Kiküldetés

Átlagos szolgálati útnak indult. Ronda esős idő volt, a kocsik bágyadtan araszoltak az alkonyatban a 4-es úton. Az MR1 szólt, mint mindig, amikor vidékre megyek. Még 80 kilométer volt hátra, amikor megláttam a lányt. Az út mellett stoppolt, egy rozzant buszmegálló fedele alatt, ki-kilépve az egybefüggő kocsisor mellé.

Hirtelen ötlettel lehúzódtam, és megálltam. Láttam a tükörből, ahogy a kocsi félé fut, vállán a kis hátizsákkal. Kicsit elbizonytalanodtam, olyan jó ötlet-e felvenni egy idegent… De amúgy is évek óta nem találkoztam stopposokkal, főleg nem nőkkel.
Amikor odaért, leengedtem az ablakot:
- Merre? – kérdeztem. Lehettem volna udvariasabb is, de nem foglalkoztam vele.
- Debrecen felé – mondta.
- Elvihetem, ha akarja – mondtam, és kinyitottam az ajtót.
-
A zsákot a hátsó ülésre dobta, és elhelyezkedett mellettem. Csurom víz volt a kabátja, de a szeme vidáman csillogott. Kigombolta az ázott dzsekit, és lassan kibújt belőle. Akaratlanul is megcsodáltam kecses mozdulatait, és láttam, hogy észreveszi, de nem bánja. A kabát is a zsák mellé került, majd kényelmesen bevackolta magát az első ülésre.

Ahogy beszélgetni kezdtünk, mindjárt gyorsabban telt az idő. Aranyos volt, ahogy csapongott, mindenfélét mesélt magáról. Megtudtam, hogy 21 éves, kollégista, és éppen otthonról utazik vissza, abból a faluból, ahol felvettem. Észrevétlenül tértünk át a tegezésre, nem zavart, bár jóval fiatalabb volt nálam.

- Nem félsz stoppolni? – kérdeztem.
- Nem szoktam, csak nagyon esett, és nem volt kedvem még egy fél órát várni a hidegben – mondta. – Meg különben is sportolok, elég izmos vagyok, nem adnám olcsón a bőrömet.
- Izmos? – kérdeztem vissza. Mit mondjak, nem tűnt egy súlyemelőnek, inkább soványnak.
- Nem hiszed? – kérdezte kuncogva. – Na, figyelj, megfeszítem a combomat, és fogd meg. De nem tapizni!

Megfogtam, tényleg lehetett érezni az izmait a combján. Amikor elhúztam a kezem, megint kuncogni kezdett:

- Határozottabban is lehet – mondta. – Megmutatom, jó?

Még arra sem volt időm, hogy válaszoljak, amikor éreztem, hogy a keze a jobb combom belső felébe markol. Olyan erős volt a szorítása, hogy felkiáltottam. Egyik kezemmel elengedtem a kormányt, rámarkoltam az övére, és lefejtettem magamról.

- Megőrültél? – kérdeztem. - Majdnem lementünk az útról!
- Jó, bocs, nem gondolkoztam… - szólt bűnbánóan. – De visszaadhatod, ha akarod. Úgy tisztességes…

Azon ne múljon, gondoltam, markolni én is tudok… Rátettem a tenyeremet a lábára, éreztem, ahogy várakozóan megfeszülnek az izmok. Végigsimítottam a combja belső felén. Tudtam, hogy most engem néz, és amikor már rám akart szólni, hogy nem tapizzam, erősen megmarkoltam.

Most ő kiáltott fel, láttam, megfeszül a teste. Pár másodpercig bírta, majd mindkét kézzel megfogta a csuklómat. Lehúzta magáról, és kezdte lefelé törni a kezem. Ez fájt, húztam volna vissza, de erősen tartott, és nem tudtam kiszabadulni a fogásból.

- Hé, engedj el, mindjárt karambolozunk! – kiáltottam rá.
- Bocs – mondta, és azonnal elengedett. – Jó kifogás ez a vezetés, amikor szarban vagy, mindig erre hivatkozol – kuncogott.
- Verekedni akarsz? – kérdeztem csodálkozva.
- Szeretek küzdeni – mondta egyszerűen.
- Hogyan? – kérdeztem meglepetten.
- Küzdeni hogyan? – kérdezett vissza. – Hát, nekem bejön a keményebb szex. De ütés és rúgás nélkül. Nem szeretem a foltokat az arcomon. Birkó mehet, akár keményebben is, de boksz nem…
- Érdekes – mondtam.
- Nem hiszed, mi? – kérdezte, és ismét kuncogott. – Ha bevállalnád, szerintem lealáználak…

Alig hittem a fülemnek. Ez a csitri gyakorlatilag kihívott egy menetre.

