Mosoly...:)

A minap olvastam a régebbi történeteimet (Angyalszív)... Jókat nevettem rajta. Fura érzés, ahogy öregszik az ember már azok a régi dolgai, amiket akkor régen olyan nehezen élt meg, és melyek akkor megkeserítették az életét, most milyen apró dolgoknak tűnnek... Bár a szerelem a mai napig nekem nem tűnik apró dolognak!
Szeretem a szerelmet! Szeretek szeretni! Boldog vagyok, ha szerethetek!
A fiú, akiről a történet szól... Találkoztam vele nem olyan rég... kedves volt, és meg volt lepődve, hogy milyen szép, csinos vagyok, örültem! De ma már nem fogom fel úgy a dolgokat, mint régen! Változunk.
De az a mosoly, nevetés az mindig előttem lesz, akármennyi idő is telik el!
Régen nem értékeltem ennyire az életet, talán felnőttem. Örülök, hogy a szüleim azok, akik, örülök ,hogy a bátyám ,az ,aki,örülök ,hogy olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, és akiket viszont szerethetek!Örülök a barátaimnak és örülök ,hogy mosolyt csalhatok az arcukra,hogy mosolyt csalnak az arcomra!:)
Végiggondolom, mennyiféle ember vesz körül, jó emberek. Örülök, és boldog vagyok, hogy itt élhetek ebben a gyönyörű városban. Szeretem!
Most boldog vagyok, magam is meglepődöm. Nincs párom, akivel megoszthatnám ezt a boldogságot, de ez sem szomorít el! Örülök, hogy élhetek itt, így...sokáig!
Mostanában nagyon sokat mosolygok, nevetek, kacagok! "Aki szívből tud kacagni, az jó ember!" És észrevettem, tényleg boldogabbá tehetsz embereket, ha mosoly van az arcodon!
Szóval, magam sem hittem, de szebb, jobb így éldegélni. Mosolyogva, vidáman! Bár ...vannak az embereknek gondjai, de igyekszem a másik oldalát látni a dolgoknak. Milyen unalmas lenne az élet, néhány apró gond nélkül!?!
Talán ami megváltoztatott engem, az új barátaim, két ember a sokból, akik mindig kacagnak, olyan spanyol temperamentummal... olyan jóízűen!
Egy mosoly többet mond minden szónál...
Hát igen, mosolyogjunk még az "ellenségre" is gyerekek! Ez számára a legbosszantóbb!