Démoni árnyak-I.fejezet.

Atlanta egy gyönyörű és kalandokkal teli város, mely mentes a politikai ömlengésektől és az értelmetlen civakodásoktól. A belváros, olyan amilyennek az ember elképzelné. Zajos, nyüzsgő és büdös. Munkába igyekvő emberek ezrei. A legújabb ford t-modellek szelik az utakat pöfögve s dudálva. A lovak, rémülten ugrálnak félre az őket felváltani vágyó, zajos masinák elől. 1922 júliusát írunk. Tikkasztó a hőség. Aki teheti, árnyékba húzódik s frissítőt iszogat. A külvárosban, mindenki a lábát lógatja s csendben olvassa az újságot. Ám a Holding Street 29 alatt, most nagy a nyüzsgés. Mindenki felfigyel a bútorokkal és más tárgyakkal megpakolt teherautóra. Népes, jól öltözött család figyeli a munkások mozdulatait. Közben gondosan körülkémlelik a fás ligetekkel s sétányokkal teli szomszédságot. George Manson a családfő. Tisztes, fedhetetlen üzletember. Pár éve nyitott egy festékkereskedést s most ide tette át székhelyét. Kimért, nagy bajuszú, soványka ember. Elegáns öltönye, sokat elárul anyagi helyzetéről. Mellette álldogál szép csendben a felesége Jennyn. Hófehér, masnikkal s fodrokkal díszített ruhája egy vagyonba kerülhetett. Ékszerei a Tiffany boltból valók. Végül a gyermekek. Andrew a 16 éves trónörökös aki apja nyomdokaiban járva, majdan, átveszi a vállalkozás irányítását. Markáns tekintete és sportos testalkata a lányok kedvencévé teszik, amit ő rendre ki is használ.

Mögötte kémleli a gyepet, öccse Michael, aki ugyan még csak 14 éves, de már most Byron és Defoe műveket olvas. Nem érdekli a foci vagy a hoki. Pedig az manapság, igazi divat a fiúk közt. Rövidre nyírt barna haja s mélyen ülő zöld szemei, kellemes külsőt kölcsönöznek neki. Végül a legkisebb a sorban a kis Mary. 10 éves kora ellenére nagyon érett és öntudatos. Imád olvasni s egész ügyesen tud már varrni. Rózsaszín ruhácskája, jócskán megterhelte a papa bukszáját, de nem kell félteni.

A szomszédok kíváncsi tekintete fürkészi az új családot. Néhányan oda is mennek s köszönnek. Mások viszont meglepett tekintettel figyelik őket. Nem velük van bajuk, hanem a döntésükkel, hogy a régi, Calloway házba költöznek. A hatalmas kúria, valaha a viktóriánus kor egyik legszebb alkotásának számított. Gyönyörű oszlopai, csodás kertje az istállóban tartott lovak, mind öregbítették a grófi család, amúgy is makulátlan hírnevét. Ám néhány hét leforgása alatt, mind, váratlanul és igen szörnyen, eltávoztak az élők sorából. A rendőrség tehetetlen volt az üggyel kapcsolatban. Megcsonkított holtak és egyéb szörnyűségekkel volt tele a ház. Magyarázat nélkül maradtak ezek a borzalmas halálesetek. A ház azóta viszont közkedvelt pletyka téma. Egyesek, alakokat véltek látni az ablakokba. Mások, ijesztő hangokat hallanak éjjelente. Ezek után nem csoda, hogy a legtöbben, aggódva figyelik az új család beköltözését.

