Történetek

Három év elteltével, még mindig ugyanúgy szeretem, már amennyire képes vagyok én erre. Milyen furcsa az élet fintora. Sors. Végzet. Léteznek egyáltalán ilyen dolgok? Ha igen, bizonyára egyszerre találtam meg mindkettőt, a zuhany alatt ázó, rózsaszín hajzuhatag tulajdonosában Shindo Shuichiben. Ez a kölyök, örökös kitartásával olyan gátakat tört át amelyekre senki nem volt képes 10 évig. Sensei, vajon ő mit érzett? Ezt soha nem fogom megtudni...

- Septienna hogy van? – kérdezte tőle Tamika.
- Még mindig sír – hangzott a válasz. – Meg tudom érteni. Én is így voltam az első szerelmemmel. De még most nem rossz neki. Majd, ha agyilag is felfogja. Az a pillanat, amikor belevág a felismerés, hogy a szerelme nincs többé. Onnantól kezdve lesz neki rossz – mondta a tanácsadó. Pirosan világító szemeit, szomorúan jártatta a két fiatalon...

Egy szép nagy német juhász vigyázta a házat. Hűséges kutya volt, szerette mindenki. Ugatott egyfolytában, ahogy soha nem szokott. Nyugtalan volt! A kutyák hamarabb megérzik a bajt, mint az emberek. Mintha valaki, vagy valami figyelné a házat kívülről...

Az öröm nem vetette fel a családot. Anyám leányanyaként szült, apám csak a nevét adta, a szeretetét nem. Egy éves voltam, mikor anyámmal elköltöztünk egy új lakásba. Eleinte ketten voltunk, később jött egy férfi, aki szeretett minket. Anyám óvónőként dolgozott, főiskolára járt, így „apu” vigyázott rám. Mosolyogtam sokat, tudtam, vele boldog vagyok. Éreztem, hogy egy Család vagyunk. Anya, Apa és én. Sajnos a boldog heteket, hónapokat felváltotta az üresség...

Nem lett volna jó dolog, ha felismerik. Annál is inkább, mert ő volt a király kisebbik fia. Milyen fényt vetne a családra, ha kiderülne, hogy az egyik fiú vámpírokat ment meg a kivégzéstől? Victor Perelli nem bukhatott le. Már egész jól tudott varázsolni, és volt is egy terve. Gyorsan kellett cselekednie, ugyanis a nap első sugarai felbukkantak...

Miután Beth azt hazudta, hogy ő Lord Sinclair lánya, Reeve tábornok lesápadt, és elhebegte, hogy azonnal értesíti édesapját a történtekről, és a lehető legjobb kiszolgálásban lesz része. Elizabeth egy cseppnyi lelkiismeret furdalás nélkül hagyta, hogy mindenki körülötte forogjon.
Most éppen egy szobában ült, ami tele volt jelentésekkel, térképekkel, és sok kacattal. Fegyverről nem is beszélve...

Pár perc irdatlan tempó után Tamás átfordította a lányt úgy, hogy ő legyen felül. Anna gyorsan alkalmazkodott, s felvette a lovagló pózt. Csípőjét fantasztikusan mozgatva vadul lovagolt Tamáson, aki eközben a lány melleit masszírozta. A lány egyre erősebben, és mélyebben nyomta rá magát a fiú péniszére, amitől érezte, hogy hamarosan eljön a vég...

Történetünk egy verőfényes tavaszi nap helyett, egy undorítóan szürke, télvégi napon, egy belvárosi bérház második emeleti lakásában veszi kezdetét, melyben most ketten tartózkodnak...

Csendesen nyugtázta magában, hogy a kezével ő még jól járt, mert lám, ennek a bajtársnak mellette az egyik lába hiányzik… tényleg a keze… erőtlenül felemelte karját, és odapillantott. Vastag kötés díszlett rajta, azon bizony nem látszott semmi. Maga mellé ejtette karját, s csak bámulta a feje feletti vászont… távolról ágyúszó dörgött, de nagyon halkan, talán már csak álmában, elmenőben…

Végigsimítom a hátad, megcsókolom a vállad. Összeszedem a ruháimat és elindulok felfelé. A lépcső tetejéről még visszanézek rád és a tengerre még egyszer utoljára. Mély lélegzetet veszek, hogy jól az emlékezetembe véssem a tenger sós illatát. Nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet, patakokban folynak le az arcomon. Szaladok a ház felé végig a kis utcákon, rohanok el a helyről, ahol megtaláltam az igaz szerelmet, attól a helytől, amit ma végleg itt hagyok...