Sarah

Azt hittem küzdeni fogok a halál ellen, de rájöttem: ha az embert eléri a vég már csak aludni vágy. De most nem aludhatok el, hisz oly sok mindent kell elmondanom neked, Rela. Szeretném, ha ezt az éjszakát a meghallgatásomra fordítanád. Több mint 2000 fajtársadat képviseled, ritka az ilyen alkalom. Ne nézz rám ilyen furcsán, ne láz beszél belőlem, csak annyit akarok, hogy te, és a fajod ne csak azt a felét ismerje a történetnek, amire rálátása volt. Tudom jól, hogy vélekedik rólam a moék többsége – amibe te is beletartozol Rela – rólam és az minden de cseppet sem hízelgő. Nem tartotok többre egy nyafka csitrinél, aki bele mer piszkálni az egyébként is zavaros ügyeitekbe. Ráadásul az is szúrja a szemeteket, hogy ember vagyok. Ne gyere itt a „Nem vagyunk embergyűlölők’’ rizsáddal, a moék fele a lelke mélyén lenézi az embereket, a másik fele ki is akarja irtani őket és ideológiát is gyárt hozzá.
De ne térjünk el a tárgytól, hisz oly sok mindent kell elmondanom neked és az idő rohamosan, fogy.

A szomszéd szobában felsírt egy csecsemő. A beszélő elhallgatott. Egy mély hang dörmögve csitítgatta a babát, majd dudorászni kezdett. A sírás lassan abbamaradt és a hang is elhalkult. A beszélő mosolyogva folytatta.
Hallod? Vitéz vezéred altatót dúdol! A gyermeki hatalom mindennél mindennél erősebb, nemde? Na de térjünk vissza lényegre! Hol is tartottam? Megvan, a moék emberek iránt táplált ellenérzéséről. Á de ez most nem fontos hagyjuk a fenébe, Nem erről akarok beszélni, van ennél jóval érdekesebb témám: az életem. Jól tudom, hogy neked-és a többi moénak - csak az elmúlt bő fél év fontos, de el kell hinned: az azt megelőző évek is éppoly fontosak. Most szólj, ha nem érdekel! Érdekel? Hát rendben, de készülj hosszú mese lesz.

A beszélő nő az ágyon feküdt, feje párnákkal alátámasztva. Beteges sápadtsága ellenére is gyönyörű volt. A másik – ránézésre vele egykorú nő - az ágy melletti széken ült, és figyelmesen hallgatta.