Sátán gyermekei

A fiatal nő a fürdőkád fölé hajolt és elkezdte azt súrolni mikor furcsa hangokat hallott az előszobából.
- Picurka mit csinálsz? - szólt ki a kislányának, aki pár perce még a szobájában dajkálgatta kedvenc maciját, de semmi válasz nem jött. Ekkor fölegyenesedett és indult volna megnézni, hogy milyen kópéságot talált ki a kicsi, de hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja és egy idegen férfi állt előtte. A rémülettől szinte megbénult és mire mozdulni tudott volna a férfi odaállt szorosan eléje és ő akkor valami furcsa hangot hallott. Olyat mint mikor egy anyagot fölhasítanak, aztán a férfi hátralépett és ő látta kiömleni a beleit a földre. Csodálkozó szemmel kapott utánuk. Azon csodálkozott, hogy miért nem védekezik, hiszen azt már ezerszer átgondolta, hogy mit fog tenni, ha megtámadják. Most ez az idegen még esélyt sem adott neki arra, hogy valamit kitaláljon. A vigyorgó arc hirtelen tűnt el előle és mikor már nem látott semmit még mindig az járt a fejében, hogy Picur talán elbújt és nem lesz semmi baja.


Jill úgy érezte, hogy beszakad a dobhártyája a hangos zenétől és azt remélte, hogy a megfigyelő kocsiban a fiúk is így éreznek. Mosolyogva gondolt az idős Georgera, aki utálta a rockzenét, hogy szenvedhet mostanában szegény, hiszen naponta két három órát tölt Jill koncerteken és klubokban a ruhájában a mikrofonnal, amivel mindent közvetít a kollégáinak.
Ő nem vonaglott együtt a tömeggel, hanem félreállt a hangfalak mögé és onnan figyelte az embereket. Az együttes a színpadon már extázisban volt és a közönség nagy része is, de Jill már tudta, hogy neki nem a vonagló, tomboló fiúkat kell figyelnie, hanem a csendesen háttérben maradókat. Végre megtalálta azt a társaságot, akiket keresett és rohant is feléjük, mert látta, hogy kifelé indulnak. Nehezen jutott előre a tömegben, mert többen is megállították, köszöntek neki. Az utóbbi hónapokban szinte mindegyik társasághoz odacsapódott, amíg megismerte őket.

Az utcára érve aztán meglátta a négy fiút beszélgetni. Föllélegzett és odament hozzájuk.
- Hello Herman csak nem el akartatok már menni? - fogta meg a karját az egyiknek.
- Jill? Most nem érünk rá veled foglalkozni- mondta türelmetlenül a szőke fiú és el akart fordulni tőle, de ő eléje állt nevetve.
- Ne viccelj már Herman, tudom, hogy Chuckhoz mentek. Én is veletek akarok menni. - a fiú ijedten nézett a barátaira.
- Én nem mondtam meg neki. - védekezett.
- No indulunk már? Ne féljetek Chuck örülni fog nekem- karolt bele a két fiúba a lány és húzta őket a kocsihoz ami a járda mellett parkolt. A négy fiú beült és ő látta, hogy mennyire bizonytalanok és mennyire félnek. Jill elhelyezkedett a hátsó ülésen és noszogatta a fiúkat.
- Ne izguljatok, hanem induljatok, mert Chuck haragudni fog, ha késünk. - mondta határozottan. Remélte, hogy a határozottságával tudott beléjük is lelket önteni. Útközben nagyon figyelt, mert tudta, hogy a kollégái nem merik túl szorosan követni. Mikor odaértek a külvárosi csendesnek tűnő házhoz halkan feltünés nélkül mondta ki a címet, mintha csak magában beszélne és az utcatáblát olvasná. Remélte, hogy a kollégái jól hallották amit mond.
- Te maradj itt, majd szólunk, ha bejöhetsz. - állította meg Herman.
- Oké, de ne várassatok sokáig. - tudta, hogy közel jár a célhoz és határozottnak kell lennie, ha be akar jutni. Már hónapok óta dolgozik ezen az ügyön és most talán fel tudja mutatni az első eredményt. Fölnézett a házra, ami közönséges bérháznak tűnt, mint a többi, de ő tudta, hogy talán itt ebben a házban más is van. Megborzongott. Összehúzta a bőrdzsekijét és halkan morogni kezdett - Úgy láttam talán a pincébe mentek. Fiúk, ha valami balul ütne ki ne felejtsétek el megetetni a macskámat. - lépéseket hallott, majd meglátta Hermant kilépni a kapun.
- Gyere- a fiú most valahogy más volt. Nem tudta, hogy mi változott meg rajta, de érezte, hogy most nem az a kedves szőke fiúcska megy előtte, akit eddig ismert. Ez a férfi határozott volt. Tényleg a pince felé mentek. A folyosóról kis rekeszek nyíltak, amiket drótháló választott el egymástól. Herman a harmadik rekeszbe lépett be, amelynek a végén hatalmas szekrény állt ahol kopogott. Ekkor kinyílt a szekrény ajtaja és Jill elismerően szólalt meg. - Hihetetlen itt a pincében egy szekrényből ajtó vezet valahová, mint a pokol kapuja. - Herman megfordult és kölyökarca eltűnt mikor a lányra nézett.

