Történetek

Még ANNO Krisztus előtt, Noé után, ahogy a bűbáj gyermekeim mondanák, mikor még pofonokkal kerestem a betevőt némely kulturális intézmény portásaként, kidikáztam egy kistesót, aki annyira be volt bélyegezve, hogy a Magyar Pósta négyszer körbevitte volna a földkörül ingyen...

"Vannak éjszakák, mikor a farkasok csendesek, és csak a hold az, ami üvölt."

Nem értettem, hogy kerültem erre a mocskos és elhagyatott helyre, és egyáltalán nem tudtam visszaemlékezni a tegnap estére. Abban biztos voltam, hogy szórakozni indultam, és az is eszembe jutott, hogy este kilenc körül indultam a közeli bárba, de ezek után, akárhogy erőltettem, az elmém nem nyílt meg nekem. A kétségbeesés hullámai kezdtek bekebelezni, és csak ültem a pocsolyában, meg sem próbáltam felkelni, és esetleg hazamenni. Reszkettem a fagyos levegőtől – akárhonnan is jött – és a...

- Oké, akkor most odamegyek hozzád, és nagyon szépen megkérlek, hogy vigyél haza, mert nem szeretnék kint fagyoskodni az utcán októberi hideg estén a buszra várva.
- Csak egyetlen egy feltétellel, ha idejössz, és újra kinöveszted a szárnyaimat.
- Naná, hogy kinövesztem! – vágta rá Andi, és megcsókolta finoman, szinte alig értek össze ajkaik. Majd egyre többet és többet csókolta a száját, míg végül a férfi szája utat nem engedett a nyelvének, mely vad táncba kezdett, közben...

Elhúzódik tőlem, és megindítja a zuhanyt. Elillant az „egymásra találtunk” érzés, most már én is feszélyezve érzem magam, hiszen igazából nem vele szerettem volna szeretkezni, egyszerűen csak kihasználtam a helyzetet. Finoman arrébb tolom, játékosan rámosolygok, és gyorsan lemosom magam. Gyengéden rácsap a hátsómra, és én könnyed kacajt hallatok, azon igyekezve, hogy könnyednek is látszódjak...

Azt hittem küzdeni fogok a halál ellen, de rájöttem: ha az embert eléri a vég már csak aludni vágy. De most nem aludhatok el, hisz oly sok mindent kell elmondanom neked, Rela. Szeretném, ha ezt az éjszakát a meghallgatásomra fordítanád...

Percekig némán meredtek egymásra. Valerie mondani szeretett volna valamit, de semmi ötlete nem volt. Ilyenkor mégis mit mondhatna az ember? Hülyén jönne ki, ha marasztalni kezdené… és bántotta is a tudat, hogy legszívesebben ezt tenné.
- Te tudod… a te életed…
- Így igaz… úgyhogy akár itt is hagyhatsz, ahogy előszeretettel szoktad... tudok vigyázni magamra! - ereszkedett vissza a könyökeire. Valerie összeszorította ajkait egy pillanatra, szemeit a szemben lévő falra szegezte......

Elégedetten ülök be az autóba. Végre megszereztem a mai újságot. Szükségem is lesz rá, ugyanis egész nap itt fogok ülni és unatkozni, mint minden nap. Július van, a legnagyobb hőség. Ilyenkor kéne a strandon lenni. Lehet, hogy mégis hallgatnom kellett volna anyámra és fogorvosnak menni, nem rendőrnek. Mostmár mindegy...

Mi ez az érzés? Miért nem múlik már el? A szívem összeszorul, apró darabokra törik, vérzik. Fuldoklom, görcsösen szorítom ökölbe a kezemet. Sikítok, ordítok, de hiába, senki nem hallja a hangom. A lelkem sikolyát. A szívem fájdalmát. Senki nem látja a sötétséget. Senki nem érzi a szorítást. Szenvedek. Sírástól ziláltan, hörögve térdelek a tükör előtt lehajtott fejjel. Képtelen vagyok szembenézni saját magammal...

A szexuális életük nem volt éppen tökéletes. Bár Jenő természetesen arról is mindent tudott, hogy hogyan kell egy nőt boldoggá tenni, a gyakorlatban azonban kifejezetten ügyetlen volt. Ezt azonban Zsóka nem merte megmondani a fiúnak, mert az igen büszke volt tudására. A lány titokban segített magán időnként...