- Ha komolyan mondtad volna, még ki is próbálnám, mit tudsz – válaszoltam neki.
- Hol fogsz aludni? – kérdezte.
- Az Arany Bikában – válaszoltam. – Tudod, a belvárosban.
- Tudom. Ha felviszel magadhoz, kipróbálhatod, mit tudok – mondta nevetve.

Közben beértünk a városba. A vizes aszfalt tompán csillogott az esti fényben. Az eső is elállt, de nehéz szaga még itt maradt.

- Na, merre van az a kolesz? – kérdeztem.
- Gyáva – mondta egyszerűen. Ismét nem akartam hinni a fülemnek, de mintha szomorúságot hallottam volna ki a hangsúlyból.

Ránéztem, és tényleg szomorúnak tűnt, ahogy bámult kifelé az ablakon. Nem szóltam semmit, haladtunk befelé a városba.

- Itt jobbra – szólt hirtelen.

Nem válaszoltam, csak mentem tovább egyenesen a belváros felé.

- Mi van, nem hallottad? – kérdezte.
- Azt hittem, komolyan mondtad a harcot – mondtam. Erre ismét kuncogni kezdett, és addig nem is szólt többet, amíg be nem csuktam mögöttünk a szoba ajtaját.
- A kislányod, mi? – kérdezte kacagva, arra célozva, amit a portásnak mondtam róla. – Szerintem nem hitte el.
- Nem érdekel, mit hisz – mondtam kicsit mogorván. Már nem is tűnt annyira jó ötletnek felhozni ide a lányt.

Kopogtak, a szobapincér volt a szendvicsekkel és a teával. Ahogy elment, a lány rögtön enni kezdett. Néztem egy darabig, úgy tömte magába az ételt, mint aki hetek óta nem evett. Aztán kimentem a fürdőbe. Gondoltam, adok neki egy kis időt, hogy lelépjen, ha akar.

Hosszú percekig folyattam magamra a vizet, majd a fogason talált köpenyben visszamentem a szobába. Nem láttam sehol, kicsit elszomorodtam. Ahogy az ajtó felé fordultam, hogy kulcsra zárjam, mozgást hallottam. Nagyon gyors volt, felpattant az ágy mellől, a földről, ahol eddig rejtőzött, és mielőtt megfordulhattam volna, hátulról átfogta a nyakam a karjával. A tükörben láttam csúfondáros mosolyát.

- Lefürdök és jövök – suttogta a fülembe. – Addig készülj fel.

Elengedett, fogta a zsákját, és beszaladt a fürdőbe. Hallottam, ahogy zuhanyozik, aztán ahogy a fogát mossa. Én közben felvettem a pizsamámat, és kissé zavarban voltam. Szorosan behúztam a függönyöket és elpusztítottam a maradék szendvicset.

Amikor kilépett, teljesen meztelen volt. Megcsodáltam tökéletes alakját, és megállapítottam, hogy tényleg elég sportos. Még nedves bimbói hegyesen meredtek előre csinos melléből, hosszú, fekete haja a vállára omlott. Borotvált puncija fölött csak egy keskeny, függőleges csíkot hagyott meg a szőrből.

Ő is végig mért. Aztán az ágyhoz lépett, ledobálta róla a takarót és az ágyneműt.

- Elég nagy, de lehet, hogy ma kicsi lesz – mondta, amikor feltérdelt rá. – Jó kemény. Na gyere!

Én is az ágyra térdeltem, szembe vele. Méregettük egymást, aztán hirtelen mindkét kezével a tarkómba kapaszkodott, és megpróbált előre borítani. A karjai között nyúltam előre, és én is a tarkójával próbálkoztam. Le akartuk egymást borítani, de nem sikerült. Meglepően erős volt, ügyesen hárította a próbálkozásaimat. Persze én sem hagytam magam.

Aztán az egyik kezét levette a tarkómról, és a tenyerét úgy szorította az arcomra, hogy befogta vele a számat és az orromat is. Próbáltam elhúzni a fejem, oldalra fordítani, de az a tenyér szorosan tapadt továbbra is.

