós jogkörrel. Másodosztályú csoport, amely inkább csapatszolgálatra alkalmas. A kiképzés viszont ún. „gyorstalpaló”, tehát nem lesztek akciósok pusztán a vizsga után, hanem a szolgálati teljesítményünktől függ a valódi kinevezésünk ideje. Remélem, ennek ellenére is élvezni fogjátok!

Az első hét az alapok megismerésével telt. Ez alatt leginkább a jogi és elméleti körülményekkel ismerkedtek a leendő kommandósok. Az előadások leginkább a fő-, illetve szakközépiskolai órákra emlékeztettek, mivel leginkább intézkedéstaktikai, és eljárási helyzetszituációkat gyakoroltak, igaz szóban, vagy írásban. A következő két hetes periódus már izgalmasabb volt, mivel a külsős kollégák valamint Mezei Ákos százados, a parancsnokhelyettes a különböző fegyverek használatát, akció- és önvédelmi taktikákat oktattak a csapatnak. Ezek mellett jöttek a tárgyaló, adatgyűjtő, és bizonyító eljárások is. Az utolsó napra már rutinosan hajtották végre a jelöltek az összes lehetséges helyzetszituációt, amit csak a kiképzők kitaláltak számukra.
A kiképzés befejezése előtt a csapat még egyszer végighallgatta a rájuk nézve legfontosabb különbséget besorolásukról a kapitányság kötelékében.
- Ne feledjétek el azt, ami a százados által elmondott tények lényege. A mi osztagunk bevetési – támogató egység, tehát ugyanolyan felszerelést kapunk majd, mint amelyet a Pelikán – csoport használ. Senkinek nem beszélhettek a valódi beosztáso-tokról, azzal pedig be ne kavarjatok, hogy bárkinek elfecsegitek, hogy kommandósok lesztek. Főleg azt ne képzeljétek, hogy terrorelhárítók vagytok, mert az a csapat a fővárosban állomásozik, a neve pedig REBISZ Terrorelhárító Szolgálat, a legelitebb rendőri egység az országban. Világos?
- Megértettük uram! – jött a kórusszerű válasz, amely után az őrnagy elégedetten indult el Kemény alezredes irodája felé.

Július 17-én, a kiképzés utolsó napjának késő délutánján lépett be Fekete őrnagy Kemény Aladár alezredes irodájába.
- Üdv főnök!
- Szevasz! Mi a helyzet?
- A csapat felkészült, már csak az engedélyedre várunk a gyakorlati vizsga végrehajtásához, meg hogy az hol legyen?
- Rendben, engedélyezem. Szólok Füredi századosnak, hogy készítse a gyakorlati házat, meg a fegyvereket! De előtte annyi a kérdésem, hogy mikorra tervezed a felmérést az újoncaid számára?
- Legkésőbb a hónap végéig, de jobb lenne még ezen a héten letenni!
- Meglátom, mit tehetek az ügyben. Végeztünk?
- Igen, és köszönöm – az őrnagy tisztelgett, indulni készült.
- Minden jót! – a tiszt elment, az alezredes pedig a telefonért nyúlt.
Öt perccel később Fekete Zoltán már egy üres lapot tett le az asztalára.
- Írjátok fel a telefonszámaitokat, azután hazamehettek! Az alezredes hamarosan elintézi a vizsgát, pár napon belül felhívlak titeket. Aztán akció!


A nyolc rendőr otthonában gondolkodott addig, amíg 21-én este egymás után
csörrentek meg a mobiljaik. Az értesítés volt, amelyre oly izgatottan vártak, mely szerint gyülekező másnap délelőtt 11 órakor a kapitányság előtt.

