A 17 éves Jason egy sötét parkon át, igyekezett barátnőjéhez, Carrie-hez, hogy segítsen neki egy iskolai házi-feladatban.
Az erős szél, ijesztővé tette az amúgy sem bizalomgerjesztő helyet. Jason meglátott valamit a távolban. Előtte több száz méternyire lévő domboldalban megpillantott valamit, erős, ezüstös fényben úszott. Közelebb sietvén egy alakot vélt látni, aki kijött a piramis alakú építményből, mely néhány centiméterre a föld felett lebegett.
A lény legalább négy méter magas volt, szokatlanul óriási fején csak néhány fehér hajszálat fújt meg a szél. Szemei vörösen izzottak, akár a friss vér, karmai pedig kékek, és hosszúak voltak. Társai a lebegő gépezetben hangtalanul álltak, és figyeltek. A szörny megszólította Jasont, de ő nem értette, ezért inkább nem beszélt. Nem is érthette, hiszen nem emberi nyelv volt. A lény megragadta Jasont, és az űrhajóba vonszolta. A lány ütötte ahol érte, ordított, de minden erőfeszítése hasztalan volt. A lény maga elé állította Jasont, majd egyetlen ütéssel leterítette. Elvesztette eszméletét. Az idegen maga után húzta tehetetlen testét, majd az űrhajó köddé vált.
Mire Jason magához tért, egy teremben találta magát, rengeteg műszer, és kék folyadékkal teli átlátszó tartály vette körül. A tartályokban kicsi vörös szemű lények voltak, néhány üveg akváriumban pedig emberek. Pontosabban csecsemők. Kék szemükkel meredten bámultak a semmibe. Jason félt, rettegett, hogy mi fog vele történni, ugyanakkor furcsán is érezte magát. Hasa kissé görcsölt, és erős hányingert is érzett. A teremben lévő orrfacsaró förtelmes szag, amit a halott testek árasztottak, nem hagyták, hogy Jason émelygés nélkül lélegezzen. Nem tudta mióta tarthatták fogva. Talán néhány napja, de az is lehet, hogy már egy hete. Egyre rosszabbul érezte magát. Már a feje is fájt. Lenézett a kezeire, és elszörnyedve látta, hogy körmei megvastagodtak, és elszíneződtek. Kékek voltak, akárcsak a szörnyetegé, akit látott. Feje lüktetett.
Olyan érzése támadt, mintha fülein és agyán keresztül két oldalról húznának egy vastag kötelet. Ordítani szeretett volna fájdalmában, de nem jött ki hang a torkán. Minden porcikáját átjárta a félelem, és a reménytelenség. Jobb kezével végigsimított a haján, s döbbenten vette észre, hogy két újnyi vastag tincs maradt keze között.
- Uram isten! Hullik a hajam. Mi történik itt? Valaki mondja meg mit csináltak velem?- ordított, de nem kapott választ. Újra megismételte előbbi mozdulatát, s újabb hajtincs marad a kezében, ezúttal nem sokkal, de kevesebb. Sírásban tört ki. Vállát rázta a zokogás. Nem volt zsebkendője, így fehér pulóverét használta, s ekkor vette észre hogy vérzik az orra.
- Na, ez egyre jobb! - mondta, és közben mosolygott, és sírt egyszerre. -Ez már nevetséges, engedjenek ki innen, de azonnal! - a lány az ajtóhoz rohant. Elvesztette az eszét, dörömbölni kezdett a hatalmas ajtón, és kiabált. Ordított órákon keresztül kétségbeesetten. S mikor már feladta, le akart ülni, de lassan az ajtó kinyílt, és a már látott teremtmény lépett be.
Ökölbe szorítva kezét, megütötte a lányt, aki eszméletlenül csapódott a padlónak.
Mikor magához tért, újra a parkban találta magát. Hazarohant, hogy elmondja szüleinek mi történt vele. Közben kiderült, hogy az idő a hajóban kicsit másképpen forgott. Jason csak bámult maga elé, mikor szülei elmondták, hogy másfél éve tűnt el egyetlen nyom nélkül. Gyorsan ritkuló haját kendő segítségével takarta el, amit fejére kötött. Anyja, és apja fájdalmas, ám számukra logikus döntést hoztak, miután mérlegelték lányuk hihetetlen történetét. Jasonnal együtt kocsiba ültek, két és fél óra autóút után megálltak egy hatalmas halványsárga épület előtt. A ház táblájára Központi Elmegyógyintézet volt írva, melyet Jason könnyes szemekkel olvasott. Orra megint vérezni kezdett, szeme vörös fényben csillogott.
Ekkor még senki nem sejtette Jason igaz történetének következményeit. Élete gyökeres változásának kezdete volt ez, s küzdeni akarása, a normális életért értelmét vesztette. Szülei hetente látogatták, mígnem a Jason ottléte alatti negyedik héten az orvos közölte velük…
- Jason gyermeket vár.
Készült: 1998.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Valóban nem volt nagy a probléma. A krionok földön kívüliek voltak, egyike a kevés értelmes fajnak, akikkel összefutottunk, de rossz szándékúak. Az emberiség fejlettebb technológiája, és jóval nagyobb szaporulata mindig is kordában tartotta őket – de egyedileg időről-időre elkövettek bűncselekményeket. A hajójuk is jóval alulmaradt a csapat első osztályú kutatóhajójánál, mindössze annyit kellett tennie a pilótának, hogy emeli a sebességet...
Feszült két nap következett. Mindenki izgulva várta már a megérkezést. Sokan össze is csomagolták holmijukat. De persze mindig vannak pesszimisták is. Igaz a Voyageren csak néhány akadtak. Ők igyekeztek élni meg szokott életüket, figyelmet alig vagy egyáltalán nem fordítva a társaik felhőtlen optimizmusára...
Hozzászólások