Szorosan átöleltem, és a válla fölött nyúltam előre, befogtam én is a száját, az orrával együtt. Csillogott a szeme, élvezte az erőpróbát. A teste szorosan az enyémhez feszült, éreztem a melleit a pizsamán keresztül. Ahogy végre a hátára borítottam, éreztem, hogy ollóba fogja a derekamat a lábaival. Olyan erősen szorított, amire soha nem tartottam volna képesnek. Elengedtem az arcát, éreztem, ahogy levegőért kap. Én már fuldokoltam, hiába forgattam a fejem, a tenyér nem mozdult. Benyomtam a kezem a combja és a derekam közé, és belemarkoltam a feszülő izomba, egészen fent, a combtövénél. Megvonaglott, és erősítettem a fogáson, és éreztem, hogy enyhül a szorítás.
Végre kaptam levegőt, már mind a két kezével az ujjaimat próbálta hátra feszíteni, le a combjáról. Mélyeket lélegeztem, és közben figyeltem a vergődését. Aztán háromszor maga mellé csapott az ágyra. Ez a feladás jele volt, elengedtem.

Erősen lihegett, ahogy felnézett rám.

- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte. Ezzel meglepett, azt hittem, túl keményen nyúltam hozzá.
- Nem ment el a kedved tőle? – kérdeztem vissza.
- Hülye vagy? Ez baromi klassz volt, az eddigi pasijaim soha nem voltak ilyenek… Azt hiszem, rád fogok szokni – nevetett.

Ledobáltam magamról a pizsamát. Ő közben a szőnyegre hasalt.

- Szkanderozunk? – kérdezte. Szemben vele lefeküdtem én is. Szkanderoztunk, előbb a jobb, majd a bal kezünkkel.

Önkéntelenül rácsodálkoztam kecses karizmára, ahogy megpróbált lenyomni. A másik kezemmel könnyedén végigsimítottam rajta, de rám szólt, hogy ne tapizzam, fogom még úgyis érezni azt az izmot eleget ma éjjel. Erős volt, de legyőzni persze csak akkor tudott, amikor szabálytalanul mindkét kezét használta.

- Na jó, most tök szabályosan, csak egy kézzel – mondta, de láttam a szemén hogy valamire készül.

Összekapaszkodtunk, de ahogy nyomtam lefelé a balját, hirtelen felpattant, és a hátamra mászott. Jobbjával hátulról átkulcsolta a nyakam, és fojtogatni kezdett. Az előbb megcsodált izmot most az állam alatt éreztem, feszült a tenyerem alatt, ahogy próbáltam lefejteni a karját a nyakamról. Lassan feltérdeltem, ő a hátamon lovagolt. Átfogott a derekamnál a lábaival, sarkát keményen a combjaim közé nyomta.

A hátamra fordultam, éreztem, ahogy mozog alattam a sportos test. Lefejtettem a karját a nyakamról. Ahogy szabadulni próbáltam, ő egyre feljebb csúszott, amikor a lába a mellkasom magasságába került keményen ollóba fogott. Közben az államba kapaszkodott, úgy feszítette hátrafelé a fejemet. Én a csuklójánál és az alkarjánál fogva húztam őt előre, hogy valahogy kiszabadítsam a fejem. Időnként teljesen kinyújtotta bokánál összekulcsolt lábait, és akkor mindig azt hittem, eltöri valamelyik bordámat. Amikor ismét behajlította a térdét, sikerült elkapnom a jobb lába kisujját. Elkezdtem húzni és feszíteni, és éreztem, hogy a combok lassan eltávolodnak egymástól. Ismét volt levegő, én pedig amennyit csak tudtam, annyit szívtam magamba.

Elengedte a nyakamat, felültem. Ő felpattant, és az ágy felé futott. Már négykézláb volt, amikor utolértem, elkaptam a lábát. A lábfejénél fogva fordítottam hanyatt. Felnézett rám, észrevette, hogy orbitálisan nagy merevedésem van, és felkacagott.

- Ez neked is bejön, mi? – kérdezte.

Rávetettem magam, átfogtam és megpróbáltam leszorítani. Összefonódott lábakkal hemperegtünk a lepedőn, aztán a földre zuhantunk. Az ágy és a fal közötti keskeny résben folyt tovább a küzdelem. Ismét befogta a számat és az orromat, és én nem tudtam eltolni magamtól a szűk helyen, nem volt hová. A hátát az ágy oldalának feszítette, minden izmával préselt a fal felé. Kitapogattam a szőrt a lába között, és meghúztam. Fájhatott, mert éreztem, hogy megrándul, és elengedi az arcomat.

- Ez szemét húzás volt – lihegte. – De Te akartad…

Éreztem, hogy a farkam felé araszol. Tetszett a gondolat, nagyon vártam, hogy mit csinál, ha eléri. Persze, próbáltam megakadályozni, de nem nagyon erőlködtem. Aztán elérte, rámarkolt a makk alatt. Úgy fogta erősen, mint valami szerszámnak a nyelét, és egy nagyot rántott rajta.

