Véres Penge

A forró júniusi hőség mindenkit megviselt. Victoria, nővére Genna, valamint szüleik a tengerpartra utaztak, egy kis felfrissülésre, hiszen az iskolának már úgyis vége. Amiért a lányok hálát adtak. Az út hosszú volt, és kimondhatatlanul unalmas. Azt hitték sosem lesz vége, mintha már évek óta száguldanának a poros, kihalt országúton. Victoria zenehallgatással, Genna pedig olvasással töltötte idejét. Szüleiknél pedig most is, mint már néhány hónapja, feszült volt a levegő. Ha beszélgettek is… vitába torkollott, ezért inkább nem feszegették a fájdalmas múltat. Néhány héttel ezelőtt, egy hatalmas veszekedés során Hudson megemlítette hűtlenkedő férjének, Jarednek, a válást, de az hallani sem akart róla. Mondván: „Egyetlen hiba nem választhat el sem minket, sem a gyerekeket”. Na persze, így beszél az aki megcsalt, és nem az, akit felszarvaztak…ugyebár.

Miután megérkeztek, elmentek abba a szállodába, amit korántsem engedhettek volna meg maguknak, de a lányok okos szülei szerint úgysem voltak már évek óta nyaralni, és egyhamar nem is mennek ez után. Így esett a választás a Chandler nevezetű luxusszállodára, melynek díja éjszakánként 1500 dollárra rúgott.
Úgy gondolták, előbb jöhet a kicsomagolás, és azután pedig pancsolás a tengerben, melynek hullámai gyenge szellőként mosták a homokos partot. Mikor már elindultak volna, észrevették, hogy teljesen beborult, és zuhog az eső. Az eget eltakarták a szürke, viharos felhők. Az egész olyan volt, mint egy összeesküvés. Mintha a természet megérzett volna valamit, a közeledő tragédiát, és szándékosan akadályozná, hogy a lányok a víz közelébe menjenek.

Jared és Hudson a szálloda bárjában iszogattak, és beszélgettek. Kivételesen a normális hangnemben.
- Jared drágám, tudod én azt remélem, hogy ez az utazás majd közelebb hozza a lányokat egymáshoz.
- Nem értem mi lehet a baj velük. Hogy miért nem jönnek ki egymással.
- Erre még én sem jöttem rá, de esetleg az idő majd segít. Ha idősebbek lesznek, jobban megértik majd mi zajlik le a másikban, és kinek mik a fontos dolgok. És akkor talán majd képesek lesznek meghallgatni egymás problémáit gúnyolódás és a szokásos „jaj ez már olyan unalmas, beszéljünk másról” szöveg nélkül.

Másnap délelőtt a hőmérő higanyszála vészesen közelített a negyven fok felé. Szüleikkel együtt a lányok a tengerpartra mentek. Genna rögtön vízbe vetette magát, önfeledten úszott, megfeledkezve az iskoláról, a tanulásról, és a sok házi-feladatról.

Victoria pedig a parton maradt, kagylókat gyűjtögetve. Körülbelül két óra telhetett el így. Genna nagyon unatkozott, és kérte húgát, csatlakozzon hozzá. Vicky nem akart vízbe menni, kellett neki egy kis lendület, de végül megadta magát. Eleinte csak fröcskölték egymást. Aztán labdáztak, majd pedig Genna azon viccelődött, hogy lenyomta Victoriát a víz alá. A harmadik ilyen alkalommal történt valami. Victoria kétségbeesetten próbált a felszínre törni, kapálózott, de Genna azt hitte, csak megjátssza magát, így nem engedte levegőhöz, továbbra is a vízben tartotta. A kapálózás néhány percen belül abbamaradt, ekkor Genna engedett a szorításon, Victoria élettelen teste pedig arccal a vízben a felszínre emelkedett, és ott lebegett. Genna sikoltozni kezdett.

A család hazautazott, és ott helyezték örök nyugalomra Victoriát. A temetés után Genna a szobájába sietett. Egyetlen könnycsepp nélkül állta végig a szertarást. Szülei másnap reggel mentek fel a szobájába, mert nem ment le reggelizni. Ők találtak rá. A lány teste az ágyán feküdt mozdulatlanul, körülötte vörös volt a takaró. A konyhából szerzett kés véres pengéje a földön hevert. Mindkét csuklója tele volt vágásokkal. Ahogy vére a takaróra csöpögött, úgy távozott az élet is belőle…