Történetek

Leülünk vacsorázni. Gábor úgy eszik, mint egy kismalac, de nem szól rá senki, mert ő még kicsi. Vacsora után leülünk a nappaliban, mert Anya azt mondta, hogy beszélni akar velünk. Ugyan mi rosszat csináltam már megint, ami miatt le fog szidni? - gondolkodom el, de nem jut eszembe semmi. Mosogatás után Anya jön, és komolynak látszik. Kicsit félek...

– Mi katonák vagyunk. Harcosok. Nem tudom, hogy kerülöd el, hogy meglincseljenek, gondolom, egy-egy kósza nomáddal üzletelsz és kerülöd a konvojokat, ahol jelentősebb áruforgalmat bonyolíthatnál le …
– És arra akarsz kilyukadni, hogy mostantól a személyi zsoldosaim lennétek?
– Alattvalóid. Mi kifejezhetjük hálánkat irányodban, te pedig pusztán az ellátásunkkal kötelezel le minket.

Szóval ott feküdtem. Fel akartam kelni, de nem tudtam. Teljesen elgyengültem. Felsőtestem meg tudtam ugyan emelni, de a hideg még jobban elgyengített, és remegő kezeim végül engedtek neki. Fejem megint nekicsapódott a jeges földnek, újabb fájdalmakat okozva. Tisztában voltam vele, hogy ha ott maradok, akkor meghalok. Szárnyaimon hatalmas sebek voltak, talán nyílt törések, nem tudom, mert nem láttam őket...

A királyfik otthona a mesékben van, talán azért repült Anna is abba a csodás világba, ahol úgy formálja a szereplők sorsát, ahogy az igazság megkívánja. Az igazság? Otthona csak szűrreális világban lehet, csak a miatta meghaltak sírjára tűzhetné ki a fehér lobogót...

- Fél tíz lesz hét perc múlva. Ennyi idő alatt sikerül elérni oda a te csiga tempódban? - ravaszan fénylettek szemeim. Mark viszonozta pillantásom és még jobban beletaposott. Szerencsére vasárnap reggel nem akadályozták annyian utunkat így hamar elértük célunkat. A többiek már ott vártak ránk elég dühös kifejezéssel arcukon. - Most meg mi a baj? Időben ideértünk...

Veronikát, vissza a párnára és csókokkal borította el az arcát, nyakát, és ahol érte. Az agya most már teljesen kikapcsolt, ösztönből cselekedett. A lánynak is nagyon jól esett ez az egész, nem is tiltakozott. Egy pillanatra felötlött benne, hogy ezt most nem kéne, mikor Brian szétbontotta rajta a fürdőköpenyt, de aztán rájött, hogy Ő is vágyik a fiúra, hogy szeressék egymást. Válaszképpen lehúzta Brianról a pólót...

S most itt vagyok, lassan felkel a nap, s valami ismét véget ér. De nem bánom! Szörnyeteg vagyok. Nem akkor lettem az mikor megkívántam a vért, amikor öltem érte, hanem akkor, amikor mindezt elfogadtam és nem küzdöttem tovább ellene. Amikor azt hittem megtehetem, jogom, kiváltságom, hogy elvegyem mástól a legértékesebbet: az életet, az új esélyt. Beteges vágyak kielégítésére...

Ő elmegy mellettem, nem vesz észre, vagy igen, elkapja a pillantását, vagy neki nem is fontos, elfoglalt benyomást kelt, akit lehet irigyelni, akire vágyni lehet, mert ő aztán nem fog a világ kedvében járni, mert ő egy ilyen fickó, határozottan halad, naná, ők a királyok, kozmóálcám mögött remeg a kislány, hogy egyszer majd lehull a lepel, és ő továbbra is itt fog állni, a világ tetején, míg én csak egy kislány vagyok fonott hajjal, kiskosárral a hegy lábánál, de most tartom az arcom,...

Az a hang, a csapások zaja szörnyű volt. A törő csontok recsegése mindig kísérteni fog. A katonák egyre jobban belelendültek az ütlegelésbe, volt, aki kövekkel, dorongokkal törte a csontokat. Láttam egy tíz év körüli kislányt is a szenvedők között. Mozdulni akartam, hogy odarohanjak, de egy erős kéz visszatartott. Lajos volt az, fogta a karomat. Elkezdtem visszafelé rohanni, mert tudtam, hogy tehetetlen vagyok, mint ahogyan az voltam ötven évvel ezelőtt is...

Az álmok előre jelzik a sors alakulását.
Ami álomban megtörténik, az a valóságban is bekövetkezik.
Az álom vágyai pontosan megmutatják, milyen
tudatossági fokon él az álmodó az élet színpadán.
Az álom a földre vetített valóság...