Történetek

Furcsa, az emberek nagy része fél éjszaka a temetőktől, vagy ha nem is fél de legalábbis igyekszik elkerülni. Én személy szerint pont ellentétes állásponton vagyok, engem mindig megnyugtat az éjjeli temető látványa. Most is oda tartok, dolgom van ott, amit még ma éjjel el kell intéznem...

A minap olvastam a régebbi történeteimet (Angyalszív)... Jókat nevettem rajta. Fura érzés, ahogy öregszik az ember már azok a régi dolgai, amiket akkor régen olyan nehezen élt meg, és melyek akkor megkeserítették az életét, most milyen apró dolgoknak tűnnek...

Hirtelen a karomon egy hűvös kéz érintését éreztem. Mintha egy jégcsap ért volna a bőrömhöz. Próbáltam az utolsó emlékre koncentrálni, de nem ment. Csak annyira emlékeztem, hogy már három napja nem ettem és nem aludtam, amikor összeestem az utcán, és bevertem a fejemet. Volt egy olyan sejtésem, hogy meghaltam...

Veszélyes volt, nagyon veszélyes! Azt már ne kérdezzétek, hogy rám nézve volt veszélyes vagy… rám nézve, mert más lehetőséget pillanatnyilag nem találtam! A járása inkább hasonlított egy leopárdéhoz… magabiztos, tele ragadozói ösztönnel!
- Jó napot Betsy! – köszönt a nőre és kezébe vette az egyik kezét, majd fölé hajolt. – Elragadó, mint mindig!
Betsy kislányosan felvihogott s szabad kezével legyezni kezdte magát.
- Ha fiatalabb lennék, nem lennél ilyen biztonságban te...

Az én történetem egyszerű és szomorú. Minden, amit ide leírok igaz.
25 éves vagyok. Mivel nincs senkim, aki meghallgatná gondjaimat, gondolataimat és már nem bírom magamban tartani, ezért döntöttem úgy, hogy kiírok magamból mindent, ami a szívemet nyomja...

Peter Fleischgruberwasser minden műve ékes bizonyíték arra, hogy a mai osztrák - szélesebb értelemben véve akár az egész európai - társadalom élhetetlen szeméttelep, amelyben érzelem nélküli, ellenszenves rideg zombik kóvályognak, újabb áldozatra lesve. Egyedülálló módon, radikális eszközökkel tárja fel azt a gennyes fekélyt, amely mára a nyugati kultúra egész arcát elborította...

Van egy grófi család, akinek a házunkkal szemben van a kastélya, ami mára már öregek otthona lett. A családom meg van arról győződve, hogy a gróf régi leszármazottjai kapcsolatba voltak (feljegyzések szerint) a mi családunkkal. Anyu azt mondta, egyszer be kell hoznom ennek a grófi családnak a nevét (Károlyi) a családba...

A bal oldali járatból gyenge fény szűrődött ki, ami bántotta Shrall érzékeny szemeit, ezért hőlátásról átváltott normál látásra, és csukott szemmel hallgatta a három irányból érkező zajokat. Mögüle egy földalatti tó hullámainak sziklához csapódó hangja hallatszott, ahogy egy nagyobb hal húzott el a felszín közelében. Éles fogakkal teli állkapcsa csak pár centivel hibázta el néhány perccel korábban a szomját oltó drow fejét...

Az újabb kudarc sem vette el azonban a rendező kedvét attól, hogy kíméletlen látleleteivel újabb visszásságokról rántsa le a leplet. 1988-ban dokumentumfilmet készített Hans Jürgen-ről, a hajléktalanról, akivel harminchét éve nem történt az égvilágon semmi; egyetlen figyelemre méltó tulajdonsága, hogy időnként levakarja és megeszi a lábgombáit. A hajmeresztő kaland címet viselő project hétszáznyolcvan perces hosszával világrekorder a maga kategóriájában, de a gyártás körülményei sem mindennapiak......

Jó gyereknek számítottam, soha nem keveredtem bajba, tudtam mikor, és hol hogyan kell viselkedni. Ennek ellenére soha nem volt egy barátom sem, ha valaki hozzám is szólt vagy barátkozni próbált velem egy bizonyos idő után valami történt vele. Általános iskolában már egyáltalán nem is kezdeményeztem senkivel szoros kapcsolatba lépni. Intelligenciámmal hamar kitűntem társaim közül, ez még jobban rásegített a különcségemre...