- Ez az! A pokol kapuja!- Ezen az arcon a gonoszság és kegyetlenség jelent meg.
- Éppen ide igyekeztem- nevetett a lány és remélte, hogy a humorérzéke nem fogja cserbenhagyni az elkövetkező órákban. Mikor belépett a szekrényen keresztül az üregbe a vasajtón keresztül, fémesen csapódott be mögötte. Pici előtérből léptek be valahová, ahol a lány először semmit sem látott, aztán megszokta a szeme a furcsa vörös fényt, ami elárasztotta a helységet. Nagy terembe léptek ahol a falaknál néhány fiú állt. A terem végében egy emelvényen, ami vörös bársonnyal volt letakarva ült valaki. Jill sejtette, hogy ez csakis a Chuck lehet.
- Nézzétek meg, lehet - e nála valami veszélyes- szólalt meg valaki egy sötét sarokból. Az egyik fiú akivel együtt jöttek végigtapogatta a ruháját, megnézte a zsebeit.
- Semmi- nyugtatott meg mindenkit, de legfőképpen a lány nyugodott meg, hogy nem ellenőrzik jobban és nem fedezik föl a mikrofont a ruhájába rejtve. Ekkor a sötétből odalépett hozzá valaki és mikor rá akart nézni az elkapta a haját és húzta hátra a fejét.

- Te kis kíváncsi, mit keresel itt nálunk?
- Chuckal kell beszélnem - nyögte ki a lány és közben azon erőlködött, hogy nehogy elessen.
- Beszélj, hallgatunk, most te vagy az est fénypontja, te lehetsz a sátán menyasszonya- rántott egyet a lányon, aki ettől térdre esett. Jill félt, de megpróbált nyugodt hangnemben válaszolni.
- Chuck szólj rá erre a pasasra, hogy engedjen el. Üzenetet hoztam neked. Csak neked. - a férfi nem engedett a szorításán, nevetve mondta
- Üzenetet? Kitől? A Jézuskától? - a nevetése tényleg sátáni volt. A lány megpróbált az emelvényen ülő férfira nézni, akiről azt feltételezte, hogy a főnök.
- David Adamstól hoztam üzenetet, de csakis Chucknak- a szorítás gyengült. Jill nagy levegőt vett.
- Chuck szólj, hogy engedjen el. - a lány most arra gondolt, hogy a kollégái, akik hallják ami itt történik ugyan érzik- e mennyire egy hajszálon múlik az élete. Ekkor végre az emelvényen ülő és eddig közömbösen figyelő férfi megszólalt.
- Sam elengedheted. Előbb meghallgatjuk, mit akar, aztán majd szórakozunk. - Jill közelebb lépett az emelvényhez, de a férfi hangja megállította.
- Ott maradj!- a lány megállt, de nem vette le a szemét a férfiról.
- Térdelj le és beszélj. - semmi kétség ő lehet Chuck és neki el kell érnie, hogy kettesben beszélhessen vele. Jill tudta, hogy amíg a többiek ott vannak, a férfi pózol és kegyetlen, de talán ha egyedül maradnak talál, majd gyenge pontot rajta. Letérdelt és olyan halkan beszélt, hogy a többiek már ne hallják
- Chuck amit mondani akarok, az csak rád tartozik, csak neked mondhatom el. Nagyon fontos!. - A férfi fölállt és a lány kissé visszahőkölt, mert úgy ülve nem is vette észre, milyen hatalmas emberrel van dolga. Chuck legalább 190 centi magas lehetett és nagydarab, kidolgozott izmokkal. Az arca kemény vonásokat rejtett, mintha kőből faragták volna.
- Fiúk maradjatok, nem sokára visszajövök- szólt fensőbbségesen és elindult a lány felé. Mikor melléért újra megszólalt.
- Ő engem akar, egyedül engem és én jó leszek hozzá és el fogom kísérni az útra. - A teremben nagy csend volt. Jill Hermanra nézett, aki most megint egy ijedt kisfiú volt. Chuck megfogta a nyakát és durván tolta maga előtt. Már újra a pincében voltak mikor a lány megkérdezte.