A kezem még mindig a lába között volt, éreztem, hogy ő is nedves már. A hüvelykujjamat belenyomtam a puncijába, és körbe-körbe forgattam. Ő ugyanebben az ütemben mozgott, a farkamat markolta közben, óriási élményt okozva ezzel. Elélveztem, de tovább dolgoztam benne az ujjaimmal. Hirtelen felsikoltott, és összerándult a gyönyörtől.

Pár perc pihegés után lassan felállt, a falba törölte a tenyerét. Az ágy szélére ült, gyönyörű volt a csapzott fekete hajával, ahogy felnéztem rá.

Amikor én is felálltam, feltérdelt az ágyra, ahogy az elején.

- Második menet – mondta. Ez nem kérdés volt, hanem szinte parancs.

Hihetetlen energia volt benne, láttam a szemében a tüzet, ahogy ismét harcra készen várt rám. Az ajtóhoz léptem, leoltottam a villanyt. A vastag függönyök semmi fényt nem engedtek át, tökéletes sötétség vett körül.

- Mit csinálsz? – kérdezte.
- Nehezítsünk – mondtam. - Csak hallás és tapintás.

Hallottam, ahogy a levegőt veszi, lassan és csendben haladtam az ágy felé. Aztán elnémult, visszafogta a lélegzetét. Még egy lépés… aztán egy második. És beleütköztem az ágyba. Ebből tudta, hol vagyok, és amikor rájöttem, hogy már nem az ágyon van, késő volt. A hátam mögé került és az ágyra lökött. Hasra estem, ő a rám mászott, lovagló ülésben a derekamra ült, és minden erejével húzta a hajamat.

Az izzadtságtól már mind a ketten nehezen találtunk biztos fogást a másikon. Megfogtam a karját, és hiába próbálta a lábaival a derekamat szorítva tartani magát, lassan oldalra csúszott. A hajamat nem engedte el, nem rángatta, nem akarta kitépni, csak húzta, hogy fájjon. Kitapogattam a testét és rámásztam. Azonnal átkulcsolt a lábával. A háta mögött fogtam meg a haját, és lefelé, a feneke felé húztam. Összeölelkezve, egymás haját húzva, hátrafeszülő csatakos testtel harcoltunk tovább az ágyon. Aztán észrevettem, hogy már ütemesen mozog, miközben nedves punciját erősen a hasamhoz dörzsöli.
Elengedtem a haját, megragadtam a csípőjénél, és teljes erőmmel lefelé toltam. Éreztem, ahogy lassan csúszik, és amikor a farkam a puncijához került, keményen behatoltam. Éreztem, hogy megfeszíti meglepően erős hüvelyizmait, és a farkamnál fogva szabályosan foglyul ejt. Most a kezét fogtam meg, hátranyomtam a feje mellett, aztán a háta mögött lefelé kényszerítettem a karját. Fájhatott neki, a teste ívben megfeszült, én pedig mélyebben hatoltam belé, áttörve a szorosan rámzáródó belső izmokon.

Nem adta fel, így is tovább harcolt, belecsípett a mellembe. Két ujja közé vette a jobb mellbimbómat, és megcsavarta. Valószínűleg megrándulhattam a fájdalomtól, mert röviden felsikoltott az élvezettől. Én is megkerestem az ő mellét, keményen ráfogtam, és viszonoztam az előbbit. Most ő rándult meg, elengedett, a farkam is kicsúszott a puncijából.

Ismét egymást kerestük a sötétben. Lefordultam az ágyról, térdre ereszkedtem, hogy nehezítsem a feladatot. Amikor végre megéreztem a közelségét, átkaroltam a lábait, felemeltem, és az ágyra döntöttem. A hátára esett, de közben kicsúszott a karjaim közül, és azonnal ollóba fogta a nyakam a combjaival. Homorított, teljes súlyával nehezedett a vállaimra, miközben fojtogatott. Én még mindig az ágy előtt térdeltem a földön, képtelen voltam felállni. A combok egyre szorosabbra záródtak…

Fogást kerestem. Végigtapogattam a térdeit, a combját, és amennyire tudtam, hátranyúlva a lábszárát is. A lábujjait már nem értem el, nem tudtam beléjük kapaszkodni. Síkos volt az izzadtságtól, nem tudtam sehol rendesen megmarkolni. Éreztem az ütemesen megfeszülő izmait a selymes bőr alatt, tudtam, nem bírom már sokáig. Aztán megfogta a tarkómat, és húzni kezdte a fejem fölfelé. A fanszőre már az orromat csiklandozta. Hirtelen ötlettel alányúltam, megragadtam a csípőjénél fogva. Gyorsan felálltam, és hasra fordítottam. A nyakamat továbbra is szorosan tartotta a combjaival, de ahogy a föléje kerültem, hátulról én is ollóba tudtam fogni az övét.

