Történetek

- Szóval?-- olyan jól csókol. Közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz?—kérdezte meglepődve.
- Semmi, várom a folytatást .- hazudtam.
- Szóval! Neki annyi köze van hozzá, hogy Buffy vele csalta meg Angelt, mert állítólag látott téged és Angelt csókolózni. Hát nem tudom. Na most boldog vagy? Most már mindent tudsz, el lehet menni. - mondta és az ajtó felé mutatott...

Carlos hazajött, s Gaby mit sem sejtve feküdt, homályos kép jelent meg előtte, ahogyan Hope játszik a homokozóban, ő és John boldogan ülnek, ölelve egymást a közeli padon, s az egész parkot körülveszik a fák, kellemes árnyékot adva a nyárias időben. A lány mosolygott álmában, de tudat alatt érezte, hogy ezek csupán vágyak, melyek sosem válhatnak valóra...

Nem telt el hosszú idő azóta, hogy a három kiválasztott találkozott, mégis több kalandon, veszélyen és csatán vannak már túl, mint amennyit egy átlagos kalandor egész élete során átél. És talán most készülnek a legnagyobbra. Könnyen lehet, hogy nem élik túl. De meg kell próbálniuk...

Van Beholder úr igazi holland eleganciával, és persze igazi holland füves cigivel a szájában szállt ki a vadonatúj krémszínű E osztályú Mercedeséből. Közben nézte a tengerpart felett a szabadon szálló sirályokat és a felgyújtott makett boltból kiszálló pernyét, amit a környékbeli kis tizenéves köcsögök gyújtottak fel...

A zöld szemében egy gyérfényű körte szikrája jár táncot, mélabúsat, fájót… mintha a halál táncát lejtené el ott, a férfiben. De az ember nem mozdul. Nem érdekli a fény, az sem, hogy mögötte most zárult be az ajtó, valószínűleg egészen reggelig. Csak ül némán, s tovább lépeget. Egészen addig akar szárnyalni, míg lehet… De hol lehet a határ? A csillagos ég végén? Hisz ez balgaság! Nincs annak vége, se eleje, se hossza… nincs neki semmije, csak a csillagai, mik holtak…

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta elismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek...

Mikor odaérek Félix mellé, csuklómhoz tartom a pengét, csontig bevágom, s Félix fölé emelem. Az első néhány vércsepp meztelen mellkasára hullik, csak utána sikerül beletalálni ajaki közé. Ahogy az első korty vér leér torkán, megrebbennek szempillái, majd lassan kinyitja a szemét, s bizonytalanul megereszt egy mosolyt felém. Én visszamosolyogok rá, s nem ellenkezem, amikor újult erővel leránt maga mellé...

- Eljössz velem a táborba - szögezte le a férfi, miután a lány kezdett csendesedni.
- Nem. Nem mehetek - tiltakozott a lány. A szemében föllángolt valami, ami eddig nem volt ott. - Ha engem elvisz innen, akkor megnyugszik a lelkiismerete? Na és mi lesz a többiekkel? Mi lesz a többi táborban lakóval? Mi van azokkal, akiket meggyilkoltak? Eddig ez nem az én háborúm volt, nem értettem miért kell harcolni, de most már ez az én harcom...

Csattanás! Fém sikít a fémen. Porfelhő száll, kavicsok kopognak az alvázon, és a szélvédőn. Rettenetes a zaj, és a káosz. Eltart egy ideig, mire végre csend lett. Mintha vattába csomagolták volna az agyamat, lassan eszmélek. Fájdalmat érzek a lábamban. A harmonikává gyűrt motortér rágyúrta magát, mind a két lábamra. Próbálom a táskámat elérni, ami a földre zuhant, hogy felhívhassalak, de nem bírok mozdulni. Körülnézek, látom a másik két kocsit. Valaki elhaló hangon segítségért kiállt,...

- Sophie, ha nem tévedek – mosolyodott el.
- Honnan tudja a nevemet? - kérdeztem kíváncsian.
- Megkérdeztem a takarítótól – mosolygott a pasas továbbra is, megrázva a fejét, amitől a haja még jobban a vállára omlott.
- Ilyenkor nem dolgoznak takarítók az épületben – húztam el halványan én is a számat. - Nem akarja megmondani, honnan szerezte az értesüléseit velem kapcsolatban? ...