- Hová megyünk?- A férfi nem válaszolt. Az utcán egy kocsiba ültek be ami ott állt a közelben. Jill örült, hogy végre elengedi a nyakát és újra beszélni próbált.
- Elmegyünk? Amit mondani akarok nagyon fontos. - Jill a férfi kezére pillantott és egy hosszú hegyes csillogó tőrt pillantott meg benne. Hirtelen elállt a lélegzete. Most értette meg, hogy milyen veszélyes is amit csinál. A félelem végigkúszott a gerincén. Nyelt egy nagyot és halk nyugodt hangon mondta. -
- Azt te is tudod, hogy abból csak bajod lenne, ha véres lenne a kocsid és azt nem ígérhetem, hogy nem fogok vérezni, ha azt belém mártod. - a férfi fürkészőn nézte.

- Mit akarsz tőlem?- kérdezte.
- Ápolónő vagyok az Igazságügyi Elmekórtani Intézetben a szigorúan zárt osztályon. Itt figyelik meg a veszélyesnek tartott embereket. Van ott most egy fiú akit Davidnak hívnak, David Adams, akitől azt várják, hogy vagy azt bizonyítsa be hogy őrült vagy azt, hogy beszéljen nekik a Sátán Gyermekei nevű szektáról akik ártatlanokat ölnek. David eddig nem mondott nekik semmit, de nekem megmondta, hogy létezel, és hogy hogyan jutok el hozzád. Azt üzente, hogy ő kitart és nem fog beszélni, de ha nekem kitálalt, akkor még kit fog a bizalmába fogadni.
- Miért bíznék benned? - a lány megkönnyebbült, mert érezte a férfi hangján, hogy hisz neki.
- Azért, mert az igazat mondom, és segíteni akarok.
- Biztos, hogy még másnak nem beszélt rólam és a társaságunkról?
- Eddig még szerintem nem, de a zsaruk nagyon nyaggatják.
- Na és mit akarsz tőlem? Szerinted mit tehetnék én most? - a lány elmosolyodott.
- Te semmit nem tudsz tenni, de én el tudom hallgattatni a fiút. Azt hiszik majd, hogy öngyilkos lett, de nem ingyen tenném. - A férfi fürkészőn nézte.
- Mit akarsz?-
- Hatalmat. Tagja akarok lenni a társaságodnak, és aki ide tartozik, annak hatalma van, élet és halál fölött. - Chuck gondolkodva nézett a lányra, aki nagyon trendin öltözött föl feszülő fekete bőr nadrágba és topba, amire fekete bőrdzsekit vett föl és az ékszerei, piercingjei is odaillőek voltak. A kistermetű lány erőt sugárzott és ez is tetszett neki. . Mikor megszólalt azért Jill érezte a hangjából, hogy ez még nem a feltétlen bizalom, amit kapott.
- Ha David Adams meghal, akkor az belépő a társaságunkba. De ha valami zűr lesz veled, akkor jobb lesz, ha elköszönsz az életedtől. - odahajolt a lányhoz- Én a túlvilágról is visszajövök, ha elszámolnivalóm van- halkan beszélt, de annyira meggyőzően, hogy a lány tudta, ez a férfi ezt komolyan is gondolja háborodott elméjével. A lány megfogta Chuck karját, aki az érintéstől rándult egyet és ellökte magától a lány kezét.

