Történetek

Aztán ott van az Akrack lábainál elterülő varázslatos erdősáv, a Kenaldar, az elfek ősi földje, melyet legtöbb lakója rég elhagyott, csupán kisebb törzsek élnek ott elszigeteltségben, őrizve hagyományaikat, elárasztva mágiával levegőt és vizeket...

Ebben a pillanatban rájött valamire. A kard! Miért nem jutott ez eszébe előbb?! A kard csillog, és kemény is, ha fejbevágják vele az embert! Rohant át a folyosókon, mint a szélvész. Meg sem állt egészen a tanárok tornyáig...

A holdfény besütött az ablakon. Arya csodálkozva nézte a tündöklő fénysugarat. Még ő, az ő nyolc éves kis agyával is fel tudta fogni, mit jelent a holdfény. Telihold. Az apját meg fogják ölni. Most. Az apját szerette a legjobban a világon, és nem értette, hogy a papa mi rosszat tett, hogy meg kell büntetni. Pedig a papa is tünde, éppúgy, ahogy a többiek...

Vakító fény átszűrődött a lombok között. A víz a partot mosta. Messze volt már a hulló hó, mely beborította földet. Most már a fény hull a földre. Az emberek előjöttek a házaikból, hogy köszöntsék a tavaszt és élvezzék ezt a kellemes időt...

Lawren Sándor és Kindes Diána második tanéve már a legelején eseménydúsnak bizonyul. Egy lopás máris gyanús körülmények között, és valaki gyilkosságot kísérel meg Sanyi ellen. Sanyi és Dia sejtik, kik lehetnek a tettesek, de ekkor váratlan fordulat következik...

Kerestem egy éjjel nappal nyitva tartó virágüzletet. Na nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert a barátnőm megkért rá. Én meg épp ráértem. Legalábbis szerinte. Mert szerinte az nem munka, hogy éjjel nappal a kocsim körül vagyok, próbálva megtalálni, hogy hol rejtőznek még megszületetlen lóerők. Hogy mér nem bírt ő elmenni, az örök rejtély marad… női logika...

- A jó isten áldjon meg, miért vágsz ilyen hülye képet? – kérdezte Sanyi. Végre elengedte Dia arcát. – Mi a frászt keresel itt? Villám ott fagyoskodik kint. Bevittem az erdőbe. Ma már nincs rá szükségünk. Elég hideg van. Meddig keresgéltem, hogy hol lehetsz… de nem volt annyira nehéz, mert csak követtem Villám nyomait. Összetalálkoztam egy farkassal is, harcoltunk, de mivel nálam volt a kard, én győztem. Jaj, ne vágj már ilyen képet! Én vagyok az! ...

Egyikük sem vette észre, hogy abban a röpke pillanatban szívük egyszerre dobbant; és már el is múlt. Testük fájdalmasan elvált egymástól, a lány felpattant az ágyról, ágya alól kihúzott egy nagy hátizsákot és már el is kezdte szórni bele a szükséges holmikat: ruhákat, drótokat, kulcsokat, tőrt, kulacsot, takarót és persze az aranytallérokat...

Ekkor ő már megszabadított a felsőmtől, és a melleimet kezdte el simogatni, először lassan, finoman, majd egyre vadabbul, míg nem fel nem szakad belőlem egy halk sóhaj. A szenvedély lassan a birtokába vett minket, nem tudtunk magunkról, lehet nem is akartunk...

- Szóval te vagy az öcsém – állapította meg Iboz. – Furcsa… nagyon hasonlítasz rám, de úgy látom, belső tulajdonságaink nem ugyanazok… elszántan véded a családunkat és Eleshart. – megvetően köpött egyet. Sanyi megfeszítette az izmait – minden önfegyelmét latba kellett vetnie, hogy neki ne ugorjon a torkának...