Monotonan telnek a cipekedés órái, de mire leszáll az est a munkások elvégezték a dolgukat s a pénzt zsebre vágva, útnak indulnak. Manson, büszkén lépi át a küszöböt, ám kezdeti lelkesedése, hamar alább hagy. Mindenhol vastag por és pókháló réteg. Penészes falak. Dohos szag. Férgek és patkányok paradicsoma ez. A külső nézet sem épp rózsás. A deszkák megrepedezve. Az oszlopok karcosak s mocskosak. Meg is látszik, hogy e házban már 54 éve, senki sem járt. Ám a Manson família, mindig optimistán állt a dolgokhoz. Nem csüggednek. Majd holnap neki állnak a takarításnak. Hívnak embereket s pár héten belül, jobb lesz, mint új korában. Ám addig ebben a mocsokban kell aludni.
Felesége eközben a konyhát figyeli. A helyzet itt sem jobb. Mindenütt a penész és a patkány ürülék. Épp a szekrények állapotát vizsgálja, mikor hirtelen kinyílik a mellette levő kamra ajtaja. Nyikorgása félelmetes, de az asszony nem épp ijedős. Biztos a huzat az. Oda lép, hogy becsukja, de az ajtó, hirtelen, hatalmas erővel csapódik be. Jennyn csak néz értetlenül s próbálja felfogni a különös jelenséget. E pillanatban ismét kinyílik az ajtó, majd néhány másodperc múlva, szédítő sebeséggel csapódik vissza. Az asszony megijed s kisiet a konyhából.
Lefekvéshez készül a család. A gyerekek már a matracon fekszenek a meleg hálózsákban. George és felesége most bújnak be. A férfi megfogja kedvese kezét, de a nőt még mindig az ajtó foglalkoztatja. Egyszerűen nem hagyja nyugodni az eset. Nincs rá magyarázat. Egész este, nagyon rossz érzése van a házzal kapcsolatban. Pont olyan, minta figyelné valaki.
Ám igyekszik ezt csak a fáradtságnak betudni s oda bújik a férje mellé.

Sötét, hold nélküli éjszaka borul a környékre. Még a csillagok fényei sem adnak támpontot. Jennyn, ha vakoskodva is, de az illemhely felé igyekszik. Kezeivel tapogatva igyekszik megtalálni az utat. Délután már feltérképezte a helyet, de nem sokat ért. Ám végül elérte célját. A WC is borzalmas állapotban, de a szükség elvégzésére még jó. Épp indulna vissza, mikor furcsa zajt hall a konyhából. Gerincén végigfut a jeges rémület. Csak nem betörő? Felkap egy kisebb fadobozt s lopakodva nyit be a konyhába. Semmi különös. Lassan megnyugszik s menne kifelé, de a kamra ajtaja ismét, nyikorogva kinyílt. Rettegve pillant hátra s a látványtól földbe gyökerezik a lába. Irtózat fut végig a testén s szíve a torkában dobog. Egy világos aurájú alak jelenik meg előtte. Kisfiúra hasonlít. Jennyn mozdulni sem bír. A teste nem engedelmeskedik. A fiúcska lassan közeledik hozzá, majd ránéz s arca elváltozik. Állkapcsa, abnormálisan nagyra nyílik svad üvöltéssel támad a nőre. Az asszony sikolya még a szomszédokat is felveri. George és a gyerekek, sietve rohannak a konyhába, ahol megtalálják a nő, minden ízében remegő testét. Tekintete üres, mint a csupasz falak s kezeit összekulcsolva imádkozik.

Másnap reggel a család, zaklatott állapotba ül le reggelizni. Az asszony még mindig reszketve teszi a mozdulatokat. Férje látja az állapotát s igyekszik csitítgatni.
- Nyugodj meg. Nincs semmi baj.
Felesége szinte dührohamban tör ki.
- Semmi baj? Megbolondultál? Az a valami rámtámadt. Azt hittem, meg fog ölni. Szerinted ez nem baj?
A gyerekek megrökönyödve figyelik, anyjuk kitörését. Sosem látták még ilyennek. Jennyn sírva roskad össze.
- El akarok menni innen. Menjünk vissza Memphisbe.
George a feját rázta.
- Ez lehetetlen. Itt van az üzlet és a lehetőség. Mindenünket ide fektettem. Ha csak úgy mindent itthagyunk, akár el is adósodhatunk. Sajnálom drágám. Holnap elviszlek egy orvoshoz.
A nőt ez villámcsapásként érte.
- Szerinted bolond vagyok? Tébolydába akarsz csukatni?
- Nem. De amit mondtál, eléggé hihetetlen. Szellemek nem léteznek.
- Pedig elég valóságosnak tűnt. De, ha nem akarsz ne higgy nekem. Én viszont már most rettegek ettől a háztól. Még csak egy napja vagyunk itt és máris ez történik.
Rácsap az asztalra s sietve távozik.