Július 22-e csütörtök, a vizsga napja. Az egység összes tagja időben érkezett, de többen már fél tizenegy körül a kapunál várakoztak, ahol érezhető volt köztük a feszültség. Mind a férfiak, mind a nők között láthatóak voltak az izgalom és a pörgő adrenalin jelei, pedig még a helyszín közelében sem voltak.
Pontban tizenegy órakor engedték be a csapatot a kistárgyalóba, ahol átvehették a vizsga lebonyolításához szükséges beavatkozó felszerelésüket, valamint a golyóálló mellényeiket. Amint átöltöztek, már várta őket egy zárt, szolgálati mikrobusz, amely kivitte őket a város Üdülőterület nevű részére. Érkezésük után rögtön észrevették, hogy az egyik utcát már civil, és járőrautók zárták le.
- Na emberek, itt a feladat – kezdte Fekete őrnagy a kiszállás, és a helyszíni egyeztetés után. – Két vagy három ember drogkereskedelemmel foglalkozik az utolsó előtti házban. Le kell kapcsolnunk őket, lehetőleg gond nélkül. Az épület tervrajza szerint első, és hátsó kijárat is van. Nem tudjuk, hogy számítanak-e a rajtaütésre, sem azt, hogy milyen fegyvereik vannak. Egy dologra különösen figyeljetek: a ház mögött nem messze ott az Alcsi – Holt – Tisza, nehogy beletévedjetek. Cél a mielőbbi elfogás és lefoglalás. Mi leszünk a jófiúk, de a bűnözők is kollégák, a bűnügyi osztályról. Az akciót a vezetés végignézi a rejtett kamerákon át. Fegyvert csak végszükségben használunk! Világos? Kezdjük!
A csoport gyorsan eltervezte az akciót, amely során két irányból csapnak majd le. A felkészülés után átvették festékgolyós pisztolyaikat, és izgatottan vártak addig, míg a többiek is elkészültek.

Déli tizenkét óra. Az akciócsoport tagjait szállító, csukott Ford Transit típusú mikrobusz a célobjektumtól pár méterre, takarásban áll meg. A nyolc, maszkos kommandós közül öten elölről, míg hárman hátulról közelítenek. A szemből támadó csapat hangtalanul halad a kapun át a főbejárathoz, míg a hátsó raj elhelyezkedik. Gyors egyeztetés, majd egy intés a jel. Nárai Szabolcs meglendíti a kezében lévő faltörő kost, az ajtó beszakad, ő maga hátrébb ugrik. Az 1-es csoport, Feketével az élen, beront a házba.
Bent az épületben három bűnügyi vizsgáztató tartózkodott, amikor a különleges osztag behatolt. A hangos, „Rendőrség! Ne mozduljanak! Feküdjenek a földre! Kezeket tarkóra!” kiáltásokra ugyan ketten megpróbálták előkapni fegyvereiket, de erre a kommandósok nem hagytak időt, és rögtön legyűrték a rosszfiúkat. A harmadik célszemély azonban kivágta a hátsó ajtót, de ekkor Mezei Ákos, Németh Csilla és Vajda Gábor is felfigyelt rá.
- Rendőrség! Álljon meg! – üvöltött Vajda a gyanúsítottra. A férfi előkapta pisztolyát, de lőni már nem tudott, mert Németh megelőzte, és egy pontos láblövéssel ártalmatlanná tette. A három rohamcsoportos egy szempillantás alatt megbilincselte a fickót, majd talpra állították a még ekkor is ellenálló személyt.
- 2-es az 1-esnek! Hátsó ajtó biztosítva, célszemély semlegesítve, őrizetben! – jelentett Mezei, mire rögtön jött a válasz.
- Itt az 1-es! Vettem, főbejárat szintén biztosítva, két célszemély őrizetben! – hallatszik Fekete őrnagy hangja, amint először a századosnak, majd Kemény
alezredesnek adott tájékoztatást. – Az épület tiszta! Jöhetnek a helyszínelők, meg a
rabszállítók! Azt hiszem, végeztünk, uram!
- Az akciónak vége, a vizsgát befejeztük! – válaszolta a kapitány. – Minden egység térjen vissza az eredeti szolgálati helyére! Találkozunk a bázison!
A rendőrök elhagyják a terepet, az utolsók a rendezők, akik helyreállítják a bedöntött ajtót, és lezárják a házat, végül visszaengedik a lakókat az utcára, akik már hozzászokhattak a hasonló eseményekhez. A három, immár szabad bűnügyi nyomozó is visszatér, és a bilincseket visszaadják a csoport tagjainak. Gratuláló, elismerő szavak hangzanak. Végül az utca teljesen kiürül, miután az utolsóként induló autó is elhagyta a városrészt.

