Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Most ízlelte meg először, a csábító vér édes ízét. Most az átváltozás időszaka kezdődik el, ami úgy harminc napig tart. Sajnos addig egy lélegzetvételnyi időt sem fog ébren tölteni. Kezdetét vette a hosszú álom. Nekem ez is egy örökké valóságig fog tartani. Ha valamit nagyon várok, akkor sajnos a napok évekbe mennek át, az idő pedig csak vánszorog, de a vánszorgás is iszonyat lassú tempóban megy, csak lassan... Lassan...
Beküldte: Anonymous ,
2009-06-29 00:00:00
|
Horror
Hideg téli éjszaka volt. Részegen támolyogtam hazafelé a sötét utcán, naná, a barátnőim megint leitattak, aztán hazazavartak. Mindig ez van, ezért hordok magamnál zsebkést. Még úgy részegen is éreztem, ez az este más, mint a többi... Fura, baljós előérzetem volt. Amikor az utca legsötétebb, árnyékos része előtt haladtam el (vagyis nem haladtam, csak botladoztam) suttogást hallottam...
És most itt ül az autóban Olíviával, ezzel az okos, és kétségkívül gyönyörű lánnyal. Sakkban tartja őt egy fegyverrel, és kényszerítenie kell, hogy egy hétig ne kerüljön elő. Éppen csak annyi ideig, amíg Gary befejezi helyette a szoftver fejlesztését, amin eddig Olívia dolgozott, és így ő fölözheti le a munka hasznát, megkapva vele egy borsos szerződést, a milliós költségtérítésről, és a jogdíjból befolyó tetemes összegről nem is beszélve...
Egy napon, úgy hatszáz évvel ezelőtt, egy átjáró nyílt Totusra. Furcsa lények jöttek be rajta, Totus népe nem tudta, barátok-e vagy inkább ellenségek. Emberek voltak, akik a saját hazájukból kiűzettek és ide menekültek. Próbáltak megélni a többiek mellett és mára saját birodalmat alakítottak. Sokan azonban ezt nem nézik jó szemmel, hiszen milyen dolog már az, hogy a betolakodók fogyasztják Totus népének minden jóját? De kénytelenek ebbe beletörődni, az emberek itt élnek köztük, és Totushoz...
A sétája már futássá gyorsult, megint hátra nézett. Még előre sem fordult teljesen, mikor beleütközött valamibe. Elvesztve az egyensúlyát, csak az idegen mentette meg, ahogy magához rántotta, nehogy elessen. Felsikkantott, mikor mindez ilyen hirtelen történt meg. Remegve várta, hogy megszólaljon az előtte álló alak, aki a karjaiban tartotta. Lélegzete felszállt, mikor kifújta a levegőt, a csípős hidegben...
Apa sokszor igenlően bólintott, majd ő is bizonygatni kezdte, hogy észrevette az apró teremtéseket - holott örülünk, ha a sündisznót és a mókust nem keveri össze. Nehéz eset, de hát az apám, én így szeretem őt. Épp ezen gondolkoztam, mikor az ablakon apa feje mellett letelepedett egy pávaszemes pillangó. Anya és én csendben örültünk a kis jövevénynek, de apa hirtelen felkiáltott:
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
- Nézzétek csak, milyen szép! - s eközben fejét oda-odakapta, ahelyett, hogy inkább az útra figyelt volna...
Beküldte: Anonymous ,
2009-07-02 00:00:00
|
Egyéb
Egy estén, miközben búsan mered a semmibe, véletlenül elbotlik egy pénztárosnőben, aki a megszólalásig hasonlít a bizánci császár lányára. Ottóban feltolulnak az emlékek, felgyújtja az áruházat, és a hölgyet maga elé kapva lóháton elvágtázik az új pirkadat fényeiben – de aztán elüti őket egy kombájn. III. Ottó a saját korában riad fel. Rádöbbenve, hogy mivé lesz a távoli jövőben a világ, nem tud tovább élni, és szándékosan megfertőzi magát maláriával...
- Köszönöm szépen mindannyiuknak, hogy segítettek nekem! Ígérem, nem leszek hálátlan –fogadkozott a lány. Az öreg pedig a segédlegényt alaposan megijesztette, mert kijelentette, hogy ha csak egy ujjal is megpróbál ehhez az új kislányhoz hozzányúlni, szíjat hasít a hátából. A legény tudta, hogy nem viccel az öregember, noha még sosem bántott senkit a cselédek közül, csakhogy számtalanszor, amikor az erdőt védte, bebizonyította, hogy keményfából faragták, és még mindig igen erős. Jobbnak...
Az ablakon sok-sok esőcsepp. Nézem őket.
A vihar odakinn tombol, de most nem ijesztő, mert nappal van. Délután öt óra. Állok, és nézem őket. Minél közelebb hajolok az ablakhoz, annál homályosabb lesz. Bepárásodik a leheletemtől. Kezemmel tisztítom meg, de hiába: összemaszatolom a már régóta piszkos üveget. Nem túl idilli a környezet, nem színpompás, drága bútorokkal telerakott szoba ez. Csak egy szoba, melynek ablakából figyelem a vihart...
A vihar odakinn tombol, de most nem ijesztő, mert nappal van. Délután öt óra. Állok, és nézem őket. Minél közelebb hajolok az ablakhoz, annál homályosabb lesz. Bepárásodik a leheletemtől. Kezemmel tisztítom meg, de hiába: összemaszatolom a már régóta piszkos üveget. Nem túl idilli a környezet, nem színpompás, drága bútorokkal telerakott szoba ez. Csak egy szoba, melynek ablakából figyelem a vihart...
- Üdv, Christopher! - köszöntöttem, majd egy erőteljes kézfogás következett. - Nos, miért hívattál? - kérdeztem.
- Csak szólni akartam egy régi, jó barátnak, hogy vigyázzon az asszonyára, mert mindketten veszélyben vannak, és mert segítséget nyújtunk, ha szükséges.
- Köszönöm a támogatást, vigyázni fogok rá.
- Gábriell nem rég a romániai klubomban járt, és információkat próbált kiszedni a csaposomból és a pincérnőktől. Persze természetesen nem fecsegett el senki semmit....
- Csak szólni akartam egy régi, jó barátnak, hogy vigyázzon az asszonyára, mert mindketten veszélyben vannak, és mert segítséget nyújtunk, ha szükséges.
- Köszönöm a támogatást, vigyázni fogok rá.
- Gábriell nem rég a romániai klubomban járt, és információkat próbált kiszedni a csaposomból és a pincérnőktől. Persze természetesen nem fecsegett el senki semmit....