A 17 éves Jason egy sötét parkon át, igyekezett barátnőjéhez, Carrie-hez, hogy segítsen neki egy iskolai házi-feladatban.
Az erős szél, ijesztővé tette az amúgy sem bizalomgerjesztő helyet. Jason meglátott valamit a távolban. Előtte több száz méternyire lévő domboldalban megpillantott valamit, erős, ezüstös fényben úszott. Közelebb sietvén egy alakot vélt látni, aki kijött a piramis alakú építményből, mely néhány centiméterre a föld felett lebegett.
A lény legalább négy méter magas volt, szokatlanul óriási fején csak néhány fehér hajszálat fújt meg a szél. Szemei vörösen izzottak, akár a friss vér, karmai pedig kékek, és hosszúak voltak. Társai a lebegő gépezetben hangtalanul álltak, és figyeltek. A szörny megszólította Jasont, de ő nem értette, ezért inkább nem beszélt. Nem is érthette, hiszen nem emberi nyelv volt. A lény megragadta Jasont, és az űrhajóba vonszolta. A lány ütötte ahol érte, ordított, de minden erőfeszítése hasztalan volt. A lény maga elé állította Jasont, majd egyetlen ütéssel leterítette. Elvesztette eszméletét. Az idegen maga után húzta tehetetlen testét, majd az űrhajó köddé vált.
Mire Jason magához tért, egy teremben találta magát, rengeteg műszer, és kék folyadékkal teli átlátszó tartály vette körül. A tartályokban kicsi vörös szemű lények voltak, néhány üveg akváriumban pedig emberek. Pontosabban csecsemők. Kék szemükkel meredten bámultak a semmibe. Jason félt, rettegett, hogy mi fog vele történni, ugyanakkor furcsán is érezte magát. Hasa kissé görcsölt, és erős hányingert is érzett. A teremben lévő orrfacsaró förtelmes szag, amit a halott testek árasztottak, nem hagyták, hogy Jason émelygés nélkül lélegezzen. Nem tudta mióta tarthatták fogva. Talán néhány napja, de az is lehet, hogy már egy hete. Egyre rosszabbul érezte magát. Már a feje is fájt. Lenézett a kezeire, és elszörnyedve látta, hogy körmei megvastagodtak, és elszíneződtek. Kékek voltak, akárcsak a szörnyetegé, akit látott. Feje lüktetett.
Olyan érzése támadt, mintha fülein és agyán keresztül két oldalról húznának egy vastag kötelet. Ordítani szeretett volna fájdalmában, de nem jött ki hang a torkán. Minden porcikáját átjárta a félelem, és a reménytelenség. Jobb kezével végigsimított a haján, s döbbenten vette észre, hogy két újnyi vastag tincs maradt keze között.
- Uram isten! Hullik a hajam. Mi történik itt? Valaki mondja meg mit csináltak velem?- ordított, de nem kapott választ. Újra megismételte előbbi mozdulatát, s újabb hajtincs marad a kezében, ezúttal nem sokkal, de kevesebb. Sírásban tört ki. Vállát rázta a zokogás. Nem volt zsebkendője, így fehér pulóverét használta, s ekkor vette észre hogy vérzik az orra.
- Na, ez egyre jobb! - mondta, és közben mosolygott, és sírt egyszerre. -Ez már nevetséges, engedjenek ki innen, de azonnal! - a lány az ajtóhoz rohant. Elvesztette az eszét, dörömbölni kezdett a hatalmas ajtón, és kiabált. Ordított órákon keresztül kétségbeesetten. S mikor már feladta, le akart ülni, de lassan az ajtó kinyílt, és a már látott teremtmény lépett be.
Ökölbe szorítva kezét, megütötte a lányt, aki eszméletlenül csapódott a padlónak.
Mikor magához tért, újra a parkban találta magát. Hazarohant, hogy elmondja szüleinek mi történt vele. Közben kiderült, hogy az idő a hajóban kicsit másképpen forgott. Jason csak bámult maga elé, mikor szülei elmondták, hogy másfél éve tűnt el egyetlen nyom nélkül. Gyorsan ritkuló haját kendő segítségével takarta el, amit fejére kötött. Anyja, és apja fájdalmas, ám számukra logikus döntést hoztak, miután mérlegelték lányuk hihetetlen történetét. Jasonnal együtt kocsiba ültek, két és fél óra autóút után megálltak egy hatalmas halványsárga épület előtt. A ház táblájára Központi Elmegyógyintézet volt írva, melyet Jason könnyes szemekkel olvasott. Orra megint vérezni kezdett, szeme vörös fényben csillogott.
Ekkor még senki nem sejtette Jason igaz történetének következményeit. Élete gyökeres változásának kezdete volt ez, s küzdeni akarása, a normális életért értelmét vesztette. Szülei hetente látogatták, mígnem a Jason ottléte alatti negyedik héten az orvos közölte velük…
- Jason gyermeket vár.
Készült: 1998.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
Hozzászólások