- Ne érj hozzám!- Jill tudta, hogy megtalálta a férfi gyengéjét. - Csodállak téged Chuck, olyan erős vagy. Hozzás szeretnék hasonlítani. Ez nem is fizikai erő, ez valami olyan, ami belőled sugárzik - amikor beszélt Jill komolyan is gondolta, amit mond, mert ebből a szörnyből tényleg erő sugárzott. A férfi úgy tett, mint akit nem érdekel az, amit a lány mondott, de láthatóan kihúzta magát aztán közömbös hangon szólt oda.
- Mindjárt küldök valakit, aki hazavisz Jill. - először mondta ki a lány nevét. A lány ezen kicsit meg is lepődött. Ha tudja, megjegyezte a nevét, akkor nem most hallhatta először.

- Hol is laksz?- Jill bemondta a címet.
- Ide ne gyere, csak ha üzenek. Ne keress engem és a fiúkat se az üzenetemig. Ha megbizonyosodom arról, hogy beváltottad az ígéretedet, majd jelentkezem. - A férfi ezzel kiszállt a kocsiból és nagy erővel csapta be maga után az ajtót, mintha annak is az erejét akarná bebizonyítani. Jill agya járni kezdett és rögtön érezte, hogy milyen veszélyben van, hisz ennek a férfinak van belső informátora. Nem kérte, hogy ő jelentkezzen, ha megtette és megölte Davidot. - Pár perc múlva jött az egyik fekete bőrbe öltözött szektatag és hazavitte a lányt. Jill mikor már a lakásban volt akkor kezdett a mikrofonba suttogni.
- Fiúk most aztán gyorsan kell dolgoznotok, hogy ne vegyenek észre titeket. Biztos vagyok benne, hogy engem állandóan figyeltetni fog. A jelentésemet elküldöm e-mailban.


Brian fáradt volt, de tudta, hogy úgysem tudna addig aludni amíg meg nem nézi van- e valami üzenet azon a titkos csatornán amit hetek óta figyel. Bekapcsolta a számítógépét és sietve ütötte be a kódot. Mikor az oldal betöltődött meglepődve vette észre, hogy most a rövid üzeneteken kívül egy hosszabb jelentést is olvashat amit a KÉS nevű ügynök küldött a központnak. Ez azt jelentette, hogy megtalálták a rendőrök a Sátán gyermekei nevű szektát sőt úgy néz ki KÉS be is tudott épülni, vagy legalábbis közel járt hozzá. Brian többször is átolvasta a szöveget. KÉS szerint Chuck a vezető fél a nőktől azért gyűlöli őket.

Brian szemében könnyek jelentek meg, amikor a két szeretett lényre gondolt, akiket Chuck vett el tőle. Az emlékek fájón mardosták. Tudta, hogy soha nem fogja elfelejteni azt a délutánt, amikor hazaért a munkahelyéről és ott találta feleségét felhasított hassal és pici gyermekét levágott fejjel. Azt hitte, hogy megőrül a látványtól. Hónapokig tartott, amíg annyira rendbejött, hogy félelem nélkül le tudta hunyni a szemét és nem ez a kép jelent meg előtte. Ezután már csak a bosszú éltette. Belevetette magát a munkába és vállalkozásai nagyon sikeresek lettek. Rengeteg pénze lett, de ő csak a nyomozásra tudott gondolni. Magánynyomozókat fogadott, de azok nem mentek semmire a rendőrségtől meg nem kapott információkat és akkor kezdte el figyelni a titkos csatornákat. Mivel informatikában neki nem tudtak újat mondani minden rendőrségi csatornára rá tudott települni. Tudta, hogy ők is elakadtak a nyomozásban, de most ez a KÉS úgy néz ki a szekta közelébe került. Tudta, hogy ez a Chuck ismeri a felesége gyilkosát. A lakásuk falára a szerettei vérével rajzolták föl a Sátán gyermekei jelét. Brian tudta, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen gyilkosság. Mindig ártatlanokat öltek, nőket, gyermekeket és a jelet mindig fölrajzolták a falra vérrel.
Brian tudta, hogy most már neki is lépnie kell, mert nem engedheti, hogy a rendőrség találja meg a felesége gyilkosát. Ő szeretett volna előbb a gyilkos szemébe nézni.