Délután fél háromkor Harkály János dandártábornok – főkapitány, Kemény Aladár alezredes, és több magas rangú tiszt az „agyközpont” – ban várta az új csapatot. Ők, nyolcan díszegyenruhában léptek be az ajtón. Felsorakoztak, tisztelegtek, majd pihenésben várták a következő fejleményeket.
- Nos emberek – kezdte a kapitány. – Az akciójukat tökéletesre értékeltük. Sikeresen elfogtak három dílert, és több kiló kábítószert is lekapcsoltak még értékesítés előtt. Így tehát a vizsgát érvényesnek minősítjük. Üdvözöljük önöket immár teljes joggal a Szolnoki Rendőrkapitányság kötelékében. Átvehetik új igazolványaikat és igazoló okleveleiket. Holnaptól felszerelést is kapnak támogató alosztályként, de addig válasszanak egy nevet maguknak! Most pedig kérem, hogy névsor szerint jöjjenek ide az iratokért! Kohári Anett!
A fiatal rendőrlány kilépett a sorból. Aláírta papírokat, kezet fogott a tisztekkel, majd ismét beállt a többiekhez. Következett Németh, majd Varga. Utánuk sorban Gál, Nárai, Vajda, Mezei százados, és Fekete őrnagy. Mikor a ceremónia véget ért és a főtisztek elmentek, az újonc akciósok boldogan borultak egymás nyakába. Az ölelésekből még a mogorva Feketének is jutott. A csapat egész délután ünnepelt, még végül már azzal a tudattal tértek haza, hogy ők egy új, elit csoport.

A hónap utolsó napjait a különleges egység végig a kapitányság épületében töltötte. Átvették új felszereléseiket, fegyvereiket, irodai és elektronikai berendezéseiket. Harmincadikán, péntek délelőtt eldőlt, hogy a csoport a „Róka” hívójelet veszi fel. Miután Kemény alezredes egyeztetett a főtisztekkel, rendelhettek egy tucat karjelvényt, amelyet közös megegyezés alapján terveztettek meg: sötétkék, fordított trapéz alakzat, a szabványos „Támogató Alosztály” felirattal, kis változással.
Délutánra használhatóvá tették az elektronikát, és megkezdték az adatfelvételeket. Hamar kiderült, hogy Varga sokkal gyorsabban intézkedik, mint a hivatalos nyilvántartó, így saját maguk írták össze a fontosabb adatokat. Ezt követően felvették a kék – fekete bevetési ruháikat, és a fekete golyóálló mellényeket. Az első napok viszonylag nyugodtan teltek.

