Egy utód élete V.

- Anya! Itthon vagy?- mondtam levettem a szandálom.
- Igen, gyere, itt vagyok a nappaliban. Gyere be. - - mondta.
- Jó. - bementem a nappaliba. - mit csinálsz te itt? - kérdeztem.
- Gondoltam megvarrom ezt a terítőt, mert már kész az ebéd. Meg már rég meg akartam csinálni, ugye milyen szép? - kérdezte.
- Igen, anya. Szép! – mondtam, majd leültem és megfogtam a kezét. - anya , Xander itthon van?
- Igen fönn van a szobájában. Miért? - kérdezte meglepődve.
- Semmi csak meg akarok vele valamit beszélni. Köszönöm.- adtam neki egy puszit. Elindultam fel a lépcsőn. Fent vagyok. Bekopogtam.
- Xander?! Odabent vagy?-kérdeztem szinte kiabálva.
- Igen! Gyere be. - - beléptem. Majd körül néztem, ez a szoba annyit változott amióta Xander lakik benne. Azt hiszem lakbért kéne kérnem tőle. Mindegy.

- Szia! Lenne egy kérdésem. - mondtam.
- Igen? Hallgatlak. Bármire válaszolok. Amit csak kérdezel Én, válaszolok.- mondta és felkelt az ágyáról.
- Rendben. Akkor mondom.: veled vesztettem el a szüzességem?- kérdeztem. Ő csak nézett. Nem értette, mire gondolok,és miért kérdezem.
- Igen. - mosolygott. Majd így szólt- miért talán kételyeid vannak? Vagy micsoda?
- Igen. Szerintem nem veled voltam aznap este.
- Neked vannak kételyeid vagy Spikenak?- kérdezte és közelebb lépett hozzám.
- Nekem! Mivel nem emlékszem rá hogy veled lettem volna. Amúgy meg van aki azt mondja hogy Woeddal voltam először. Hűha milyen jó lehetett vele. Kár hogy nem emlékszem rá. Na jó csak ennyit akartam. Na sya!- majd megfordultam. Épp meg akartam fogni a kilincset mire Xander megszólalt.:
- Na jó! Nem velem voltál aznap, és nem Woeddal. De flörtöltél velünk. De mégis Spikenál kötöttél ki. Vele voltál egész este, majd én meg Buffyval voltam és kicsit….
- …összemelegedtettek?! Tudom: smároltatok! Igen? Tovább?- mondtam.
- Majd te megláttál minket, és Spikehoz mentél. Majd lefeküdtetek. Ennyi!- mondta és leült az ágyra. Én elé álltam.

- Nem, nem ennyi. Tudod a reggeli dolog még nincs tisztázva. Nos? - mondtam.
- A reggel? Az nem fontos csak oda feküdtem melléd. Más nem történt.—mondta.
- Értem. Akkor Woednak nincs is ehhez semmi köze?-kérdeztem.
- De van. Legalábbis szerintem…. Szóval. Csupán annyi hogy…. Hogy.. - - mondta majd felállt. Nem tudta elmondani. Megcsókolt.
- Xander! Ne!
- Jó igazad van. - majd zavarában nem tudta mit csináljon.
- Szóval?-- olyan jól csókol. Közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz?—kérdezte meglepődve.
- Semmi, várom a folytatást .- hazudtam.
- Szóval! Neki annyi köze van hozzá, hogy Buffy vele csalta meg Angelt, mert állítólag látott téged és Angelt csókolózni. Hát nem tudom. Na most boldog vagy? Most már mindent tudsz, el lehet menni. - mondta és az ajtó felé mutatott. Én nem tudom mi késztetett rá de oda mentem és szájon csókoltam. Majd kimentem a szobából. Ő csak ott állt. Majd így szólt magában:

- Hát lökött ez a lány. De továbbra is iszonyatosan jó illata van és persze jól csókol.- majd lefeküdt az ágyra. Én lementem zuhanyozni, még ebéd előtt.Gondolkodtam: Ezt nem hiszem el, Buffy egy este alatt kétszer is megcsalta Angelt? Mindegy! Most legalább tudom az igazságot, és őszintén nagyon őrülök, annak hogy Spikekal voltam életemben először. Lezuhanyoztam, majd törölközőbe csavarva mentem ki. Mire Xander pont akkor jött ki a szobájából és Spike pedig akkor jött fel a lépcsőn. Látszott rajtuk, hogy utálják egymást. Csak szikrázott a tekintetük. Tulajdonképpen két villámot szóró felhő közé kerültem.
Odamentem Spikehoz:

