Történetek

Nem néz rám. Összegörnyedek, torkom sírás markolja, nehéz sötétben, fullasztó kábulatban siratom a pillanatot, mely nem született meg, a pillanatot, mely nem élt, s mely életet nekem sem adhatott. Nem értem, miért? Ennyire hogy fájhat egy szív, mely nem is érez, nem gondol a holnapra, nem szabad...

De Piri néni a tolókocsihoz kötött hölgy, akit mindent lát a szemközti házból a szemére ragadt kukkerral azonnal riasztotta a rendőröket. De hasztalan. Jassie és James a titokzatos spejzajtón keresztül fövenyes tengerpartra jutott, ahol éppen bálnák jöttek ki a partra, mint James ama kedvenc számában. A kommandósok, akik pár másodperccel később törtek be a lakásba csak néhány penészes és pókhálós befőttes üveget találtak a polcokon az előnytelenül megvilágított élelmiszer felhalmozás céljából...

Unottan lapozgattam a csatornák között, színvonalasnál nívósabb műsorok gördültek tovább, míg hirtelen, mint égi fény Győzike arca világlott fel a képernyőn. Gondoltam, mivel úgyis csak jót hallok a drágámról, ideje, hogy magam is megismerkedjek vele és műsorával. Ha itt van, miért ne? ...

Évike megpróbál engedelmeskedni, de amikor hozzáér a cső vége, újból összeszorul a feneke. A mester egy kicsit vár, ott tartja a csövet, és amikor érzi, hogy kezd ellazulni, lassan betolja a fenekébe. Szépen könnyedén becsúszik a krémezésnek köszönhetően. Éva semmi fájdalmat nem érzett, sokkal rosszabbra számított előtte...

A szülei nem tudtak róla, hogy eljött ... nem is csodálom, egyből küldték is volna diliházba. Most elvben nyaralnak valahol külföldön, ő meg azt adta el nekik, hogy a barátnőjénél lesz. Ügyesen kijátszotta a családot. Persze soha többet nem fogják látni. Gyakorlatilag többé nem látja szinte senki. Eliza, a házvezető-nőm ... meg pár igazán bizalmas barátom. Ezen a birtokon úgyse keresné senki...

Látta a Vándor a sötét kő örök bánat-virágát, látta, leült messze a mélyben, messze a sötétségben. Halk szó hagyta el száját, szó, ezer közül a legkeserűbb, ezer közül a legfájóbb. Nem. Suttogta halkan az ítéletét, suttogta halkan, hogy nem hallotta őt az Nap, nem hallotta őt a Szél. Hallotta az Ég, és értette. Nem, mondta a Föld, és örök búcsút vettek. Vágyakozik az Ég a Földért, de a Föld oly messze, elérni talán sosem fogja. Nem, suttogta a Vándor, nem szeret...

- Vissza kellett jönnöm, mert szükségem van rád, Dia... segítened kell nekem...
- M... Miért?
- Megöltem valakit, de nem kényszerből! Gyilkos vagyok, Dia... azért gyilkoltam, mert elvesztettem a türelmem... elvágtam a torkát...
Dia borzadva nézett rá. Sanyi térdre rogyott előtte, és megragadta a kezét:
- Kérlek, segíts... nem akarok gyilkos lenni... nem akarok...

Hát persze, itt van. Hol másutt lehetne? Reggelente csiripelnek a madarak, zsonganak a méhek, és hangosan kattognak, hörögnek és vonyítanak a munkagépek. Mert az utat is tavasszal kell bontani, ugyebár. A friss szellő lágy ölén elolvadnak a lelkek, alkonyatkor jácint tömény illata száll a légben. Igaz, hogy az emberek fele fuldoklik a töméntelen mennyiségű pollentől, de ugyan! nem fontos...

Mert nem voltam elég bátor, nem mondtam neki azt, hogy igen. Mindig azt mondtam, majd, majd, majd… És ő döntött helyettem. Azt a választ kaptam, hogy nem. Ő nem vár rám, mert én nem is akarom őt igazán. Ebben nem volt igaza, de nem tudhatta, mert a tetteim őt igazolták. Döntésképtelen voltam, ami tönkretette, megbélyegezte, ezúttal fekete viasszal a vele való kapcsolatomat...

Biztos találkoztatok mostanában ilyen nagy építkezésekkel, amikor a sok classic ház közül párat levernek, aztán körbe mindenfelé merednek a tűzfalak, alul meg a szédítő mélység, földkupacok, jobb nem is tudni, még miminden. Le sem látni a gödrök aljára, a palánkokon átkukucskálva csak annyi állapítható meg, hogy ott valami nagyon van, nem is tudjuk, mennyire. ..