Órák teltek el s Jennyn, jobbnak látta, ha kedvenc időtöltésének a kertészkedésnek fog. Azzal talán eltereli a gonosz gondolatokat. Neki lát gyomlálni s a kis lapátjával a földet igazgatni. Hirtelen egy kedves hang szólítja meg.
- Örvendek kedveském.
Jennyn föltekint s egy aranyos néni áll vele szemben.
- Én is örvendek asszonyom. Mi járatban?
- Ó, én csupán köszönni jöttem az új szomszédoknak. Tegnap valami sikoltást hallottunk innen. Nincs semmi baj?
- Semmi. Tessék megnyugodni. Biztos rosszul tetszett hallani.
Az idős hölgy már épp ment volna, mikor visszafordult.
- Maguk aztán bátor emberek.
Az asszony erre felfigyel s feláll.
- Miért?
- Hát nem tudják, mik terjengenek erről a házról?
- Nem.
- Szellemek és gyilkos démonok lakják. Szerintem ezek végeztek a Calloway családdal is. Az előző tulajdonosok.
- Ez érdekes.
- Én inkább félelmetesnek mondanám. Az egész amiatt az elfajzott James Calloway gyerek miatt volt. Tizenhét éves korában, elkapott egy indián kisfiút és megkínozta. Végül megölte s feldarabolta. Szörnyű tettét sosem tudták bizonyítani, de a kisfiú visszajár s aki csak ebben a házban tartózkodik, arra kegyetlenül lecsap.
Jennyn torka összeszorult s a tegnap éjjelre gondolt.
- Azt javaslom kedveském, hogy menjenek innen, amíg még tehetik.
Sarkon fordult s eltipegett. Az asszony gondolkodóba esett. Csak a fejét rázta, s folytatta a kaparászást.

Eltelt majd két hét. George valóban felbérelt munkásokat, akik rendesen helyre pofozták a házat. Kicserélték a vezetékeket, újra tapétázták és meszelték a házat. Kicserélték a deszkákat, megerősítették a tetőt. Két hét és 8000 dollár után a hely szebb, mint valaha. Nyugalom és béke honol a kúria körül. Jennyn nem látott egy démont és szellemet sem. Kezdte elfelejteni annak a szörnyű éjszakának a történéseit s igyekezett beilleszkedni a környéken. Ennek örömére, garden partit tartott az új virágokkal és fákkal betelepített kertben. Aki csak tehette, elfogadta a meghívást. Tucatnyi férfi és nő lepte el a kertet s itta a frissítőt és falta a szendvicseket. Pazar a hangulat, pedig még csak délután hármat ütött az óra. Jennyn levetette magáról az úri hölgy szerepét s igyekvő háziasszonnyá avanzsált. Körbevezette a vendégeket, segített a frissítők felszolgálásában. Valósággal sziporkázott. Besiet a konyhába egy újabb adag limonádéért, mikor különös zörgés üti meg a fülét. A csapból jön. Dühösen lép oda, hisz nemrég lett kicserélve. Máris rossz lenne. A csap pedig csak zörög és zakatol, mintha el lenne dugulva. S ekkor, vastag csíkban, vér kezd folyni a csőből. Jennyn ereiben elhűl a vér s alig kapkodja a levegőt. Arca eltorzul a félelemtől. Hátra lép, de hirtelen egy ismeretlen erő elkapja hátulról s a csap felé nyomja. A nő igyekszik kibújni a szorításból, de képtelen. A félelmetes erő, titánként nyomja, egyenest a vérbe. Levegő után kapkodok s igyekszik kikerülni ebből a helyzetből, de nem tud. Kezeivel csapkod, s igyekszik feltápászkodni. Nem megy s a levegő fogy. Ám a sors kegyes s belép a fia, aki megrökönyödve figyeli az eseményeket. Látván anyja kínlódását, azonnal a segítségére siet s alig bírja kirángatni a vérrel teli mosogató tálcából. Jennyn csak úgy kapkodja a levegőt, s vért köhög fel. Sírva öleli át fiát, aki még mindig nem érti a történteket. Az asszony sírása egyre keservesebb. Hisztérikus állapota alig akar szűnni. De tudja, hogy el akar menni innen, minél hamarabb és gyorsabban.