- Szia! Hát te?—majd megcsókoltam láttam, hogy egyáltalán nem figyel rám egy helyben állt, mint Xander. Spike megszólalt:
- Szia! Tisztáztad ezzel a …! Nincs rá szó, bocs.-mondta, de még mindig nem vette le a tekintetét Xanderről.
- Igen, sikerült mindent megbeszélni vele. Igaz Xander?- kérdeztem.
- Ja-ja! Persze mindent tisztáztunk.- mosolygott.
- Mit mosolyogsz mi?—kérdezte Spike.
- Nem mindegy az!? Ne pattogj itt nekem!—mondta.
- Te pattogsz itt. Úgy hogy, ne pofázz?!—mondta.
- Na jól van, hagyjátok abba. - közben ki jött a szobájából a bátyám,a nagy kiabálás miatt. - Gyere Spike. Gyere már.
- Héj Spike! Most virul a fejed, hogy Faith tud mindent, mi?- mondta majd elkezdett röhögni.
- Te szemét, gyere ide had verjelek meg!- és neki esett Xandernek.
- Hagyjátok már abba! Michael segíts fogd le Xandert.- mondtam. Én megfogtam Spike két karját, hátra fogtam és mondtam:
- Na most már elég legyen! Olyanok vagytok mint két gyerek, hagyjátok abba. Spike, kérlek.- alig bírtam lefogni Spikeot, de ezzel nem voltam egyedül Michael is alig bírt Xanderrel. Spike még egyet rúgott Xander felé ami persze sikerült is, bele rúgott a hasába. De ezt Xander sem hagyta, valahogy ki bontakozott Michael erős szorításából és ököllel kezdte ütni Spikeot. Na ez kellett még. Spike ellökött majd átváltozott vámpírrá. Iszonyatos erő birtokában van. Egyre csak üti Xandert. Úristen. Szó szerint egymásnak estek. Én itt fekszem a földön egy szál semmibe, na jó van rajtam egy törölköző. Michael sem tud semmit tenni. Anya épp jött fel a kimosott ruháimmal amikor meglátta hogy ott verekednek Xanderék majd nem leesett a lépcsőn. Odajött hozzám és kérdezte:

- Mit csinálnak ezek? Miért nem csináltok valamit a bátyáddal?- kérdezte kitárt kezekkel.
- Anya! Egy szál törölköző van rajtam. Gondolod, így bármit tudnék csinálni? Add oda a ruhám.- gyorsan felvettem egy pólót, bugyit és egy igen rövidnadrágot. Intettem Michaelnek, hogy most már minden rendben.
- Gyerünk!—mondtam neki. Ismét megfogtam Spikeot, Michael pedig Xandert. Spikeot leterítetem a földre, már csupa vér volt. Xander is. El kezdtem suttogva mondani neki:
- Te nem ilyen vagy…te nem ölsz, csak ha az életed vagy esetleg más élete van kockán. Vámpírt, démont ölhetsz csak. Spike?! Hallasz engem?! Nézz bele a szívedbe! Kérlek.- mondtam neki. Kicsit lenyugodott. Elkezdtek begyógyulni a sebei. Majd így szólt:
- Sa..sa..sajnálom. Szeretlek!—mondta.
- Lenyugodtál? - kérdeztem.
- Igen, le. - mondta. Elengedtem és megfordult, még nem változott vissza. Olyan rémisztő. Nem akarom így látni. Így szóltam hozzá:
- Változz vissza, kérlek.
- Nem akarsz így látni? - mondta és mintha egy könnycsepp folyt volna ki a szeméből. – Értem, nem akarsz így látni, megértem. - vissza változott.
- Nem ez nem igaz.—meg akartam csókolni de ő elfordította a fejét.- mi a gond?-kérdeztem.
- Tudom, hogy nem szeretsz. Ezért nem is szeretném, ha még búcsúcsókot is adnál. Vissza akarsz menni Xanderhez igaz? Persze menj csak. - mondta. Még soha nem láttam ilyennek.