Éreztem, hogy most ő keres fogást az én lábamon, de ahogy mozgolódott, egyre szorosabbra tudtam zárni a térdeimet, és a fejem kezdett lassan kicsúszni az izzadt combok közül. Amikor kiszabadultam, és megint kaptam levegőt, végigsimítottam az izzadt lánytestet alattam, a csípőjét, a bordáit és a támaszt kereső combjait. A térdhajlatánál markoltam meg, és a lepedőre szorítottam. Keményen tartottam, esélye sem volt kiszabadulni. Élveztem, ahogy vadul siklik a keze a lábamon föl és alá, ahogy próbálja szétfeszíteni, közben a haja a farkamat csiklandozza, ami a nyaka és a combom közé szorult.

Aztán benyúltam a lába közé, és a középső ujjamat mélyen felnyomtam a puncijába. Végigtapogattam a meleg és párás üreget, amennyire csak elértem. Ütemesen mozogni kezdett alattam, miközben a térdhajlatomba kapaszkodott, és nem tudom, észrevette-e, hogy közben a nyakával a farkamat masszírozza. Hihetetlenül jó érzés volt. Amikor a másik tenyeremet alá csúsztattam, és megmarkoltam a mellét, nyögdécselni kezdett a gyönyörtől. A középső ujjam mellé bedugtam a mutató ujjamat is, és még erősebben dörzsöltem. A testén végigfutó rezdülésekből tudtam, hogy mindjárt elmegy, és amikor már nem bírtam tovább uralkodni magamon, robbanásszerűen ismét elélveztem, és éreztem, hogy pár pillanat múlva Ő is.

Mindketten elernyedtünk. Néhány perc múlva felült, és egy kispárnával letörülgette a nyakáról az ondót, aztán felkelt és kiment a fürdőszobába. Hallottam, ahogy kinyitja a csapot, és beáll a zuhany alá. Pár pillanat múlva utána mentem, beléptem mellé, és szappanozni kezdtem. Meglepve felém fordult és rám mosolygott. Alaposan beszappanoztuk egymást, gyorsan múlni kezdett az izzadtságunk szaga. Nagyon izgató volt, ahogy felnézett rám, és tiszta hab volt mindenütt. Aztán lassú mozdulatokkal simogatni kezdte a farkam, ami szinte rögtön ismét készen állt. Ő hátat fordított, előre dőlt, és a mosdókagylónak támaszkodott. A csöpp fürdőszobában ezúttal hátulról tettem magamévá, egyik kezemmel a hajába markolva, másikkal a zuhanyba kapaszkodva. Olyanok lehettünk, mint a lovat betörő lovas és a tüzes kanca. Ő közben alulról, a lába között hátranyúlva masszírozta a heréimet. Nem is tudom, hányszor jutottam el odáig, hogy azt hittem, mindjárt vége. Ekkor megálltam, ezt Ő is észrevette, és ilyenkor mindig szorosra zárta a hüvelyizmait. Aztán pár perc múlva folytattuk a vad mozgást tovább a meleg vízsugár alatt. A hosszúra nyújtott végjáték után elcsigázva másztunk ki a kádból.

Ami az éjszakából még hátra volt, küzdelem nélkül múlt el. Elcsigázva összebújtunk a takaró alatt, és lassan álomba simogattuk egymást.

Reggel korán ébredtem, mint mindig. Az ágy mellettem üres volt, Őt nem találtam sehol. A szoba elég romos állapotban volt, árulkodó foltok a lepedőn és a falon, az ágy mellett, ahova beszorítottuk egymást. Mindenütt hajszálak, a hosszú fekete Tőle, a rövidek tőlem. Egy rövid levélke hevert az asztalon, a tegnapi vacsora maradványai mellett.

„Nagyok voltunk tegnap, azt hiszem. Soha, érted, soha senkivel nem volt még ilyen őrülten jó. Vigyázz magadra, Kedves”

Csak így, ennyi, se egy cím, se egy telefonszám. Rádöbbentem, hogy még a nevét sem tudom, hiszen nem mutatkoztunk be szabályosan, csak úgy megtörténtek a dolgok. Soha többé nem láttam, de azóta is őt kerestem minden nőben, akivel azóta összehozott a sors.