Augusztus 2-án, hétfőn délután fél egykor szólalt meg először az iroda falán a riasztócsengő. Az akciócsoport azonnal nyitotta a szekrényeket, magukra öltötték a mellényeket, pisztolytáskákat, rádiókat, majd lerohantak a parkolóban várakozó mikrobuszhoz, amely öt perccel a riadó után már a helyszín felé száguldott.
Tizenkettő negyvennyolckor értek a célobjektumhoz. Fekete kiszállt, beszélt a helyi parancsnokkal, majd embereihez fordult, akik teljesen készen álltak.
- Nos, emberek figyelem! A III. emeletre megyünk a 19-es lakáshoz! Magányos fiatalember a célszemélyünk. Eredetileg csendháborítás miatt hívták ki a kollégákat, de amint ideértek, a fickó bezárkózott. Azóta nem enged be senkit. Vagy rábeszéljük, vagy kihozzuk, érthető? Merre menjünk, lépcső, vagy lift?
A csoport az előbbire szavazott, így a nyitott ajtón át, futva indultak felfelé, és pár perc alatt felértek a harmadikra. Ahogy elhelyezkedtek, Mezei szólalt meg.
- Figyelem, itt a rendőrség! A törvény nevében, felszólítom, a harmadik emelet tizenkilences számú lakásban tartózkodó személyt, hogy felemelt kézzel, lassan jöjjön ki! Ellenkező esetben kényszerítő eszközt fogunk alkalmazni!
- Mi a bajuk? Nem tettem semmi rosszat. Elmehetnek! – hallatszott bentről.
- Kérem uram, jöjjön ki!
- Menjenek el, vagy kinyitom a gázt, és meggyújtom, de akkor mind repülünk!
A hang alapján nem tudták megállapítani a célszemély lelkiállapotát, így Mezei Feketére nézett, aki beleszólt a rádiójába.
- Itt a R1! Az akcióparancsnokot kérem, sürgős!
- Hallgatom 1-es!
- A célszemély azzal fenyegetőzik, hogy megnyitja a vezetékes gáz csapját, és a kiömlő anyagot meggyújtva robbanást idéz elő. Utasítást kérek!
- Vettem! Értesítem a szolgáltatót, hogy kapcsolják ki az ellátást! Addig a környező lakásokat ürítsék ki, és próbálják megnyugtatni a férfit!
- Vettem, vége! R1 kilép!
A kommandósok és az egyenruhás járőrök sorban kopogtattak be az ajtókon, és rövid idő alatt kitessékelték a lakókat a panelház elé. Ez alatt Mezei Ákos végig a 19-es ajtó előtt lapult, és a kiszűrődő zajokat figyelte.
Egy óra húszkor megjött az értesítés, hogy nincs gázszolgáltatás a városrészben, így Fekete csoportja elhelyezkedett, és az őrnagy jelzett a századosnak.
- Uram, ez az utolsó figyelmeztetés! Ha nem jön ki, nekünk kell kihozni a lakásból!
- Tűnés, vagy repülünk! – jött a mindent eldöntő válasz belülről. A csapatnak nem volt más választása, mint a behatolás. Nárai belevágta a faltörő kost az ajtóba, és az egység két másodperc múlva már a lakásban volt.
- Rendőrség! Ne mozduljon! Feküdjön a földre! – üvöltötték rendőrök a megdermedt fiatalemberre, akit Németh és Kohári a padlóra szorított, hogy Varga megbilincselhesse, majd talpra állították.
- Maguk ketten! Gyorsan az ablakokat! – Fekete utasítását Gál és Vajda egy szempillantás alatt végrehajtotta, míg kolléganőik elvezették a gyanúsítottat. A földszinten, a liftből kiszállva alaposan megdöbbentették a többi lakót, amikor a férfit beültették az egyik járőrautóba, az pedig elszáguldott.
- Van veszteségük? – kérdezte az akcióparancsnok Némethtől.
- Nincs uram, küldheti a helyszínelőket! – a lány válasza utána három rendőrnő visszament a lakáshoz, ahol a többiek már szétnéztek.
- Semmi gyanús nincs itt, uram – jelentette Vajda Gábor. – Nem tudjuk, hogy mitől borult el a fickó agya ennyire.
- Értem – felelte az őrnagy. – Elvonulunk, mindjárt jönnek a biztosítók!
A csapat elhagyta a helyszínt, és visszatértek a kapitányságra.
Délután háromkor, mikor végeztek a jelentésekkel, Fekete elővett egy sima, üres lapot, és letette emberei elé az asztalra.
- A mai bevetés után világossá vált, hogy kódnevekre van szükség a lebukás elkerüléséhez, remélem, értitek. Van valakinek ötlete?
- ABC – rendhez mit szól, főnök? – kérdezte Kohári Anett.
Fekete egyenként nézett végig alakulatán, majd a többiekkel egyetértésben elfogad-ta a felosztást, azzal a kikötéssel, hogy Mezei Ákos százados parancsnok –helyettesként kapja a 8-as hívójelet.

Éppen végeztek az egyeztetéssel, amikor kopogtak a részleg ajtaján.
- Maszkokat fel! – utasította Fekete. – tessék!
Füredi József százados, két fegyverzeti tiszttel lépett be, akik egy, jókora ládát húztak maguk után kézikocsin, amely hivatalos pecséttel volt ellátva.
- Áh, az új csapat, gondolom. Megjött a hiányzó felszerelés!
- Mik érkeztek nekünk, kolléga? – nézett a tisztre Fekete.
- Egy pillanat, itt a lista. – Füredi egy összehajtott papírt vett elő, aláíratta az őrnaggyal, majd miután emberei kinyitották a ládát, elköszöntek, és elmentek.
- Na nézzük, miből élünk – mondta a parancsnok. – Segítsetek!
Leemelték a fedelet, majd többen is füttyentettek a látottakra. Sorban emelték ki a fegyvereket a ládából. 3 UZI, 4 SCORPIO géppisztoly, egy MOSBERG sörétes puska, több tucat hang- és villanógránát, hozzájuk tartozó kilövővel, valamint egy páncélpajzs került az asztalra.
- 2-es, van itt neked valami. Gyere csak ide! – Fekete szavára Gál Péter odalépett, és nem akart hinni a szemének. A láda alján egy, kifejezetten mesterlövészeknek való AMD-65-ös gépkarabély feküdt jó pár tár lőszerrel együtt. Az őrmester óvatosan emelte ki a precíziós fegyvert, amelyet a többiek is ámulattal néztek végig, mert tényleg teljesen át volt alakítva. A többihez hasonlóan elemlámpa volt rögzítve a cső végére, de egy kisebb lézerkereső is fel volt rá szerelve.
A különleges egység most már teljesen intakt támogató alosztály lett, amelynek felfegyverzett, és ellátott kommandósai még csak nem is sejtették, hogy milyen akciókban gazdag jövő áll előttük.

Folytatása következik...