Jill már két hónapja volt teljes jogú tagja a szektának. Nappal dolgozott, mint ápolónő. Érezte, hogy ez a munka nem neki való itt az Igazságügyi Elmekórtani Intézetben ahol olyan gyilkosokat figyeltek meg, akikről ki akarták deríteni, hogy épelméjűek- e. Munka után koncertekre járt és a bandával lógott, ami megintcsak megviselte, mert neki is kegyetlennek és vérre éhezőnek kellett mutatnia magát. A rejtekhelyen, ahol össze szoktak jönni, időnként állatokat áldoztak föl, amiben Jillnek is részt kellett vennie a hitelesség kedvéért. Amikor egy kutyát trancsíroztak föl a fiúk és ő már majdnem elsírta magát azt találta ki, hogy le ne lepleződjön, hogy a vért magára kente és így nem látták az arcán a rémületet. Amikor körülnézett véres képpel, kezéről csöpögő vérrel volt olyan, akinek elismerést látott a szemében, ezek között volt Chuck is. A férfi látszott, hogy élvezi, ha állatokat halálra kínozhat.

A férfi miután értesült róla, hogy David Adams öngyilkos lett úgy tűnt befogadta a lányt. Kisebb feladatokat is bízott rá. Embereket kellett neki megfigyelni, de ilyenkor a megfigyeltre mindig a kollégái is odafigyeltek és védelmet biztosítottak. David Adamset aki természetesen nem lett öngyilkos, átszállították egy védett helyre, amit még Jill sem ismert. Ez alatt a két hónap alatt nem történt gyilkosság és a lány remélte, hogy ha készülnének valamire arról ő is tudna és végre le tudná buktatni a társaságot.

Jill a forgalmas metróbejáratnál állt és a férfit várta, aki azt ígérte, hogy majd együtt mennek a rejtekhelyre. Már fázott, de nem tudott mit tenni, mert ebben a stílusos öltözékben kellett lennie és nem talált olyan cuccot, ami meleg is lenne meg szexis is. Amikor meglátta a férfit közeledni már előre félt attól ma milyen szertartást talált ki Chuck a tagság szórakoztatására. Gyűlölte ezt a kisstílű szadistát, aki kölyköket befolyásol az őrült eszméivel. Tudta, hogy nagyon nehéz lesz fölszámolni ezt a szektát, mert ezeket a fiúkat a bűn tartja össze.
Chuck nem egyedül jött. Magas barna férfi jött vele, aki szintén szoros bőrszerelésben volt és a feje kopaszra volt nyírva.
- Ő Brian a barátom- mutatta be a férfi és már ment is tovább, hogy a lány ne tudjon hozzáérni. Jill amikor találkoztak, mindig megérintette Chuckot, amit az nem szeretett. Jill figyelte az idegen férfit, aki meg is szólította.
- Még nem mondtad a nevedet-
- Jill- nézett a férfira és hűlt el egy pillanat alatt. Megismerte a férfit és hirtelen nem kapott levegőt. Amikor ő is bekapcsolódott ebbe a nyomozásba nem is egyszer látta a férfit a rendőrségen érdeklődni, hogy hogyan halad a felesége és gyerekének gyilkossági ügye. A nyomozók már szinte menekültek előle, mert szégyellték, hogy semmi újat nem tudnak mondani és most itt áll az a férfi, aki elvesztette a családját és azzal aki lehet, hogy a felelős. Jill tudta, hogy ezt sürgősen közölnie kell a társaival, de azt is tudta, hogy most nem tud egyedül maradni egy ideig. Chuck hátranézett és várta, hogy végre beszálljanak a kocsiba.

- Honnan szedted ezt a pasit? - kérdezte a férfit Jill.
- Azt hiszem ehhez semmi közöd. - válaszolt Chuck szigorúan. A lány agya járt és már nem tudott koncentrálni a feladatára annyira kiesett a szerepéből.
Már a rejtekhelyen voltak mikor a szertartáshoz készülődtek de ő nem tudta levenni a szemét Brianról. Beszélnie kell ezzel a férfival mielőtt még valami végzetes nem történik- gondolta, de nem tudott a közelébe férkőzni. Az aznapi szertartást valahogyan végigszenvedte és látta, hogy Brian se volt átszellemült, de keményen nézett maga elé végig. A végén Chuck és Brian együtt maradtak a teremben, és amikor Jill is csatlakozni akart hozzájuk ők elküldték. A lány csodálkozva nézett rájuk, ilyet még nem tapasztalt eddig.
- Maradni szeretnék- keménykedett.
- Tűnj el!- Chuck hangja szigorú volt és ijesztő. Ekkor látta meg, hogy Herman bejön egy bekötött szemű 10 év körüli lánnyal. Jill megrémült és tudta, hogy maradnia kell.
A lány kutyaszorítóban érezte magát. Nem szólhatott a kollégáinak és mégis valahogyan tudatnia kell velük, hogy mit is lát és főleg meg kell akadályozni azt amit a kicsi lánnyal terveznek.

