Történetek

Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett. Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! – gondolta, s bement a legközelebbi presszóba...

Ott zordon esőcsarnokok somfordálnak. Lassan, de magabiztosan kerítik be a környéket. Vészjós felhők ezek, s egyszer csak armageddonként tör ki belőlük Isten haragja, magát millió és millió csillogó cseppbe rejtve. A sötét éjszakában, fekete felhők felett pedig milliárd és milliárd csillogó macskaszem tükrözi az egyre savanyúbb sárga fényét. Kész tébolyda zajlik a fenti árnyvilágban, futkározó fények, s színek szerte a végtelen vásznon...

- Köhömm! Jó estét Uram! Ahogy látom a Hölgy, nem látja szívesen magát, ezért kérem, hagyja Őt békén. - úgy látszott ezzel nem ért el sokat Armel, mivel egyre hangosabban kacagott a Gróf. Aztán feltűnt valami, vagyis inkább kivillant. Rájöttem miért nem hallt meg, hiszen ahogy nevetett láttam a két kihegyesedett szemfogát. Tehát Ő is vámpír lett, de ki ölelte meg? ...

Feri a szerkesztőségbe indult, míg Anna kényelmesen heverészett egyesülésük színhelyén.
Ekkor éles fájdalom hasított a bal mellkasába.
Fel akart állni, de nem tudott, emlékezett rá, apjánál milyen jelzésekkel indult a szív-infarktus, s teljes erővel masszírozni kezdte magát. Egész teste verejtékben úszott, s habzott a szája. Mikor kicsit jobban érezte magát, hason csúszva elvonszolta magát a telefonig, s tárcsázta orvosát...

Kezükben töltőtoll és csak a festő parancsára várnak. Mindegyik felhúzott, pacázni kész. A mókának vége, már nincs több lovaglás közhelyeken. Az írjon, aki tud! Utolsó kívánságként sznob módon elszívok egy brazil szivart, oszt játsszuk le ólomszívű barátaim! Készültem számadással, de túl hosszú lett volna...

A fiú közelebb hajol a lány arcához, már csak centiméterek választják el arcukat egymástól. Végigsimít az arcán, kezét lassan lecsúsztatja a lány karján, és megpihen tenyerében. Ajka megérinti a lány arcát, lágyan siklik a puha, vizes száj felé. Megcsókolja, gyengéden.
Az idő elsuhan a fejük felett, halkan, észrevétlenül. Nem kell beszélniük, hogy megértsék egymást, kéz a kézben elindulnak...

- Egyszer barátaim, nekem már volt mennyasszonyom, Annának hívták. Csodálatos zöld szemei voltak, olyan volt a megjelenése, mint egy királynőnek. Egyszer elhívtam egy bálba, de ő szerényen félrehúzódott és mikor firtattam az okát, olyanokat mondott, hogy az ő élete visszahúzódásból áll elmélkedéssel, mert a Szaturnusz nem engedi át a küszöbön csak azt, aki megérett rá, nem tűr elburjánzásokat. Az ő élete a magányosság...

. Ezt nem hiszem el! Csak mellettem, van üres hely. Ezért még Dórival (padtársammal) számolok. Aztán, hogy meghálálom neki, vagy a pokolba kívánom, még nem tudom. Amúgy nagy a valószínűsége annak, hogy ha Dóri itt van, akkor is mimellénk került volna. Hiszen, a kistanárokat, diákokat általában hátra ültetik. Dóri meg én ülünk leghátul. Egy ideje. Annyira nem csíptem ezt a helyet. Most már kezdem megszeretni. Anett alig két paddal ül előttem. Nem okoz gondot, ha mi ketten levelezni szeretnénk....

Nagy fekete szobában ültek. Egy asztal mögött jól öltözött, bajszos ember ült. Kezében pohár, az asztalon whiskys üveg. Szerette az italt, nagyon szerette. Pályafutása kezdetén abból gazdagodott meg. Mikor alkoholtilalom volt, ügyesen árulta az értékes italokat az alvilágon és a fekete piacokon...

Óvatosan szopogatni kezdtem, hogy meg ne sértsem a fogaimmal. Majd a legbecsesebb kincsét egészében becézgetni kezdtem ajkaimmal. Egyre szaporább szuszogásaiból tudtam, hogy most már hamarosan egymáséi leszünk.
Hirtelen megérintett és felhúzott az arcához.
- Van nálad óvszer?
- Gyógyszert szedek - suttogtam halkan...