Történetek

De ne ragadjunk le 1001 éjszaka meséinél, hiszen nemrég a piacra dobták a magyaros hétmérföldes csizmát. Tíz másodperc alatt tesz meg hét magyar mesebeli mérföldet, de egy baja van, kettő után leválik a talpa. És egy új talp árából kijön két pár hétmérföldes csizma. Nagyobb gond az a fránya tíz másodperc. Annyi idő alatt a termék simán kimegy a divatból, helyét átveszi egy vadi új...

Azt mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet pusztán egy vékony hajszál választja el egymástól. Nos, igen! Ezt már én is belátom. Kezdetben mérhetetlen haragot és utálatot éreztem. Nem voltam képes elviselni nyers és talán túlságosan őszinte modorát és jellemét. Elhatároztam, hogy többet a közelébe se fogok menni. Majd csak eltelik ez a hét szépen, gyorsan...

Ha te magad nem hiszel saját céljaidban, álmaidban akkor ne is számíts arra, hogy egy idegen kéz felkarol. Mindenki saját céljaiért törtet. Nem számít másnak az életed. Mit hagysz majd magad után? ...

Lehettem vagy tizennyolc éves, amikor az akkori barátnőm, egy általam intimnek gondolt pillanat alkalmával felnyerített! Hihi, ő még ilyen csálét nem látott. Önérzetemben súlyosan megsértve érdeklődtem miről is beszél, hiszen nekem eleddig semmi bajom nem volt a szaporító nyúlványommal. Mint a nagy vihogva-nyihogva előadott szövegből kiderült, a fitymám alul lenőtt...

Tavaszba fulladt télben, göcsörtöstörzsű százéves tölgyek közt baktatva kézenfog a csönd. Vállon is vereget, mert mindent elrontottam, amit elrohantam, s ez ritka. Még a csöndnek is ritka. A madarak szerelmesen gazsulálnak mindenfelé, holott február derekán vagyunk még csak. Lovam ledobta rég a téli szőrét, a frissen sarjadt fűből harap időnként - persze nem díjazom túlzottan, mert századfordulós vonatkezdeményeket meghazudtoló döccenéssel áll meg ilyenkor...

Az eset nagyon megrázta a kisváros mindennapjait. Találgatni kezdtek, vajon mi lehet a gyilkosságok hátterében, és a fiú hirtelen átváltozása még inkább felborzolta a kedélyeket. Az emberek félni kezdtek. Nem tudtak semmilyen magyarázatot találni. A történtek furcsa módon nem rémítették meg a középkorú rendőrt, csak kíváncsisága nem ismert határokat. Lakásának dolgozószobájában lévő számítógépre vetette tekintetét, és csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy felcsatlakozzon az internetre......

Azután, mint a mesében, kétszer piros. Az asztal körül egyre többen lettek. Összes pénzét áttette a feketére. Még kétszer állt meg feketén az a nagyon szimpatikus golyó. A körömrágós fogta a zsetonjait, ami még volt, és izgatottan nézte, hogy mire készül. Ez lehetett neki az utolsó szalmaszál. Galamb a krupiénak jelezte, hogy mindet felteszi a piros tizenkettesre. A zsibogás elhalkult. Naná, azért ez már 320 000 dolcsi. A krupié odapislantott egy, a háttérben diszkréten megjelenő úriemberre,...

Miután az űrhajó landolt az „űrbázison”, a rabkísérő karon ragadta az elítéltet, és bevitte az épület főtermébe. Egy fotocellás ajtón keresztül jutottak be a hatalmas aulába, ahol rengeteg, rossz külsejű ember tolongott. Hosszú sorok álltak különböző pultok előtt, Alex úgy gondolta, ott lehet jelentkezni a játékokra, és nem is tévedett. A rabkísérő az egyik ilyen pult felé húzta a fiút, elhaladtak a sorok mellett, nem törődve a sorban állással...

Alakja ring, akár egy gyönyörű nő teste, csábító hatalmat gyakorol fölöttem, nincs menekvésem, elragad, én pedig engedem. Fellobbantja bennem a kéj lángját, de távolságot tart, nem tudom megérinteni, kényszeredett mosoly ül arcomra. S teste ring közel, de elérhetetlenül. Érzem teste melegét, de nem érinthetem bőrét. Szemem elé homályt von s e homályban csak őt látom, mert csak őt vagyok képes látni...

Vége... Voldemort meghalt. Harry kábultan bámul maga elé. Mi lesz ez után? Először is még többen fogják bámulni és elhalmozzák gratulációkkal,sikerült neki az,amit még Dumbledore se tudott megcsinálni: legyőzte Voldemortot. Na és kinek a segítségével? Pitonéval. Már tudta hogy miért bízott feltétlenül Dumbledore Pitonban. Piton családját megölte a Sötét Nagyúr. Nem kegyelmezett a még pár hetes csecsemőnek se: az ifjabb Peselus Pitonnak...