- Beszállnék én is Chuck - próbálkozott mégegyszer Jill. Ekkor már azt látta, hogy Herman az emelvényre kezdte kikötözni a rémült és könyörgő gyereklányt.
- Tünés! - ordított mostmár Chuck. Brian ekkor megfogta a karját, kifelé penderítette és már csapódott is utána a nagy vasajtó. Jill kétségbe esve kezdett rögtön beszélni és azt sem várta meg, hogy távolabb kerüljön.
- Fiúk hallotok? Lépni kell, most rögtön! Hívjátok a beavatkozókat és rögtön gyertek! - újra az ajtóhoz lépett és próbálta kinyitni, de az be volt zárva. Dühösen toppantott a lábával és idegesen várta a többieket, de nem hallott kintről semmilyen mozgást.
- A fenébe, fenébe, fenébe! - Kiabálta tehetetlenül, mikor megjelent két férfi a szektából.
- Jaj de jó, hogy jöttök fiúk- próbált laza lenni. - Nyissátok már ki az ajtót, nagy akció van bennt-
A fiúknak kulcsuk volt és könnyedén nyitották ki az ajtót. Jill szinte félrelökte őket úgy rontott be. A látvány, ami fogadta, teljesen letaglózta. A terem közepén Brian állt és körülötte minden véres volt. Chuck kicsavarodott összevagdalt teste az emelvény mellett feküdt, Herman nyaka is el volt vágva és a nyakából ütemesen spriccelt a vér, a két fiú rémülten hőkölt vissza és el akartak futni, de ekkor Brian őket is elérte és megsebesítette. Jill csak állt ott megdermedve.

Brian nagyon fáradtnak érezte magát és mikor fölemelte a fejét a lány rémült arcát látta maga előtt.
- Miért csinálod?- kérdezte Jill szinte sírva. Brian odament a lányhoz és két kezébe vette az arcát. A lány soha még nem látott embert így szenvedni.
- Olyan kedves szép lány lennél, mit keresek ezek között?- Nem tudom megtenni, nem tudlak bántani- Jill hátrább lépett és újra kérdezte.
- Miért csináltad?
- Nekem is volt egy kicsi lányom és egy feleségem…. - mondta a férfi rekedt hangon - ha ezeket elkapják akkor is tíz év mulva kiszabadulnak. Meg kellett akadályoznom, hogy bármit is tegyenek. - mondta. Jill látta, hogy a két fiú akikkel együtt jött még él. Herman már nem mozdult. Beleszólt a mikrofonjába.

- Hol vagytok már? Mentőt gyorsan!- ekkor már hallotta a folyosóról a kollégái hangját.
Jill odalépett Brianhez és odasúgta:
- Önvédelemből tetted!- aztán hangosan és határozottan a kollégáihoz szólt- nektek fiúk már nem sok dolgotok lesz, hívjátok a nyomrögzítőket. -
Odalépett az emelvényhez és elkezdte eloldozni a kicsi lány köteleit. A szeméről nem vette le a kötést, mert nem akarta, hogy megrémüljön a látványtól. Magához szorította, eltakarta a szemét és kivezette a helységből. Amikor kiléptek, levette a kötést és nyugtatóan beszélt hozzá. Amikor az orvos odaért a gondjaira bízta a lányt és beleszólt a rádiójába.
- Fiúk én most elmegyek és viszem Briant is. A jelentésemet majd elküldöm e-mailban.
- Odament a férfihoz, aki most csodálkozva nézett rá és megfogta a karját.
- Gyere itt már semmi dolgunk - húzta magával.
- Te vagy KÉS?
- Igen. Honnan tudod az álnevemet?
- Lehallgattam a rendőrségi vonalakat és elfogtam az e-maileket.

Már az utcán álltak és Jill látta, hogy brian mennyire tanácstalan. Eddig a bosszú éltette és most, hogy megbosszulta a családját már nem tudta mit is tegyen.
Jill húzta magával.
- Hová viszel? - kérdezte a férfi.
- Hozzám megyünk - mondta és tudta, az hogy ezt a férfit életben tartsa nagyobb munka lesz mint amit eddig csinált.