Történetek

Ahogy elkezdtem dolgozni, pasit is kerestem. Évek óta vártam az igazit, de mindig melléfogtam... És jött is. Jobban mondva jöttek, mivel, hogy két fiú is nagyon érdeklődött utánam. Az egyik, nevezzük Balázsnak, külföldön hetelt, így csak a hétvégéket tölthettük volna együtt. Nem tetszett úgy különösképpen, így visszagondolva, nem is tudom miért ragaszkodtam hozzá annyira. Talán a drága ajándékok miatt, amikkel elhalmozott...

Gyönyörű volt. Lapockáig érő leomló egyenes szőkés barna haj, kékeszöld szem, igéző tekintet, piros telt ajkak, lehelet finom arcvonások. Sehol egy durva ránc. Alakját minta megrajzolták volna. Arányos volt mindene. Darázsderék, széles csípő, "telt" formák mindenhol, ami persze nem azt jelentette, hogy szemernyi súlyfelesleg is terhelte volna. Egyszerűen tökéletes. Ujjatlan fekete felsőben volt, és egy sötétszürke koptatott testhezálló farmerben. Káprázatosan szép volt. Épp egy...

Sötét volt. Az egész lakásban csend honolt. Az ablakokon minden redőny le volt húzva. A kis kertvárosi házban éjfélt ütött a nappaliban lévő toronyóra. A második emeleten felriadt egy fiú.
- Most elkaplak... - mondta maga elé, majd szépen csendben felkelt az ágyból, és az ajtaja felé indult. Fülét a kulcslyukra tapasztotta, és lélegzet visszafojtva figyelt...

Amikor kilépett, teljesen meztelen volt. Megcsodáltam tökéletes alakját, és megállapítottam, hogy tényleg elég sportos. Még nedves bimbói hegyesen meredtek előre csinos melléből, hosszú, fekete haja a vállára omlott. Borotvált puncija fölött csak egy keskeny, függőleges csíkot hagyott meg a szőrből...

Elképzeltem. Talán túl sokszor is. Eleinte csak néha-néha ötlött fel bennem, elvetendő gondolatként, egy-egy gyors villanásként. Később aztán gyakrabban foglalkoztatott a szórakozás e formája, pestisként fertőzte meg sejtjeimet, míg végül teljesen átitatott. S bár hiába kérték, könyörögték, rendre hideg elutasítással válaszoltam. Pedig már minden porcikám azon fáradozott, hogy végre lángoljak úgy, ahogyan szeretnék, hogy vágyaim ne ütközzenek konzervatív, erkölcsös elmémbe...

- Hát… sok mágia kell egy halott feltámasztásához. A legtöbbjüket csak a nekromancia tartja össze. Ha megfosztanánk őket tőle, egy kupac csonttá esnének szét – magyarázta Tamika.
- A nekromancia bizony erőssé tehet akárkit. Ezek a csontkupacok a varázslattól sokkal erősebbek, mint egy egészséges férfi. Igaz, már feltalálták a nekromancia ellenszerét, de nem önthetjük le az egész nekropoliszi sereget trutyival…

Xoran épp egy kellemeset kortyolt a kacsához rendelt vörös színű nedűből, mikor a marcona harcosok visszatértek immár egy fekete csuhába bugyolált alakot kísérve. Az ajtó felé indultak, mikor a fogva tartott úgy gondolta megpróbálkozik egy szökéssel. Sikertelenül.
Az egyik figyelmes kísérő még idejében elkapta a szökni próbáló csuhájának nyaki részét. A csukja lecsúszott, láthatóvá téve viselőjének arcát...

- A szabályokat mindenki ismeri, de itt, mögöttem megtalálhatjátok a táblán kifüggesztve! A mai napon a birodalmak varázslényei mérik össze erejüket! Elsőként láthatunk egy gargoyle-t, aki egy baziliszkusszal mérkőzik meg! Kérem a harcosokat, fáradjanak a küzdőtérre! – a birodalmak lényei ki kérték maguknak a harcos elnevezést, így kénytelen voltak így nevezni őket. Ezzel akarták kivívni maguknak, hogy ők is vannak olyan jók, mint a királyok vagy a hadvezérek...

Ez a történte akkor született meg a fejembe mikor megtudtam, hogy a Honda az idén nem indul a Forma 1-ben. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, a csapatot is megvették ezért előrebocsájtom, hogy semmi köze nem lesz a valóságban történtekhez. Köszönöm - SiD

Mert egy világot jelentesz nekem. Te vagy, aki reggel is szépnek lát, aki letörli könnyeim, aki akkor is itt van mellettem, ha senki más. Te elhitetted velem, hogy a nap miattam kel fel, hogy van értelme mindennek, hogy én is lehetek fontos. Eljöttél és segítettél, hogy újra életerős és vidám legyek. Sikerült. Erőt adtál nekem, hogy túléljek minden nehézséget, és ha csak annyi kell, hogy várjak rád egy kicsit, hát nem bánom...