Történetek

Ah, hol vannak hát az évek? Hol vannak az ölelő karok? Hisz a dalok azt dúdolták, hogy lesznek! Ott kint! Hol vannak hát? Mond, hol vannak? Én miért nem érthetem? Miért lettem, ha mennem kell? S miért csak suttognak köröttem? Hangosabban!! Hallani akarom! Tudom már, tudom jól! De még vagyok, még én is Árny, s Fény is vagyok, még ragyog a szemem. Döcögve hullott le a porszem. Talán, talán már nincsen? De, de még van. Még vagyok, és még Idő is van. Lassú, örök folyású idő, mondták régen......

- Tudjuk, hogy nem kutya vagy. Változz vissza Sirius black, hogy szemtől szembe láthassunk! – parancsolt egyikük ellentmondást nem tűrően.

Tudják?! De honnan a fenéből?! – tettem fel magamban a kérdést.

Haboztam. Erre a kentaurok válasza sem maradt el. Büszkén felszegett fejjel előrébb léptek még szűkebbre zárva ezzel a kört...

A szellemvilág létsíkját észlelő emberek, úgy látták jónak, ha az egyszerűbb emberi lelkek védelmére létrehoznak egy testvériséget. Az általános tagok az őrzők. Közéjük bárki bekerülhet. Tudatuk összetettebb, lelkük nehezebben elcsábítható. Felettük állnak a reményhozók. Az ő feladatuk az őrzők képzése, megtalálása, segítése és az egyszerű halandók felszabadítása, egy gonosz lélek uralma alól...

A szeme sárgán fénylett az éjszaka sötétjében. Mélyről jövő morgást hallatott, majd ordított, mint egy megsebzett vad. De koránt sem volt sérült. Egyszerűen csak ölni akart. Az járt a fejében ölni, ölni, ölni! Gyilkolás az élete. Bizony éhes volt. Eveline berohant a szobájába, és bezárta az ajtót, hátha időt nyerhet. Szíve majd kiugrott a helyéből...

- Szóval?-- olyan jól csókol. Közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz?—kérdezte meglepődve.
- Semmi, várom a folytatást .- hazudtam.
- Szóval! Neki annyi köze van hozzá, hogy Buffy vele csalta meg Angelt, mert állítólag látott téged és Angelt csókolózni. Hát nem tudom. Na most boldog vagy? Most már mindent tudsz, el lehet menni. - mondta és az ajtó felé mutatott...

Carlos hazajött, s Gaby mit sem sejtve feküdt, homályos kép jelent meg előtte, ahogyan Hope játszik a homokozóban, ő és John boldogan ülnek, ölelve egymást a közeli padon, s az egész parkot körülveszik a fák, kellemes árnyékot adva a nyárias időben. A lány mosolygott álmában, de tudat alatt érezte, hogy ezek csupán vágyak, melyek sosem válhatnak valóra...

Nem telt el hosszú idő azóta, hogy a három kiválasztott találkozott, mégis több kalandon, veszélyen és csatán vannak már túl, mint amennyit egy átlagos kalandor egész élete során átél. És talán most készülnek a legnagyobbra. Könnyen lehet, hogy nem élik túl. De meg kell próbálniuk...

Van Beholder úr igazi holland eleganciával, és persze igazi holland füves cigivel a szájában szállt ki a vadonatúj krémszínű E osztályú Mercedeséből. Közben nézte a tengerpart felett a szabadon szálló sirályokat és a felgyújtott makett boltból kiszálló pernyét, amit a környékbeli kis tizenéves köcsögök gyújtottak fel...

A zöld szemében egy gyérfényű körte szikrája jár táncot, mélabúsat, fájót… mintha a halál táncát lejtené el ott, a férfiben. De az ember nem mozdul. Nem érdekli a fény, az sem, hogy mögötte most zárult be az ajtó, valószínűleg egészen reggelig. Csak ül némán, s tovább lépeget. Egészen addig akar szárnyalni, míg lehet… De hol lehet a határ? A csillagos ég végén? Hisz ez balgaság! Nincs annak vége, se eleje, se hossza… nincs neki semmije, csak a csillagai, mik holtak…

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta elismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek...