Akheton Soldier nagy kalandjai II. fejezet

AKHE SOLDIER NAGY KALANDJAI:

2. fejezet


AKhe csak szaladt és szaladt, míg észre nem vett egy hatalmas bokrot, az alá be is bújt hogy megússza a kivégzést.
Miután elmúlt a veszedelem, visszaindul lassan és lopakodva a faluba, amiből márcsak romhalmaz maradt.
Az ifjú végignézi nagyjából a falu maradványát, majd megáll egy romhalmaz mellett és így szól:
- Még a templomot se kímélték ezek a férgek. Itt megesküdök a halottaknak, akik már fent vannak az égben, hogy bosszút állok a falumért és a barátaimért!
Miután elmondta mondókáját, elindul az erdőbe, hogy felkutassa pontosabban, hol is lakik ez a nép.
Kb. 3 km séta után egy csapda áldozata lett, ami egy kötélből, aminek a végén 2 lábnyi kör volt,egy kis faágból és levelekből állt. Ami elindult felfelé és hősünk lábát összeszorítva
- A picsába, elkaptak! Mondja Akhe magában miközben fejjel lefelé lóg az ágon.
Kis idő után ujjongva jön egy kis kamasz gyerek és ezt kiáltja:
- Elkaptam egy cigányt, elkaptam egy cigányt!
Akhe néz a gyerekre, a gyerek meg vissza döbbenten.
- Te nem is vagy cigány! Mondja a gyerek meglepetten.
- Persze hogy nem te kis gnóm! Válaszol vissza Akheton dühösen. - És most szedj le innen!

A fiú szót fogadva elvágja a kötelet az ágról, hősünk pedig leesik a földre.
- Na végre! Mondja Akhe miután feltápászkodott. - Már elég sok vér ment az agyamba!
- Sajnálom! - Kezdi a fiú a bocsánatkérést. - Nem téged akartalak elkapni ezzel, hanem egy cigányt hogy megtudjam hova vitték az asszonyokat és a gyerekeket de...
- Héhéhé, várjál csak! Szakítja közbe Akhe a gyereket. - Te a faluban éltél?
- Igen, az apámat megölték, az anyámat és a nővéremet elvitték magukkal. Nekem épp hogy de sikerült megszöknöm és bemenekülnöm ide!
- Aztán hogy hívnak édes fiam? - Vonja kérdőre a Akhe a kamaszt. A kis kamasz kihúzza magát és ezt feleli: - A becsületes nevem: Benedek Alfréd!
- Na Frédi fiam! Mivel én vagyok az utolsó reményed a túlélésre, attól tartok velem kell tartanod hosszú utamon.
- Miért hova mész? Kérdi a gyerek.
- Nem mindegy, bazzeg? - Mordul rá Akhe. - Majd mindent megtudsz a maga idejében.

A gyerek nem szól semmit, majd kis idő után elindulnak együtt a hosszú és rögös úton hogy együtt elérjék Akhe célját.
Mennek, mendegélnek, egyik sem szól a másikhoz.
Közeledik a naplemente. Akhe megáll és így szól:
- Ma az erdőben éjszakázunk. Menj, szerezz tűzifát! Én meg addig szerzek valami kaját. Itt találkozunk az elágazódásnál.
Ezt követően Alfréd elindul jobbra, Akhe pedig balra.
Kb. fél óra elteltével Akhe hozza a hátán a frissen fogott vaddisznót, ám egyszer csak kiáltásra lett figyelmes:
- Segítség, segítség!
- Ez a gyerek hangja. Mondja magában Akhe, majd elkezd szaladni a hang után

És hogy mi történt hősünk újdonsült kispajtásával, az kiderül a következő fejezetben.