Történetek

Tavaszba fulladt télben, göcsörtöstörzsű százéves tölgyek közt baktatva kézenfog a csönd. Vállon is vereget, mert mindent elrontottam, amit elrohantam, s ez ritka. Még a csöndnek is ritka. A madarak szerelmesen gazsulálnak mindenfelé, holott február derekán vagyunk még csak. Lovam ledobta rég a téli szőrét, a frissen sarjadt fűből harap időnként - persze nem díjazom túlzottan, mert századfordulós vonatkezdeményeket meghazudtoló döccenéssel áll meg ilyenkor...

Az eset nagyon megrázta a kisváros mindennapjait. Találgatni kezdtek, vajon mi lehet a gyilkosságok hátterében, és a fiú hirtelen átváltozása még inkább felborzolta a kedélyeket. Az emberek félni kezdtek. Nem tudtak semmilyen magyarázatot találni. A történtek furcsa módon nem rémítették meg a középkorú rendőrt, csak kíváncsisága nem ismert határokat. Lakásának dolgozószobájában lévő számítógépre vetette tekintetét, és csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy felcsatlakozzon az internetre......

Azután, mint a mesében, kétszer piros. Az asztal körül egyre többen lettek. Összes pénzét áttette a feketére. Még kétszer állt meg feketén az a nagyon szimpatikus golyó. A körömrágós fogta a zsetonjait, ami még volt, és izgatottan nézte, hogy mire készül. Ez lehetett neki az utolsó szalmaszál. Galamb a krupiénak jelezte, hogy mindet felteszi a piros tizenkettesre. A zsibogás elhalkult. Naná, azért ez már 320 000 dolcsi. A krupié odapislantott egy, a háttérben diszkréten megjelenő úriemberre,...

Miután az űrhajó landolt az „űrbázison”, a rabkísérő karon ragadta az elítéltet, és bevitte az épület főtermébe. Egy fotocellás ajtón keresztül jutottak be a hatalmas aulába, ahol rengeteg, rossz külsejű ember tolongott. Hosszú sorok álltak különböző pultok előtt, Alex úgy gondolta, ott lehet jelentkezni a játékokra, és nem is tévedett. A rabkísérő az egyik ilyen pult felé húzta a fiút, elhaladtak a sorok mellett, nem törődve a sorban állással...

Alakja ring, akár egy gyönyörű nő teste, csábító hatalmat gyakorol fölöttem, nincs menekvésem, elragad, én pedig engedem. Fellobbantja bennem a kéj lángját, de távolságot tart, nem tudom megérinteni, kényszeredett mosoly ül arcomra. S teste ring közel, de elérhetetlenül. Érzem teste melegét, de nem érinthetem bőrét. Szemem elé homályt von s e homályban csak őt látom, mert csak őt vagyok képes látni...

Vége... Voldemort meghalt. Harry kábultan bámul maga elé. Mi lesz ez után? Először is még többen fogják bámulni és elhalmozzák gratulációkkal,sikerült neki az,amit még Dumbledore se tudott megcsinálni: legyőzte Voldemortot. Na és kinek a segítségével? Pitonéval. Már tudta hogy miért bízott feltétlenül Dumbledore Pitonban. Piton családját megölte a Sötét Nagyúr. Nem kegyelmezett a még pár hetes csecsemőnek se: az ifjabb Peselus Pitonnak...

Akkor nyugodtam meg teljesen, amikor azt mondta, hogy ezt ő is átélte. Leült mellém és átölelt. Én éreztem és mélyen magamba is szívtam a bizalmát. Elindultunk sétálni mondta, hogy mutat valamit. Én izgatottan, de mégis félénken mentem mellette, bár úgy éreztem, hogy ha mellette vagyok, akkor semmi baj nem történhet velem...

A sokadik Arénajáték után találták ki, hogy a kétes ügyben halálraítélteket átküldik a Bolygóközi Arénába. Ha veszítesz, semmi gond, mert így is, úgy is meghaltál volna, ha viszont győzöl, kiszabadulsz: mintha az esküdtszék anno arra jutott volna, hogy ártatlan vagy. Ez az egyetlen esélyed, és hihetetlen, hogy megadatott! ...

Ki is lettem valójában? Hogy lehettem ilyen érzéketlen? Ma azért kell ölnöm, hogy felejtsek. Esküszöm, próbáltam megváltozni. Mégsem ment. Túl nagy volt a kín, szinte elviselhetetlen.
A célpontom valamit figyel. Meredten. Azt hiszem, pontosítom a kérdésem. Kicsodákat? Két kis esőkabát közelített.
A megbízóim egy szóval sem említették, hogy ennek az embernek gyerekei is vannak. Mit csináljak? ...

Nő (egy szobában, valahol a főváros szélén, egyedül.)
„A fenébe, hogy lehet egyáltalán így szeretni valakit, amikor tudom, hogy nem is lenne szabad. Két napja nem találkoztunk, s mintha egy éve lenne, úgy hiányzik.”

Férfi (valahol nagyon messze a fővárostól, nagyjából ugyanekkor.)
„Vajon mi lehet vele… olyan régen nem láttam. Furcsa érzés.” ...